J. A. Redmerski: A soha határa

A fülszöveg: "Camryn Bennett még csak húszéves, de azt hiszi, pontosan tudja, milyen lesz majd az élete. Ám egy vad éjszaka után az észak-karolinai Raleigh legmenőbb belvárosi klubjában ismerősei és önmaga elképedésére úgy dönt, otthagyja megszokott életét, és elindul a vakvilágba. Egy szál táskával és a mobiltelefonjával felszáll egy távolsági buszra, hogy megtalálja önmagát - és helyette rálel Andrew Parrish-re.
A szexi és izgató Andrew úgy éli az életét, mintha nem lenne holnap. Olyan dolgokra veszi rá Camrynt, amilyenekre a lány sosem hitte magát képesnek, és megmutatja neki, hogyan adja meg magát a legmélyebb, legtiltottabb vágyainak. Hamarosan ő lesz Camryn merész új életének központja - olyan szerelmet, vágyat és érzelmeket kelt, amilyeneket a lány korábban elképzelni sem tudott. De Andrew nem árul el mindent Camrynnak. Ez a titok vajon örökre összehozza őket -vagy mindkettőjüket elpusztítja?"

Előfordulhat spoileres utalás a bejegyzésben!

Annyi jót hallottam erről a könyvről, ráadásul folyamatosan feljött a molyon frissben egy karc, hogy egyre előrébb masírozik a legjobb romantikus könyvek listáján. Ezek után nem tudtam figyelmen kívül hagyni, egyszerűen kellett és kész. Végül csere révén jutott el hozzám.

Mire számítottam az olvasása előtt? Igazából semmi extrára. A bejegyzéseket nem olvastam végig, nehogy spoilerbe fussak. Nekem elég volt csak annyi, hogy X és Y szerint jó kis könyv. Annyi alakult ki bennem róla, hogy van egy fiatal csaj, aki utazás közben megismerkedik az igazival, és mivel sokan jöttek azzal, hogy elgondolkodtató a történet, gondoltam, hogy közben lesznek okosságok beleszőve a romantikus sztoriba, ennyi.

És mit kaptam? Először is, A soha határa nem tipikusan romantikus történet. Jobban mondva, ha romantikus történetre gondolok, akkor egyből az egymásra találás, a szenvedély, a csókok, gyertyafényes vacsora, ágyba bújás, lamúr jelenik meg előttem, néhol egy kis vitával, kiborulással fűszerezve. Igaz, hogy valamilyen szinten ilyen, de mégsem. Inkább olyan, mint egy fiatal lány útkeresése. Próbálja az olvasót a történet rádöbbenteni arra, hogy csak egyszer él, merjen kilépni a mókuskerékből, merjen merész lenni. Ad egy álomképet, de lássuk be, nem mindenkinek kivitelezhető, hogy fogja magát, bepakol egy táskába, ott hagy csapot-papot, buszra száll és átszeli a fél Egyesült Államokat. Viszont a gondolattal, szinte mindenki eljátszik, főleg, amikor már nagyon elege van.Vagyis ebből kiindulva, már nyerő is lehet a sztori. Hisz a főszereplő lány meg meri lépni azt a lépést, amiről sokan csak álmodoznak, és az utazásaival az olvasó is kiszakadhat a monoton életéből.

Camryn 20 éves. Eddig két kapcsolata volt, de egyik se épp a legszebben ért véget. Az első barátja -akit mindezidáig az igazinak tartott- meghalt, a másik pedig megcsalta őt. A fiatal lány csak tengődik az életben. Végzi a dolgát, egyik napról a másikra, de semmi extra nem történik vele. Másra vágyik, merész akar lenni, felkapni a cuccait és nekivágni a nagyvilágnak. Végül történik valami, ami miatt ezt meg is teszi. Buszra száll és az utazása közben megismerkedik a 25 éves Andrew-val.
A pasi persze szexi és azonnal felfigyel a szőke lányra. Ahogy sejteni lehet, egymásba szeretnek majd. Finoman és lassan. Sokáig csak útitársak, ugyanis együtt járják be fél Észak-Amerikát. De Andrew valamit titkol. ...

Szerintem még sose éreztem azt, egy inkább nőknek íródott könyv olvasása során, hogy a pasijé a főkarakter. Camryn az igazi főszereplő, de számomra még sem ő volt.
(Amúgy a történet hol a lány, hol a pasi szemszögéből épül fel. Izgalmas volt ezt a váltott nézőpontot figyelemmel követni.)
Számomra Andrew volt a jobban kidolgozottabb, jobban felépített karakter. A titka miatt is tán, ami bizony nagyon fájdalmas és nagyon felkavaró. Nagyon sokszor elbőgtem magamat a könyv olvasása közben. Felkavart, kétségbe ejtett, félelemmel töltött el. És most nagyon közel éreztem magamhoz.

Igaz, hogy elég lassan indult be, egy ideig nem értettem, hogy miért is kedvelik olyan sokan, de aztán elkezdtem érteni és engem is magával sodort. Viszont ebben, biztos nagy szerepe van Andrew titkának is.
Olvastatja magát a történet, elgondolkodtató, a szereplők is szerethetőek, a pasi nem ősbunkó, meg nincs szó BDSM-ről és társairól, igazából egy tök normális sztori. Fájdalmasan elgondolkodtató. És van folytatása. ... DE: ha a vége szomorú lesz, én abba belehalok. ...

Egyetlen egy dolog zavart és igazából valahogy oda nem illő is volt, az a néha felbukkanó vulgaritás a történetben. Valahogy nem passzolt bele, és minden ilyen megnyilvánulás után úgy éreztem magamat, mintha leöntöttek volna egy vödör hideg vízzel. Borsódzott a hátam és még a forróságban is tök kellemetlen. Valahogy finomabban kellett volna fogalmazni, mert hatalmas volt néhol a stílusbeli különbség és ez nem tetszett benne.

"Az embert általában nem az gyötri, amit megtett, hanem az, amit nem, s úgy hal meg, hogy már nem is teszi meg."

Clara Sánchez

_____________