Hű, nem most kéne erről a könyvről írnom... Hanem egy hónappal ezelőtt, amikor
frissen olvastam. De annyi mindenféle történt, ami fontosabb volt, betegség, egyebek, hogy ez meg csak
itt várt piszkozatban.
Igazából azért nem nehéz mesélni róla, mert nem nagy az eltérés a másik
Fejős Éva-könyvtől, amivel szinte egyszerre olvastam, az volt a Hotel
Bali. Megfordult most nálam az időrend, mert ez az írónő első könyve, az
a második, de ez is lényegtelen. Eléggé egy kaptafa a kettő, azóta úgy
tudom, sikeresen kitört ebből az írónő, és egészen eltérő témákhoz,
kicsit eltérő stílusokhoz is nyúlt. Itt még az egzotikus táj, érdekes
emberek, élettörténetek, némi misztikus, titkolózós szálszövés és egy
csipet filozofikus bölcselkedés receptjét használja.
Számomra itt is áll az, amit a Hotel Baliról is írtam: ha nem akar
annyira titokzatos lenni, ha nem akarja az olvasót végig olyan nagyon
izgalomban tartani, hanem nyugodtan elárulja egy ponton, hogy ki kivel
van vagy szeretne lenni, akkor is érdekes a regény, csak kimaradt volna
belőle az a picit izzadságszagú, erőltetett akarás. Szeretem az olyan
történetszövéseket, amikor több pontról elindul több sors, majd
különféle zegzugokon át összefonódnak életek és találkoznak emberek, ez
is ilyen történet, nagyon jól el tudnám képzelni filmen. Mellé háttérnek
az egzotikus Thaiföld, Bangkok fényesebb és nyomasztóbb életterei,
nyüzsgő város és fehér strandok, ételek, szállodák, a nálunk
megszokottól eltérő szokások, és kedvcsinálónak egy kis kóstoló Baliból.
Könnyed volt, jó volt, kell az ilyen is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése