Az utóbbi idők egyik legjobb könyvét olvastam az elmúlt napokban.
Sokszor csak bólogattam közben, és egy csomó szakaszát szívesen idézném
és megosztanám mindenkivel, de inkább olvassátok el az egész könyvet!
Még hónapokkal ezelőtt megjelent belőle egy részlet valamelyik újságban,
megjegyeztem az íróját és a címét, majd amikor a könyvhét alkalmából a
Park kiadó felajánlott három könyvet, ez volt az egyik, amit kértem
tőlük. Jó választás volt!
Egy 56-os emigráns családról szól, tehát a konkrét szituáció nemhogy
számomra, de még a szüleim számára sem ismerős, és mégis, mintha lenne
valami kollektív emlékezet és ezek az élmények valahol a sajátjaim is
lennének, olyan beleéléssel olvastam a könyvet. Ez nyilvánvalóan
köszönhető az írásmódnak, a stílusnak is: mintha nem is az elbeszélő
hangját, de még a gondolatait is hallanám olvasás közben. Sokszor
elkalandozik a szűken vett történetmeséléstől, elmélkedik, filozofál,
szinte látom, ahogy a gondolataiba mélyed, de sosem unalmas
eszmefuttatások ezek. Általában egy idős mellékszereplő, Pázsit Ernő
szájába adja őket, és az is volt az érzésem, hogy részben magát írta meg
ebben a figurában. Nem teljesen, mert az adatok nem stimmelnek, de
Pázsit Ernő terve a regényben, hogy megírja a kivándorolt magyarok
történetét, Második Avenue címen.
Érdekes, jó cím ez a Második Avenue. Az ötvenes-hatvanas évek New
Yorkjában a Second Avenue környéke volt a magyar negyed, az ötvenhatosok
már úgy érkeztek ide, hogy magyar üzleteket, munkahelyeket, éttermeket,
templomokat találtak. És második avenue, második út az érkezőknek abból
a szempontból is, hogy itt kezdenek új életet, ez a második otthonuk, a
második életük...
A család történetét nyolc évig követjük, a gyerekeik felnőnek, dolgozni
kezdenek, a szülők is végzik a dolgukat, élik az életüket, és
eltöprengenek, vajon mi hogy alakult volna, ha maradnak... Szó van az
otthonnal való kapcsolatukról is, eleinte semmit nem tudnak a családról,
majd lassan elkezdenek levelezni, telefonálni is, de személyes
találkozásról, visszautazásról ebben az első nyolc évben nincs szó.
Érdekes volt olvasni mai szemmel is, belegondolva abba, hogy kik, mikor
és miért mennek el, vajon ebben a nyitottabb és gyorsabb világban milyen
lehet kinek-kinek megjárni a maga második avenue-ját...
Elgondolkodtató, ma is aktuális regény.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése