Elveszett Lelkek
Az év első heteiben személyesen az írónő ajánlott fel Nekünk egy példányt és a bemutatás során éreztem, hogy nekem ez kell. A könyv fülszövege mellett csábított annak lehetősége is, hogy a hétköznapok mókus kerekéből másik világba repülhetek. Az volt a benyomásom, hogy a nem régiben elolvasott boszorkányos könyvhöz hasonló élményben lesz részem, csak Esthertől most tudtam, hogy az Összetört glóriák folytatása is hamarosan kiadásra kerül. Vártam nagyon, erre még rátett egy lapáttal, a Niki által készített interjú is.
Amikor megkaptam, nem mertem kinyitni, attól "féltem" beszippant - csak nem hagyhatom magukra a gyerekeimet. Szóval gondos szervezés, tervezés után nyitottam ki, és kisebb-nagyobb szünetekkel estére túl is haladtam a 300. oldalon. Itt úgy éreztem akár vége is lehetne egy hepienddel, de láttam még 100 oldalt és elkövettem azt a hibát, hogy elolvastam a történet utolsó mondatát. Esküszöm nem akartam, tényleg csak egy mondat volt... és befejeztem.
Röviden egy fordulatos, "színpompás" és érzelem gazdag regényt olvastam. Az események csak úgy pörögtek - izgultam, szorongtam, sóhajtoztam és faltam az írónő egy-egy elejtett kis útravalóit. Nekem ezek a kis apróságok tetszettek a legjobban ahogy beleszőtte őket az történetbe. "Ez a kétely, Sophiel. Az egyik legesendőbb emberi érzés, ami arra tanít téged, hogy hallgass az érzéseidre - mondta vidáman" - egy erdőlakó, akik a kedvenceim lettek.
Sophiel pedig a Földre szállt emberi testet öltött angyal, aki segíteni szeretne az embereknek abban, hogy ismét szeretetben tudjanak élni. Ő meséli el a történetet egyes szám első személyben. Mellette még Elijah is megszólal, az egyik Földön élő bukott angyal. Ő a rosszak feletti igazságosztó, mert úgy gondolja Isten rosszul végzi a dolgát, ezért helyette ítélkezik társaival a Föld lakói felett. Az események központjában az a morális kérdés áll, hogy ki a rossz és a jó, illetve rendelkezhet e valaki életek, sorsok és lelkek felett. Mindezt Sophiel és Elijah szerelmi történtébe burkolva.
A regény valóban hasonlít az fent említett könyves élményemhez, ez is szerepet játszott abban, hogy végül mégse olvastam végig. Számomra ugyanis túl sok volt az izgalom, úgyis mondhatnám, hogy néhány óra alatt rabja lettem és ezt akárhogy is nézem nem engedhetem meg magamnak a mostani időszakban. Már akkor este és másnap se volt egyszerű elszakadni tőle. Így utólag őszintén sajnálom, hogy nem fejezetekre bontva olvastam. A másik "gondom" a véres jelenetekkel volt, amit hasonlóan magam előtt láttam, mint a gyönyörű tájakat - nekem nehéz volt megemészteni a részletességet.
A 300. oldal utáni egyik fejezet végén lélegeztem fel igazán először és úgy éreztem innentől simán megy majd minden a Föld megmentésének végéig. De az utolsó mondat rávilágított arra, hogy a írónő még javában tartogat nekünk meglepetéseket :) Nagyon remélem, hogy pár év múlva lesz erőm újra kézbe venni és folytatni.
Megmondom őszintén, miután hírét vettem a könyvnek úton-útfélen belebotlottam véleményekben és mindenhol áradoztak róla. Kicsit féltem is, hogy csalódni fogok, de erről a könyvről valóban csak latívúszókban lehet beszélni. Úgy ahogy van fantasztikus, és érdemes hagyni, hogy magába szippantson, elrepítsen. Csak legyen rá idő :)
_________________
A többiek bejegyzése a könyvről:
judy
SzaMárti
_________________
A többiek bejegyzése a könyvről:
judy
SzaMárti
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése