Ha regényt olvasok, akkor szinte ott vagyok a helyszínen, látom a szereplőket, a tájat, együtt érzek velük. A krimiknél, amikor tetőfokára hág a feszültség, akkor előre szoktam lapozni, hogy megnézzem életben marad e a kedvenc szereplőm. Tudom persze, hogy logikus az igen, de mégis, muszáj a két szememmel látnom :) Veletek előfordult már hasonló?
Niki: ó igen! Szerintem egy könyvet akkor lehet igazán élvezni, ha belecsöppenünk az eseményekbe. Amikor ez nem sikerül, nem tudja elérni nálam ezt a szerző, akkor nagy eséllyel nem is fogja elnyerni a könyv a tetszésemet.
Adri könyvmoly:
Én minden jó könyvet film szerűen látok .
Látom a szereplőket, a ruházatukat, a tájat.
Viszont sosem olvasok bele a könyv közepébe vagy végébe. Lelőném a fő poént.
Ani: Igen :) Számomra is ez az olvasás! A saját képzeletem összejátszik az olvasott szöveggel. Ezért is szoktam sokszor kiábrándulni, ha látok egy-egy filmadaptációt. Valahogy a rendező mindig műsképp képzeli a karaktereket, a történetet, a helyszíneket, mint én :/
Timi: Igen, én is látom magam előtt a cselekményt. És állítólag ilyen a jó olvasó, hogy igazán átéli az eseményeket, és olvastam olyan kísérletről, amiben igazolták, hogy testi hatása is van, tehát például ha egy jól megírt futásról olvasunk, akkor megfeszülnek az izmok, kicsit felgyorsul a pulzus... Viszont előrelapozni nagyon ritkán szoktam, kell a titok :)
Niki: ó igen! Szerintem egy könyvet akkor lehet igazán élvezni, ha belecsöppenünk az eseményekbe. Amikor ez nem sikerül, nem tudja elérni nálam ezt a szerző, akkor nagy eséllyel nem is fogja elnyerni a könyv a tetszésemet.
Adri könyvmoly:
Én minden jó könyvet film szerűen látok .
Látom a szereplőket, a ruházatukat, a tájat.
Viszont sosem olvasok bele a könyv közepébe vagy végébe. Lelőném a fő poént.
Ani: Igen :) Számomra is ez az olvasás! A saját képzeletem összejátszik az olvasott szöveggel. Ezért is szoktam sokszor kiábrándulni, ha látok egy-egy filmadaptációt. Valahogy a rendező mindig műsképp képzeli a karaktereket, a történetet, a helyszíneket, mint én :/
Timi: Igen, én is látom magam előtt a cselekményt. És állítólag ilyen a jó olvasó, hogy igazán átéli az eseményeket, és olvastam olyan kísérletről, amiben igazolták, hogy testi hatása is van, tehát például ha egy jól megírt futásról olvasunk, akkor megfeszülnek az izmok, kicsit felgyorsul a pulzus... Viszont előrelapozni nagyon ritkán szoktam, kell a titok :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése