Lányok a kastélyból és amit a szerzőről tudni kell
Hogyan jött az ötlet, hogy egy még új, friss íróval készítsek interjút?
A Kiskegyedben felkeltette az érdeklődésem egy cikk, pedig nem szokásom Kiskegyedet olvasni.
A cikkben Rupáner-Gallé Margóról volt szó és anyukám szülőfalujáról Hartáról, na meg az akkor, frissen kijött könyvéről...
Rögtön felkaptam a fejem, így természetesen elolvastam a cikket és a könyvet feltettem a beszerzendők listájára.(Lányok a kastélyból)
Közben kiderült hogy több szálon is ismerősnek kellene lennünk és mégsem sikerült eddig még találkoznunk.
Sorsszerűnek éreztem, hogy mindenképpen megkeressem és interjút készítsek vele.
Ami kicsit nehezített a dolgon, hogy angyali kislánya mellé egy pici újszülött babát is haza vihetett nemrégiben. Így nem akartam zavarni az újdonsült családod.
De remélem hamarosan élőben is tudunk találkozni, nem csak interneten keresztül beszélgetünk.
Ime az interjú:
– Hogyan kerültél kapcsolatba az írással?
Erre a kérdésre nehéz válaszolni, de minden bizonnyal még
valahol az iskolapadban kezdődhetett. Amióta megtanultam a betűket, imádok
olvasni, az írással pedig egy eszközt kaptam a kezembe, hogy megírhassak olyan
történeteket, amiknek én irányítom az eseményeit és a végkifejletét, illetve az
én értékrendem szerint vannak felépítve.
– Hogyan tudod egyeztetni a családot az írással? Hiszen két csodaszép kislányod van és ők bizonyára sok munkát adnak neked.
Erre azt kell válaszoljam: eddig nagyon egyszerűen. Mivel
általában késő estétől éjszakába nyúlóan van az az intervallum, amikor írok,
így nem okoz különösebb bonyodalmat.
– Van időd mellettük írni máskor is napközben?
Amikor alszanak, vagy amikor Laura elmegy valamelyik
családtaggal „csavarogni”, ahogy ő mondja. De ennek az eseménynek egybe kell
esnie azzal, hogy Liza aludjon, és nekem ne legyen semmi fontos elintéznivalóm
otthon. Erre pedig igen kevés az esély, így általában maradnak az esték.
– Van külön olyan napszak, amikor jobban jön az ihlet?
Vagy amikor éppen eszedbe jut valami
érdekes, papírra veted?
Nagyon ritkán fordul elő olyan nap, hogy ne írnék legalább
egy keveset, erre pedig, mint már említettem, leginkább este kerülhet sor.
Tehát igen, tulajdonképpen van olyan napszak, amikor mindig írok. Ha eszembe
jut valami nap közben, azt sem szoktam papírra vetni, egyszerűen megjegyzem, és
adandó alkalommal előhívom.
–Kisgyerekes anyukaként fontosnak tartom már korán a gyerekek olvasási szokásait megalapozni.
Melyik könyv lesz az, amit feltétlen a gyermekeid kezébe fogsz adni?
A Légy jó mindhalálig. Benne van minden erény és emberi
érték, amit én nélkülözhetetlennek tartok, és amiket szeretnék, hogy a
gyermekeim számára is ugyanilyen jelentőséggel bírjanak.
– Te hogyan próbálod majd az olvasás felé terelni őket?
Minden este mesét olvasok Laurának, idővel majd Liza is
csatlakozik, illetve már velünk is tartott néhány alkalommal, amikor éppen
ébren volt. Szerintem az esti mese egy biztos alap, „terelni” pedig leginkább
azzal fogom őket az olvasás felé, hogy én magam is nagyon szeretek olvasni. Úgy
gondolom, ha ezt látják a kezdetektől, számukra is természetes lesz.
– Vannak kedvenc könyveid?
Nem szoktam kedvenc könyveken gondolkozni, de az első, ami
most eszembe jut az Saint-Exupéry-től A kis herceg.
– Melyik könyv az, amit feltétlen ajánlanál, miért?
És melyik az, amit nagyon
megbántál, hogy elolvastad?
Olyan, amit feltétlenül ajánlanék, sok van, így nehéz
választani. Van azonban a könyvespolcomnak egy lakója, ami különbözik a
többiektől. A másság abból ered, hogy szinte évről évre újra elolvasom. Nem
azért, mert annyira szeretem, hanem azért, mert eddig minden olvasásnál más
benyomásom alakult ki vele kapcsolatban. Továbbra is úgy érzem, hogy többször
el kell olvasnom ahhoz, hogy egyszer megértsem teljes valójában. Nem véletlenül
emlegetik „örök történet”-ként, számomra biztos, hogy az marad. Ez pedig nem
más, mint az „Üvöltő szelek” Emily Jane Brontë-tól.
Nem szoktam megbánni a rossz könyvek elolvasását sem, mert
még azokból is lehet tanulni, bár akadnak olyanok – mint például a szürrealista
és expresszionista művek, vagy Voltaire morbid humora –, amik aztán végképp
távol állnak tőlem.
– Van írói példaképed?
Ilyennel sajnos nem szolgálhatok, nem választottam
példaképet. Sok írót szeretek, mindet másért-másért, de felnézni igazán csak
akkor tudnék bárkire, ha magánemberként is lenne alkalmam megismerni.
– A karaktereket valakiről mintázod, vagy fejben születnek meg?
A karaktereimet nem mintázom konkrétan senkiről, de utólag
véltem már felfedezni hasonlóságot bizonyos jellemvonásokban, viselkedésformákban
általam ismert emberekkel. Ez azonban nem tudatos, és nem is általános.
– Ha elakadsz az írásban, mi ad inspirációt?
Még nem akadtam el az írásban. Olyan már előfordult, hogy
aggódtam napközben, ha a folytatásra gondoltam, mert semmi ötletem nem volt. De
amikor leültem a géphez, a történet mindig folytatódott, sokszor még engem is
meglepve.
– Egy eldugott kis faluban laksz ( Harta ), szerinted mennyivel volt nehezebb dolgod az írással, mint a Pesten élőknek?
Nem hiszem, hogy nehezebb dolgom volt. Úgy gondolom, nagyon
szép helyen élek, egy kedves közösségben, ahol harmónia és nyugalom vesz körül.
Ez rengeteg inspirációt ad.
– Jelenleg mit olvasol?
Jelenleg Dr. Csernus Imre Ki nevel a végén? című könyvét
olvasom, ami számomra most elsősorban pedagógusként aktuális, de szülőként is
roppant a tanulságosnak érzem a jövőre nézve.
– Mesélnél nekünk egy kicsit a most készülő
írásodról? De csak ami már publikus...
A
Nászajándék Salzburgból a következő kiadásra váró írásom. Ez egy romantikus
történet, ami a Lányok a kastélyból című regényem folytatása. A héten lett túl
az utolsó korrektúrán, igazán nincs vele több dolgom. Amin ténylegesen dolgozom
az a harmadik rész, melyben ezúttal Márai Izadóra életébe pillanthatunk bele,
és a „Malom a tóparton” címet viseli.
– Mennyi beleszólásod volt a könyv kiadásából? (Borító és ilyesmik...)
Mindenről kikérték a
véleményemet, rendszeresen tájékoztatva vagyok az új fejleményekről.
Szerkesztés után is átnézem a könyvet, a jóváhagyásom nélkül semmi lényeges nem
változhat. Ezek apró változások, a fő momentumok nem változnak, apróbb
igazítások lehetnek, hogy a történet ne fusson mellékvágányra.
– Hobby? Mesélhetnél bőven róla...
Mivel nagyon sok minden érdekel, így hobbim is akad jó pár,
más kérdés, hogy időm kevésbé. Amikbe eddigi életem során bele-belecsíptem:
szertorna, zongora, éneklés, tánc, aerobic, spinning, hastánc. Ezek olyan dolgok,
amiket egy-kettő, esetleg több évig csináltam, de mára már nincs rájuk időm.
Amik ma is aktív hobbijaim és szinte egytől egyig gyermekkorom óta elkísérnek,
azok az olvasás, a lovaglás, a főzés, a kézműveskedés, és végül, de
természetesen nem utolsó sorban az írás.
– Mit szólnak ahhoz a falubeliek, hogy írsz? Családod? Barátok? Rokonok?
Természetesen mindannyian nagyon örülnek, és maximálisan
támogatnak mindenben. Bár elsőre sikerült őket meglepnem, mert egyáltalán nem
tudtak róla, hogy írok.
– Mondj magadról 3 személyes dolgot, amit megosztanál az
olvasóiddal.
Imádom a gyerekeket, pocsék vagyok matekból, és nem vagyok
anyagias. Hirtelen ezek jutottak eszembe.
– Melyik könyvet vinnéd magaddal egy lakatlan szigetre?
A Robinson Crusoe-t, vagy egy cserkész-könyvet. Hátha
hasznukat venném.
– Mit szólnál ahhoz, ha megfilmesítenék a könyvedet? Kiket képzelsz el szereplőnek?
Meglepődnék, és nagyon örülnék, de elképzelésem sincs arról,
kiket szeretnék szereplőnek. Mivel minden szereplőmről saját kép él a fejemben,
természetesen hozzájuk hasonló lenne a legideálisabb. Lévén pedig, hogy nem
hírességekről lettek mintázva, egyikre sem hasonlítanak, így valószínűleg
általam nem ismert színészek és színésznők jöhetnének szóba, ha engem
kérdeznének. De nyilván nem tiltakoznék a hírességek ellen sem, ha arra kerülne
sor.
– Melyik könyv az, amire jelenleg a legjobban vágysz most? Hátha valaki olvassa pont az interjúnk és meglep vele.
Nagyon kíváncsi vagyok Trux Béla A templomos lovagjára, bár
idő hiányában egyelőre esélyem sincs az elolvasására. Az a könyv nem olyan, amit
majd napi egy-két oldalával szeretnék olvasni, úgyhogy még várat magára.
– Mit szeretsz a legjobban az írásban?
Azt, hogy általa megírhatok olyan történeteket, amiket
szerettem volna elolvasni, de ez idáig senki nem írta meg.
– Ha bárhol máshol élhetnél, hova költöznél?
Sok hely van, amit szívesen megnéznék, esetleg hosszabb időt
is tartózkodnék ott. De nem költöznék sehová, mert az otthonom itt van Hartán,
ahol a családom és a gyökereim.
Egy kis összegzés Margóról a saját szemszögemből.
Beszélgetéseink által egy roppant kedves és intelligens nőt ismerhettem meg, aki nincs elszállva az ismertség miatt.
Egy szépséges kis faluból tör az ismeretség felé, közben neveli
lányait, háztartást vezet és próbál némi időt magára, az olvasásra is
szakítani. Nem hagyta el magát, mer nő lenni és roppant csinos is.
Sokat beszélgettünk gyerekekről, családról és sok közös ismerős, pont is van az életünkben.
Blogot is vezet, igaz nem a könyvéről és a készülő könyveiről, hanem az életébe enged némi bepillantást .
Amit élmény volt olvasni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése