2013. április 28., vasárnap

Sheila Hocken: Emma meg én

Kutyás könyv a könyvtár "Újdonságok" polcán! Sheila Hocken: Emma meg én című, 1977-es könyvét ugyanis most (2012-ben) újra kiadták! Mivel rég olvastam már állatos könyvet, és valami aranyosra és meghatóra vágytam épp, ki is vettem a könyvtárból.
A történetet egyes szám első személyben meséli el Sheila, aki születés óta látássérült, és a látása sajnos egyre csak romlik. Éppen ezért vakvezető kutya segítségére szorul. Így kerül a képbe Emma, a labrador, akit egy kiképző központban kap meg, és egy összeszoktatós gyakorlat után élete részévé válik. Nagyon tetszett, ahogyan leírja, hogy a vakvezető kutyával hogyan kell bánni, miként lehet összehangoltan "működni". Emma ugyanis mindenhova kíséri ezentúl a lányt: dolgozni, busszal, gyalog. 
Közben feltűnik egy férfi is Sheila életében. Ez a kapcsolat, bevallom, számomra egy kicsit furcsa volt. Részletesen nem volt leírva, hogy mi történik kettőjük között, csupán annyi, hogy a férfi nős, és a lánynak négy évet kell várnia rá. Szóval olyasmi, mint romantikus szál, nincs a könyvben, itt valóban a kutyán, a kutyával való kapcsolatán van a hangsúly.
Vannak vicces részek is, ami a látássérültek szerencsétlenségéből ered, pl. amikor még a barátnőjével lakik, és azt hiszi, kiszökött az egyik egér. (Ugyanis nemcsak kutyája van, hanem más állatot is tart - pl. később macskát is.) A könyv egyébként azt is jó bemutatja, hogy a vakok milyen természetesen mozognak környezetükben - egy látó ezt nem is mindig gondolná.
Majd felcsillan a gyógyulás reménye egy orvos személyében: vajon Shelia visszanyeri látását? És akkor mi lesz Emmával?
Kedves, aranyos kis történet, kutyarajongóknak kötelező!

0 hozzászólás:

Megjegyzés küldése