2013. január 13., vasárnap

Aimee Bender: A citromtorta különös szomorúsága


Egy különös című és tartalmú könyv, az biztos.
A borítója szépséges, ez az ami felkeltette az érdeklődésem na meg a nagy érdeklődés, ami a könyvet követi.
Szerintem a tavalyi év egyik legkeresettebb könyve.
Egy kicsit mégis szomorú vagyok.
Nagyobb szabású történetet vártam, egy kis vidámságot, egy kis titkot, egy nagyon fantasztikus fantasyt vagy nem is tudom mit.
Jó a könyv, jó a történet és a szereplők is (ezt majd bővebben ki is fejtem) de mégis hiányérzetem volt.
Én vagyok a hibás, mert hatalmas várakozással készültem neki az olvasásnak és nagy elvárásom volt vele szemben.
Talán ezért nem lett a kedvenc könyvem.
Ha nem így kezdek neki, hanem csak úgy elolvasom és nem vágyok ennyire rá és ilyen sokáig, akkor kedvenc lett volna.
De így csak egy jó, de nagyon jó történet.

Az alapötlet nagyon tetszik, egyedi végre.
Viszont a kidlgozás lehetett volna részletesebb is.
Rövid kis könyv, még olvastam volna tovább.
Többet kaphattunk volna a különös citromtortából és a különös képességből.

A szereplők szerethetőek és érdekesek, kissé furák.
Főszereplőnk egy kislány, aki fura dolgot tud meg magáról és környezetéről, pedig nem vágyik rá.

Úgy irigyeltem a képességéért.
Pedig ha egy cipőbe lettem volna vele, nem biztos hogy így gondolom.
De olyan rejtélyes, érdekes ez a képesség.
Nem lesz tőle hős, nem lesz tőle Rose sokkal több, csak a tudása lesz meg, hogy olyan titkokat kifürkésszen,amiknek rejtve jobb lenne.
Rose az ételekben érzi a készítő hangulatát, érzéseit és le tudja bontani helyszínekre az egyes összetevők készülését, termesztését.
Ez megkeseríti az életét, ahelyett hogy jóra fordítaná.
De hiszen még kisgyermek. nem érti milyen kincs birtokába került.
Fél és nincs kivel megbeszélje.

Fura családja van. De kinek nem fura a családja?
Bátyjával nem túl szoros a kapcsolata.
Édesanyja mintha más világban élne.
Édesapja pedig retteg és magányosan elszigetelt.
Így Rose egyedül marad és egyedül küzd meg mindennel.

Valójában a család normálisnak tűnik a felszínen.
Talán az író erre fektette a hangsúlyt nagyon. A családra, az emberi kapcsolatok kesze kuszaságára.
A felszínen normálisak.
De mélyben nem, ott más rejtőzik.
Rose képessége ellenére talán a legnormálisabb, a legéletrevalóbb a családból.

Van benne egy kicsiny szerelmi szál is. Éppen csak elkezdődik a maga keserédes első szerelmével.
Szerettem nagyon a történetben.
Felidézett emlékeket bennem.
De tényleg csak egy apró részt kapott benne.

Aztán a finom ételek leírása.Éreztem az illatuk és ízük szinte.
Érzékletesen ír az író nagyon.
Néhol recepteket is mellékelhettek volna hozzájuk, akár a végére is.
Mert megkóstoltam volna.

A könyv hangulata magával ragadó és letehetetlen.
Ezt szerettem a legjobban.
Szomorú, melankolikus, pont ehhez a hideg, szürke télhez passzoló.

Lassan folydogál a történet, semmi extra nincs benne, semmi csavar.
Ám így is van benne meglepetés, nem várt fordulat.

Érzelmekkel van tele a történet.
Igazi emberi érzelmekkel. Ami jóvá teszik a könyvet és érdekessé.

Olvastam volna Rose testvérének történetét is. Talán egyszer belevág az író és megkapjuk.
Vannak benne relytéjek, amik nem kerültek megoldásra, talán ezekről is olvashtunk majd?
Vagy ennyi volt?
Nyitott kérdések válaszok nélkül?
Remélem nem.


történet:10/8
helyszín:10/7
szereplők,karakterek megformázása,hitelességük:10/8
érzelmek, romantika:10/7
a könyv hangulata:10/9
a történet párbeszédei,tájleírás,metaforák,nyelvezete:10/8
 humor: 10/7
 a borító :10/9
 fülszöveg:10/7

296 oldal
saját, recenzió
Gabo kiadó: http://www.gabo.hu/hu/
Fordította: Komló Zoltán

0 hozzászólás:

Megjegyzés küldése