2013. február 28., csütörtök

A tündérek és sellők szülőanyjával interjú

Már rég hoztam nektek interjút, így ismét tollat ragadtam és interjúra fogtam egy nagyon kedves hölgyet.
Ő nem más, mint Hartman Ágnes, azaz a mi szeretett molyos Agivegank, írói nevén Lilian H. AgiVega!
Ő írta nekünk a Második Atlantisz, az Elveszett tündérfalu és a Bermudák királynője címet viselő trilógiát.
Itt még többet megtudhattok a könyvekről és szerzőjükről: : http://www.masodikatlantisz.hu/


De jöjjenek az én kérdéseim, amik foglalkoztatnak vele kapcsolatban.

-Köszönöm hogy elfogadtad az interjút.

Mesélj magadról egy kicsit. Nem mint író, hanem mint magánember.
Mi az, amit megosztanál velünk a családodról és magadról.

Azt hiszem, nem sok izgalmas mesélni való van rólam mint magánemberről, de azért megpróbálok összeírni pár dolgot, hátha valakit érdekel mégis .
Keresztény ember vagyok, a hitem fontos része az életemnek.
A családi állapotomról elég legyen annyi, hogy még mindig szőke hercegemet és leendő kis tündéreim apját keresem (egyre csökkenő lelkesedéssel, a felhozatal sajnos elég hervasztó).
Szeretek mindent, ami szép, leginkább a természetet – ezért is egyik kedvenc fotótémám a tájképfotózás (azon belül is a vízesések hosszú expozíciós fotózása).
Szeretek olvasni, írni (naná), rajzolni és világot látni. 
Érdekel a csillagászat és az ókori történelem és mitológia (főleg a görögöké).
Szeretek nyelveket tanulni (az angol és a német után már jó pár éve birkózom az orosszal, igazából konkrét cél (nyelvvizsga-kötelezettség) nélkül – csak mert élvezem, hogy valami újat és remélhetőleg hasznosat tanulok.
Szeretek repülni, imádom a magasságot és a sebességet (ellenben extrém sportokkal nem próbálkoznék, sőt autót és egyéb járművet sem vezetnék – túlságosan álmodozó típus vagyok, attól tartok, egy hirtelen támadt izgalmas sztoriötlet elterelné a figyelmemet az útról, és egy karambol kellős közepén találnám magam. 
A fantáziám ilyen esetekben akár közveszélyes is lehetne. ;)
Nagyon fontosnak tartom az őszinteséget – ezt tartom az összes emberi tulajdonság közül talán a legfontosabbnak. Inkább legyen valaki kíméletlenül őszinte velem, minthogy eltitkolja az igazat csak azért, mert nem akar megbántani.

 -Gondoltad kiskorodban, hogy író leszel?

Dehogy. Tény, hogy már az általános iskolában is nagyon élveztem, ha fogalmazási feladatot kaptunk, de nem szerepelt a terveim között, hogy könyveket írjak.

 -Hogy indult el az írói karriered?

2001-ben kezdtem regényhosszúságú fanfictionöket publikálni (angol nyelven) a fanfiction.neten. 
Olvasóim már ekkoriban biztattak, hogy érdemes komolyan foglalkoznom az írással.
 Így aztán hat-hét évnyi fanfices „gyakorlás” után belevágtam a Második Atlantiszba.

-Ki bátorított, mi adta meg a végső lökést az írás felé?

Egyrészt a fanfiction.netes olvasótáborom, másrészt – mindenkinél erősebben – édesanyám

-Családod mit szólt hozzá hogy író leszel?

Édesanyám örült, hiszen ő jóval korábban hitt benne, hogy sikerülhet, mint én magam.
 Édesapámmal nem túl szoros a kapcsolatom, és bár hangsúlyozta, hogy szép és hasznos dolognak tartja az írást, sosem éreztem részéről a lelkesedést. 
Még a könyveimet sem olvasta. (Azaz az elsőt elkezdte, és pont a legizgalmasabb résznél, Atlantisz ostromának kezdeténél abbahagyta). 
Persze, eleinte fájt és bosszantott, de rájöttem, hogy nem haragudhatok rá: ő végtelenül realista, egyszerűen nem veszi be a gyomra az olyan történeteket, amelyek nem valós eseményeken/személyeken alapulnak. Viszont édesapám második felesége szereti a könyveimet – a másodikat és a harmadikat előolvasóként is olvasta és lektorálta.


-Az írás  a fő munkaköröd vagy mást is dolgozol? Milyen a civil foglalkozásod? Mit tanultál?

Magyarországon jó, ha három vagy négy ember van, aki meg tud élni az írásból.
 Természetesen van civil foglakozásom: ügyvezetői asszisztens vagyok. 
Egyébként meg közgazdasági diplomával rendelkezem. (Igen, tudom, a közga(rá)zdálkodás olyan messze áll a fantasy írástól, mint ide a Proxima Centauri...)

-Mivel foglalkozol, mikor nem írsz éppen vagy dolgozol? Mi a hobbid?

Mint az első kérdésnél is mondtam, az olvasás, fotózás, rajz (bár ez egyre kevésbé, mert nagyon időigényes tevékenység), utazás.

- Hogy képzeljük el, milyen szisztéma szerint írsz?

Minden leendő regényről van a fejemben egy vázlat. 
Tudom, mi a kiinduló állapot, és hogy nagyjából hova kell a történet végére eljutnom. 
Tudom, hogy van néhány esemény, amelyet feltétlenül el kell helyeznem a könyvben, de hogy a startkő és a célállomás – valamint a fontos check-in pontok – között hogyan navigálok, azt előre általában nem tudom. Sokszor pillanatnyi hangulataim vezérelnek, amelyek – hála Istennek – eddig még mindig jó felé terelték a cselekményt, azaz még sosem sikerült magam „sarokba írnom”.

 - Van kedvenc időd vagy helyed ahol e tevékenységet fojtatod?

Nincs. Amikor megszáll az ihlet, akkor írok (persze csak ha éppen van rá időm és alkalmam). 
A legrosszabb, amikor olyankor „támad” az ihlet, amikor nincs a közelemben billentyűzet (vagy legalább papír-ceruza), vagy éppen a körülmények nem engedik, hogy leüljek és kiírjam magamból, ami kikívánkozik.

-Miért ezt a műfajt választottad?

Mármint a fantasyt? Egyszerűen mert ez áll a lényemhez a legközelebb.
 Sosem tudnék pl. történelmi regényt írni, mert annak túlságosan is tényszerűnek kell lennie (habár édesapám valószínűleg sokkal többre értékelné, ha inkább azt írnék). 
Romantikus regényeket sem tudnék írni – persze a könyveimben mindig akad romantika, de hogy csak a szerelem körül forogjon a cselekmény... na nem, az nekem nem megy!

- A karaktereid ismerőseid közül kerülnek ki vagy kipattannak a fejedből?

Is-is. Nagy részüket senkiről sem mintáztam, de Azaész karaktere – aki köré tulajdonképpen az egész Második Atlantisz világát felépítettem – egy közeli ismerősömön alapul (mármint az első kötet elején szereplő ellenszenves Azaész, hiszen a karakter idővel megjavul – sajnos az a bizonyos ismerősöm nem mondhatja el magáról ugyanezt).
 Richárdnak pedig a családi hátterét (híres színész papa, aki Amerikában taníttatja fiát, és elintézi neki, hogy tizenévesen reklámokban szerepeljen)  egy volt osztálytársamról mintáztam (fontos megjegyeznem: a jellemét nem!)

-Hogy jött ez a téma a könyveidnél? Eddig nem nagyon találtam sellős könyvet, főként nem tündérekkel kombinálva.

Hát éppen ez az: úgy gondolom, rajtam kívül senki sem írt még sellős+tündéres könyvet, ezért is gondoltam, hogy majd akkor én. 
 A sellőket Disney Kis hableánya óta szeretem, a tündérek pedig azért lopták be magukat a könyv lapjaira, mert 2006 nyarán – amikor a Második Atlantisz még csak egészen halovány ötlet volt a fejemben – Írországban jártam, és beleszerettem abba a vidékbe. 
És mivel az ír földdel automatikusan összekapcsolódik a kelta mitológia a tündéreivel együtt, a sellős történet kiegészült tündérekkel.

-Hogyhogy magyar szereplőkkel és ismerős, közeli helyekkel álmodtad meg a történetet és nem valami távoli egzotikus szigettel? Hiszen manapság ez a divat.

Azért egzotikus, távoli helyszínek is akadnak a trilógiában
 (Európában Santorini, a norvégiai Romsdal, vagy akár az olaszországi Capri szigete, Európán kívül pedig a Bermuda-háromszög).
Az viszont tény, hogy egyszerűbb volt számomra olyan helyszínekről írni, ahol én magam is jártam (az általam kitalált helyszínek kivételével mind ilyen).
A magyar karakterek szerepeltetése pedig azért volt kézenfekvő, mert saját nemzetem attitűdjét ismerem leginkább – ha pl. Elel, az apja és Ricsi német vagy brit lett volna, biztosan több gondot okoztak volna nekem. Spiro kivétel: ő görög, és mégis annyira NEM görög... 

-Téged is megtalálhatunk a történetedben?

Azt mondják, az író minden karakterében ott van.
 Az én esetemben ez az erősen negatív karakterek kivételével valószínűleg igaz is lehet. 
Egyszer egy igen jó emberismerő azt mondta, ha pofátlanabb és fiú lennék, hasonlítanék Aengusre.
 Elel pedig... nem is tudom, ő egy nehezen megfogható karakter számomra, talán pont azért, mert mélyen legbelül sok mindenben hasonlít rám.

 -Szoktad változtatni menet közben a megálmodott történetet?

Persze, de nagy és durva változtatások nem jellemzőek. Az előzetes vázlathoz általában ragaszkodom.

 -Kedvenc filmjeid?

Külföldiek:

Star Wars (a régi trilógia)
Disney: Aladdin, Kis hableány, Eszeveszett birodalom, Mulan, A szépség és a szörnyeteg, L'ecsó
Ben Hur
a Sissi-trilógia
A Karib-tenger kalózai – A Fekete Gyöngy átka
Titanic
Shrek (1+2)
Jégkorszak
Így neveld a sárkányodat
az Anne-sorozat
Elfújta a szél
Sztárom a párom
Aludj csak, én álmodom
Oscar
Mamma Mia!
Pretty Woman
a Csendőr filmek (különösen a Csendőr és földönkívüliek)

A magyarok közül pedig:
Liliomfi
Egy bolond százat csinál (a Latabár Kálmán-féle verzió)


-Melyik kedvenc könyvedet filmesítenéd meg?

A Temeraire-sorozatot feltétlenül (Peter Jacksonnak már évek óta van rá megfilmesítési joga, de még semmit sem hallani arról, hogy mikor lesz belőle bármi konkrétum).
Az Artemis Fowl sorozatot (már vagy nyolc-tíz éve szó volt róla, hogy megfilmesítik, de még semmi sem történt!)
A Bartimaeus trilógia.

-Ha úgy adódna, engednéd, hogy a te könyveidet is megfilmesítsék? Kik játszanák a főszerepeket?

Engedném, de nem biztos, hogy akár a legfejlettebb komputeres technikával is tökéletesen hiteles sellőket tudnának kreálni – mármint ha emberek játszanák.
 Lehet, hogy egy teljes mértékben digitális animációs film szerencsésebb lenne.
Ha viszont mégis élőszereplős, akkor egy pár karakter esetében tudnám csak megmondani, kit látnék szívesen a szerepben:
Meandra: Amanda Seyfried (amint megláttam őt a Mamma mia!-ban, tudtam, hogy ő Meandra)
Azaész: tíz éve Warnerék forgattak egy rövid Tarzan sorozatot, abban a srác nézett ki pont úgy, ahogy Azaész az én fejemben (őt Travis Fimmel alakította, de ma már nem úgy fest... )
Elel: őt tíz éve remekül eljátszhatta volna Milla Jovovich. Ma már nem. :
Richárd: az első könyvem szerkesztője, Tamási Izabella mondta egyszer azt, hogy az idősebb (pl. második könyvbéli) Richárd Kamarás Iván külsejével jelenik meg a lelki szemei előtt. 
És az az igazság, hogy Kamarás tényleg nem lenne rossz választás – persze fiatalabb kiadásban.

-Ha már könyvek, akkor az olvasás nem maradhat el. Olvasni is szoktál, gondolom. Mik a kedvenc könyveid? Melyik könyvek azok, amikből ihletet merítesz?

A kedvenc könyveim:
- a Harry Potter sorozat (majdnem minden kötete)
- az Artemis Fowl sorozat (majdnem minden kötete)
- a Temeraire sorozat (majdnem minden kötete)
- a Bartimaeus trilógia első két része
- a Stephanides testvérek görög mitológiás könyvei (ezek magyarul sajnos nem jelentek meg)
- a Sharpe-sorozat (kb. a felét olvastam a húszrészes sorozatnak, sok nagyon jó része van)
-Biff evangéliuma
- Monte Cristo grófja (legalábbis tizenévesen nagy kedvenc volt, ma már nem tudom, mennyire szeretném...)
...és hogy melyekből merítettem ihletet? Talán leginkább az Artemis Fowlból, hiszen az is tündéres történet.

-Szerinted miért olvasnak ilyen keveset a mai emberek?

Részben azért, mert rohanó világban élünk, amelyben az értelmes elfoglaltságokra nem sok idő marad, részben pedig azért, mert szerintem – meg lehet kövezni a véleményemért – általános- és középiskolában túl sok emészthetetlen könyvet nyomnak le a gyerekek torkán, amelyeknek köszönhetően sokuk megutálja az olvasást. Komolyan újra kéne gondolni a kötelező olvasmányok listáját.

-Ha már felhoztad a kötelező olvasmányokat, van kedvenced?

Az Egri csillagok. 
Háromszor is olvastam! 
Ami még kimondottan tetszett anno (17 évesen), az a Bűn és bűnhődés.
 Féltem tőle, hogy utálni fogom, mint a kötelezők nagy részét, aztán megdöbbentem, ugyanis nem tudtam letenni.

-Írói válság ért már utol? Ilyenkor mit teszel?

Igazi, komoly írói válságom – olyan, amikor az ember hosszú ideig képtelen írni – még nem volt.
 2010-ben jelentős változások történtek a munkahelyemen, amelyek mindenkit nagyon megviseltek lelkileg, akkor nehezebben ment az írás, sokat szenvedtem emiatt a Bermudák királynőjével, de végül túl lettem rajta, és csak egy kicsit lett tőle sötétebb a harmadik könyv, mint az első kettő.
Egyébként pedig ebben a mini írói válságban az segített, hogy átolvastam a kézirat addig megírt részét, és abból merítettem ihletet a folytatásához.


-Mesélj a jövőbeli terveidről. Maradsz a későbbiekben is a hasonló stílusú könyveknél?

Igen, ismét fantasyban gondolkodom, bár következő könyvem egy kicsit a sci-fi-sebb irányba megy el (de ettől még nem lesz sci-fi, mivel tudományosnak semmiképp sem mondanám. Ha úgy vesszük, a Star Wars sem sci-fi, hanem egy űrben játszódó fantasy.)

-Nagyon szép és érdekes borítót kaptak a könyveid. A borítókhoz mennyi közöd van?

Én rajzoltam őket (kivéve az első kötet hátán szereplő korallt és tengeri csikót, azokat a kiadó grafikusa pakolta oda).

 -Jöjjön egy fura kérdés. Mit vinnél magaddal egy lakatlan szigetre?

Egy csodalámpát egy minimum háromkívánságos dzsinnel.
 De ha ez nem megy, akkor egy e-book olvasót kifogyhatatlan aksival és ezer könyvvel, meg egy fényképezőgépet szintén kifogyhatatlan aksival és egy extra-hiper-szuper nagyméretű memóriakártyával. 

- Azt lehet tudni, hogy miről fogsz írni következőnek?

Egyenlőre titok, hogy min dolgozom.

Köszönöm a vidám és őszinte válaszokat.
Remélem hamarosan hallunk rólad megint, egy új könyv kapcsán.

Addig olvasson bele mindenki a trilógiába, mert érdemes.


0 hozzászólás:

Megjegyzés küldése