Az őszi szünet alatt
és most, a hosszú hétvégén olvastam ki a következő életrajzot Kertész
Erzsébet tollából. Ő az egyik író, akinek gyűjtöm a könyveit, igyekszem
mindegyiket beszerezni, legalábbis az életrajzait. A kezdeti
lányregényeit lehet, hogy eladom vagy elcsereberélem, azok tényleg
gyereklányoknak valók, de az életrajzok esetében nem zavar, hogy régen a
Móra kiadó nagyobb lányoknak szánt csíkos sorozatában jelentek meg.
Szerintem simán megállják a helyüket a felnőtteknek szánt irodalomban is
(sőt, ha már itt tartunk, sok pöttyös könyv is jobb, mint egyes
felnőttregények).
Ti tudjátok, ki volt Veres Pálné? Igen, annyit én is tudtam róla, hogy
utca viseli a nevét Budapesten (ott vettük a cserkészfelszereléseket a
csapatnak lánykoromban...) és abban az utcában áll a róla elnevezett
gimnázium is. De hogy ki volt ő, mikor élt, mit csinált, azt ebből a
könyvből tudtam meg. Beniczky Hermin
a 19. század elején született gazdag birtokoscsaládban, szüleit korán
elvesztette, és idős nagyapja a világtól elzárva nevelte. Pestre
kerülésétől azonban a társadalmi helyzetének megfelelő életet élte:
bálozott, majd férjhez ment, gyereket szült és vezette férje és családja
házát, életét. Közben zajlott a reformkor, a forradalom, és Veres Pálné
egyre inkább hiányolta a nők, lányok oktatását szolgáló intézményt.
Aztán mivel senkinek sem jutott eszébe ezzel foglalkozni, ötvenéves
korában elkezdte ő maga megszervezni. Kiáltványt írt, gyűléseket
tartott, egyletet alapított, engedélyekért és pénzért kilincselt,
szponzori eseményeket szervezett - ötvenévesen, 1865-ben! Még ma,
százötven évvel később is kevesen vannak, akiknek ötven körül eszükbe
jut új életet kezdeni, valami újba vágni, pláne ilyen volumenű dologba,
milyen különlegesség lehetett ez akkor! Az is felmerülhetett volna, hogy
meddig tudja folytatni, amibe belekezd - de szerencsére sokáig tudta,
még azt is megérte, hogy a saját unokája is végzettséget szerezzen az
általa alapított iskolában. Igazán különleges, nagy formátumú nőalakja
volt korának, Madách Imre barátságát és tiszteletét bírhatta, Kertész
Erzsébet pedig a tőle megszokott alapos és olvasmányos stílusban írt
regényt Veres Pálné életéről.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése