Amilyen kicsi, vékonyka könyv, azt hittem volna, hogy néhány nap alatt
kiolvasom. Jó, túl sokáig tényleg nem tartott, de néhány napnál
mindenképpen tovább, mert tartalmasabb, lassabban emésztős, mint amit a
kinézete sugall.
Érdekesen megközelített önéletírás ez, megint egy olyan könyv, ami
mintha élő közvetítés lenne, mintha ott ülnék az íróval szemben, és
mesélne. De nem is mesélne, inkább csak úgy címzett nélkül dőlne belőle a
szó, szabadulnának fel az emlékek, és mondaná, mondaná... Ritka, hogy
valaki olyan képszerűen tudja visszaadni a kisgyerekkori emlékeit, ahogy
maga előtt látja, ha rágondol, úgy, hogy a hallgató számára is érdekes
lesz. Magunk elé tudjuk képzelni, beleélni magunkat, felismerhetjük
magunkban az ötéves Nyerges András érzéseit, pedig valójában soha nem
élhettük át ugyanezeket - legalábbis én és a korosztályom szerencsére
nem.
Lassan bontakozik ki a kis András családi háttere, valahogy úgy, ahogy ő
is megérti kicsiként: zsidó anya és katolikus apa gyermeke, mélyen
vallásos katolikus nagymama és a másik oldalról tudós, racionális,
ateista zsidó nagypapa unokája a második világháború utolsó éveiben és
az utána bekövetkező korszakban. A könyv az ötéves korától huszonévei
elejéig tartó életszakaszt öleli fel, a kiskori emlékek részletesebbek, a
végén már magáról, az akkori életéről nem is mesél, csak az előzőekkel
összefüggésben: hogy milyen családi titkokat tud meg fiatal felnőttként,
amik megmagyaráznak vagy befolyásolnak - esetleg befolyásolhattak volna
- korábbi történéseket. Családrajz egy különleges családban, egy
különleges történelmi korban, gyerekszemmel humoros sztorik,
veszekedések, feszültségek és annak az emléke, hogy a maga módján
mindenki mindenkit nagyon szeretett... és különösen őt, a kicsit, akinek
mindent meg akartak adni, kipárnázni ezt a kemény világot. Az
emlékekből számomra az derült ki, hogy amennyire lehetett, ez sikerült,
de persze egy ilyen vegyes családban gyereknek lenni a háború alatt és
után nem múlik el nyom nélkül. Nyerges András pedig nyomot hagy a
könyvével, belátást enged az olvasó számára, emléket állít a
családjának, és mindezt méltón teszi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése