Mindig is vonzott Finnország, a finn kultúra, a nyelv, érdekelt a
nyelvrokonság, szívesen tanultam volna csak úgy hobbiból finnül. Aztán a
főiskolai kollégiumban a szobatársam barátja svéd volt, az ő
beszélgetéseiken keresztül ez a vonzalom lassan kiterjedt egész
Skandináviára, később dolgoztam dán, majd finn cégnél is, sok finn
kollégám volt, érdekes volt megismerni őket, a hasonlóságaikat és a
különbözőségeiket hozzánk, magyarokhoz képest, belelátni a kultúrájukba,
kicsit közelebbről látni az országukat. Nagyon vágyom Skandináviába,
szeretném bejárni az egészet a sarkkörig és tovább.
Varga Domokosnak eddig a Kutyafülűek című könyvét olvastam, nagy kedvenc
lett már sok évvel ezelőtt, illetve később a Kölyökkóstolgató is
tetszett. Így amikor ezzel a könyvvel találkoztam a rukkolán, és azt
láttam, hogy Varga Domokos és Finnország, nem volt kérdés, hogy kell
nekem. Nem olyan olvasmányos, mint amikor a gyerekeiről ír, sztorizgat,
de érdekes kis könyvecske. Pici, vékony, kis táskában elfér, ha épp
hosszabban kellett volna várakoznom valahol, néhány óra alatt kiolvastam
volna, így igénybe vett pár estét.
Részben útleírás, részben emlékek gyűjteménye, van benne irodalmi
elemzés, nyelvészet, történelem és néprajz. Mesél a fiatalkori
finnországi utazásairól és arról is, amikor a már családos barátai
készülnek ide, hozzájuk évekkel később. Ír városokról és a végtelen finn
erdőségekről és lakóikról, iskolarendszerről és építészetről, hol
fejcsóválva, hol irigyelve az ott kialakult rendszert. Szerintem nem egy
olyan könyv ez, amely széleskörű érdeklődésre tarthat számot, de
esetemben szerencsés kombináció volt, az író és a téma jól sikerült
találkozása.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése