Júniusi összefoglaló

Havi összefoglaló rovatunk újra itt van, ezúttal a júniusi könyvélményekbe nyújt egy kis betekintést.


Félcsi: Mindig megjegyzem azt, aki hozzám hasonlóan szívesen olvas orvosokkal, orvostudománnyal kapcsolatos könyveket. Bár a Fél lábbal a földön más szemszögből közelíti meg a dolgokat, mégis érdekelne, hogy mi alapján választottad pont ezt a kötetet? Érdekel a neurológia? Vagy esetleg ajánlották Neked? Mi alapján választasz ki olvasás céljából egy-egy művet?
 
Cukorfalat: Az orvostudományon belül nagyon sok minden érdekel, de leginkább az olyan könyvek, amiket orvos író írt, és ezen belül is visszaemlékezések vagy dokumentumregények. Oliver Sacks-ra már régóta kíváncsi vagyok, jókat hallottam róla, illetve maga a felállás is érdekesnek tűnt, azaz hogy orvosból lesz beteg.

Judy, a júniusi olvasmányaid közül a “Tizenhárom okom volt..” ragadott meg leginkább, amiatt is, hogy te is érintett vagy a témában. Mit gondolsz, a hasonló sorsokat ábrázoló könyvek segíthetnek-e - akár csak lelkileg - az abban érintett olvasóknak valamennyire? Működik-e az az érzés, hogy nem vagy egyedül, mással is megtörtént? Vagy szíved szerint inkább nem is olvasnál többet hasonló témájú regényt?

Judy: Kétélű dolog. Van akin segít szerintem, hogy nincs egyedül,.Hogy mások is hasonló gondokkal küszködnek. Esetleg az utána lévő dolgokból tanul és nem tesz ilyen dolgot, hiszen van akinek fájdalmat okoz.
De van akit megerősít abban, hogy öngyilkosnak lenni klassz dolog..
Ennél a könyvnél is fordítva is elsülhet a dolog. majdnem hogy idealizálja az öngyilkosságot.
Mert jól vissza vág, megleckéztet embereket a halálon túlról is.
És ez némely fiatal számára jó ötletnek tűnhet.
Fogok még olvasni ilyen témájú könyvet, ha a kezembe kerül.
Szeretném megérteni miért tesz valaki egy ennyire végleges és buta dolgot.
De keresni nem fogom,csak ha az utamba kerül..

Timi, látom rokon lelkek vagyunk és szeretjük a kötelező olvasmányokat. Nagyjából ugyanazok is a kedvenceink. Melyik könyvet ajánlanád a fiatalságnak a legjobban a kötelező olvasmányok közül és miért? Miket választanál most kötelező olvasmányoknak így, hogy olvastad már őket felnőtt korban? Lenne amit kivennél és lenne amit betennél azok helyett,ha te reformálhatnád meg a listát?

Timi: Hű, de jót kérdeztél :) Az az igazság, hogy nem ismerem az aktuális kötelező-listát, illetve azt hiszem, ma nagyobb szabadságuk van az iskoláknak, mint a mi gyerekkorunkban. A kisfiamnak harmadikban a Misi mókus volt kötelező, negyedikben A két Lotti lesz. Én alapvetően örülnék neki, ha úgy tanítanák a magyar irodalmat, hogy igenis ismerjék, szeressék a gyerekek Mórát, a Kincskereső kisködmönt, Fekete Istvánt, A Pál utcai fiúkat és a többit, ami nekünk kötelező volt. Azért betenném alsóban a Ruminit, ötödik körül a Gergő és az álomfogókat. Középiskoláig még nem jutottam el gondolatban :)

Orsi, júniusban főleg Szabó Magdától olvastál, és már korábban is írtál az ő műveiről. Én bevallom, bár szégyellem, de eddig az Abigélen kívül semmit nem olvastam tőle, azt viszont jó sokszor, nagyon szerettem. De tartok a többi regényétől. Az Abigél mégiscsak kamasz lányokról szól, talán a célközönség is ők, így háborús helyzettel, mindennel együtt is könnyedebbnek gondolom, mint más regényét. Attól tartok, hogy túlságosan mély, komoly, nehezen emészthető a többi könyve. Győzz meg, hogy nem jól látom, és igenis olvassak Szabó Magdát! :)

Orsi: Igenis olvassál! Így néhány Szabó Magdával a hátam mögött az Abigél valóban lányregénynek tűnik, és magam is meglepődtem, hogy milyen sokszínű íróról is van szó az ő személyében. Kezdésnek (folytatásnak) azt hiszem, a Régimódi történetet és a Für Elise-t ajánlanám, ezek így követik egymást időrendben. Az említetteken kívül a kettő, amit olvastam, a Disznótor és Az őz nehezebbek, ezek valóban mélyek, komolyak és nehezen emészthetőek, ahogyan írod is. De szerintem megfelelő előélettel ezek is élvezhetők! Szóval hajrá, szerintem szeretni fogod, az első kettőt mindenképp!

Niki, nagyon titokzatosan, de mégis figyelemfelkeltő módon írtál múlt hónapban az Április út című regényről. Azt hiszem, úgy vagyok most, mint amit te is írtál, hogy kicsit tartok a kortárs íróktól, mert belefutottam már rossz könyvekbe, de ez a mű (vagy épp a recenziód) nagyon felcsigázott. Valahogy félre kellete tennem az előítéleteimet, és mai íróktól is olvasni, de ezen a művön kívül ötletem sincs- sem íróra, sem műre. Tudnál ajánlani olyat, ami az Április úton kívül Neked bejött?

Niki: Hazai kortársírók közül a kedvencem Lőrincz L. László, leginkább a Leslie L. Lawrence néven írt könyvei. Ha szereted a krimiket, akkor ajánlom a figyelmedbe, nekem a kedvencem A kicsik trilógia amúgy. A másik nagy hazai kedvencem Leiner Laura A Szent Johanna gimi sorozatával. Ez ifjúsági irodalom, de érdekes módon korhatár nélkül képes magával ragadni az olvasókat. Vagy ha szeretted az Egri csillagokat, akkor semmiképp se hagyd ki A Jumurdzsák gyűrűjét!

Törpilla, bár a Könyvfalók blogon még új tag vagy, de végigpörgettem a saját blogodat és láttam, hogy több olyan ifjúsági irodalomról is írtál már, amik kicsit fantasztikus elemeket tartalmaznak. A Mászkák is ilyen. Mely hasonló ifjúsági irodalmat ajánlanád a fiatalabb olvasóknak (tiniknek, fiatal felnőtteknek) így a nyári szünet alatt?

Törpilla: Az utóbbi 1-2 évben kezdtem el a fantasztikus elemeket tartalmazó könyveket olvasni. Egyik nagy kedvencem lett a Twilight saga. 2009-ben volt nagyon divatos ez a sorozat hazánkban, de akkor még valahogy hidegen hagyott, mert nem akartam egy új hóbort “áldozata” lenni. Most, hogy szinte már lecsengett az egész mizéria, idén, 2012. tavaszán szántam rá magam, hogy elolvassam. 1 hónap alatt sikerült elolvasnom mind a 4 kötet, az több, mint 2000 oldalt. Ezalatt a pár hét alatt szinte beleszerettem a sorozatba.
Úgy gondolom, hogy a 4 kötetet folyamatosan, egymás után érdemes elolvasni, mert így tárul elénk egy kerek történet.
Véleményem szerint a Twilight sagat jogosan hasonlítják a Harry Potter könyvek varázsához. J. K. Rowling ezzel a sorozatával nagyon maradandót alkotott az ezredfordulón, amit még másnak nem sikerült megismételnie. Azt hiszem, Stephenie Meyernek nem teljesen ugyanazt, de nagyon hasonlóan sikeres sorozatot sikerült produkálnia.
A fantasy könyvek közül a fiatalabb olvasóknak így a Twilight sagát tudom ajánlani, majd összehasonlításképp mindenki nézze meg a könyvek alapján készült filmeket! Jó időtöltést! :-)

Márti, ebben a hónapban tőled gyerekkönyvekről olvashattunk (Bartos Erika: Anna, Peti, Gergő és Gerald Durell: Léghajóval a világ körül). Szerinted mikortól érdemes a gyerekekkel megszerettetni az olvasást? Szerinted miért olvas könyvet egyre kevesebb gyerek?

Márti: Hiszek a példaértékben :) Könyvből fél éves koruk óta mesélek, de az olvasás iránti valódi érdeklődés,  nagyobbik manón veszem még észre, kb 3 éves kora óta. Én azt gondolom, hogy az egyre kevesebb olvasás a számítógépes játékok, és az internet elterjedésének köszönhető és annak, hogy a gyerekek a szüleiktől is azt láthatják, hogy a gép előtt ülnek, vagy ha nem ott, akkor a tévé előtt.

Ani, általában kettősséget érzek az ajánlóiddal kapcsolatban, az egyik, hogy “hűű ez szuper, el kell olvasnom”. A másik oldalon meg az áll, hogy tartok tőlük, mert “beleveszhetek”. Most a Jégviráglányok ragadott meg különösen, nekem az villant be -bár gondolom a szerző elrettentés céljából írta - nem lehet, hogy lesznek olyan fiatalok akik ötleteket merítenek inkább?

Ani: Igazság szerint, ahogy a könyvben is megjelenik, az internet tele van “jobbnál jobb” trükkökkel egy anorexiás számára. Szerintem aki érintett a problémában, az meg fogja találni a módját, hogy le- illetve elfogyjon, aki azonban nem, az nem lesz anorexiás attól, hogy elolvas egy könyvet a témában. Mivel a probléma máshonnan fakad. De az biztos, hogy a médiának szerintem nagy szerepe van az egészben, de nem elsősorban az “ötletadás” terén, hanem inkább a szépségideál, önmagunk elfogadása és az értékek közvetítése révén.

SzaMárti, felkeltette a figyelmemet a Tizenhárom almafa (Wass Albert) ajánlója, biztos, hogy el fogom olvasni. Közben azon töprengtem, hogy vajon jártál-e már Erdélyben, pontosabban találkoztál-e már székelyekkel, volt-e már szerencséd megtapasztalni, hogy ma milyen ott az élet?
 
SzaMárti: Egyszer jártam  Erdélyben, de csak Aradig jutottam,és még egyszer valamikor régen vonattal utaztam Bulgáriába ,de akkor még nem fogtam fel   Erdély jelentőségét számunkra.Sajnos nem ismerek erdéyi és székely embereket, pedig nagyon megszerettem az irodalmon kersztül azt a vidéket és embereket.Amikor olvasok az internet segítségével egyből meg is nézem,hogy hol játszódik a történet és úgy örülök neki,ha magyar nyelvű  képaláírásokat találok. Remélem egyszer majd eljutok kicsit Erdély mélyébe is egyszer.

Koalány,egy olyan könyvet mutattál be ebben a hónapban,ami úgy tünik egy kicsit unalmas volt ,legalábbis eleinte. Minden könyvet végig olvasol,ha egyszer a kezedbe veszed,vagy van olyan is amit messzire elkerülsz,mert esteleg annyira nem tetszett az eleje?

Koalány: Júniusban Ian McEwantől a Szombat c. könyvet olvastam, ami nem volt unalmas, inkább csak aprólékosan mutatta be az orvos egy napját, a gondolatait, ám szerencsére izgalmakat is tartogatott a végefelé. A kérdésre a válasz: általában minden könyvet végig olvasok, még ha nem is tetszik eleinte. Bár egyszer-kétszer már előfordult, hogy olvasatlanul vittem vissza könyvet a könytárba, annyira “nem jött be” és nem haladtam vele. Szerencsére ez a ritkább eset.

Loretta, Te a Legyek Ura című regényt olvastad júniusban. Nekem is ez a kedvenc ifjúsági könyvem! :) Te mit tettél volna, ha gyerekként, barátaiddal együtt egy lakatlan szigetre kerültél volna?

Loretta: Először biztosan pánikba esnék, sírnék, ilyesmi, de aztán próbálnék beletörődni, nehezen alkalmazkodó természetem ellenére. Hiányozna az a megteremtett légkör, amiben nap mint nap mozgok, a könyveim és a laptopom is. Mivel sok lakatlan szigetes történetet olvastam, lenne elképzelésem a tennivalókkal kapcsolatban. Próbálnék kapcsolatot keresni a külvilággal és megmenekülni. De azért remélem, erre nem kerül sor...:)

Félcsi, érdekes témát választottál, együtt érzek veled is és a főhőssel is. Sajnos nekem is van rákos beteg a családomban, épp ezért félek belekezdeni egy ilyen könyvbe. Mi vezetett rá, hogy egy ilyen komoly témáról olvass könyvet, amikor a problémát nap mint nap tapasztalod? Változtatott valamit a hozzáállásodon?

Félcsi: Nekem mindig plussz erőt adott az, hogy megismerkedhettem valamelyest az “ellenséggel”. Amikor a problémát nap mint nap tapasztaltam, sokat segítettek az ilyen jellegű könyvek, jó tanácsokat adtak. Édesanyám már nincs velünk, de a mai napig eszembe jut, amikor egy újabb daganattal kapcsolatos könyvet olvasok. Azon gondolkodom mindig, hogy mi lett volna, ha mondjuk az adott kötetet még anya életében olvashatom, a benne foglaltakat alkalmazhatom...Nekem mindig is megnyugvást adott az, hogy a témát újra és újra körüljárhatom, s a saját életemben is megpróbálhatom hasznosítani a leírtakat.