„Afganisztán az az ország, ahol ugyanúgy álmodnak a kislányok, mint bárhol a világon, de csak a kisfiúk álma válhat valóra.”
Olvasva az első mondatot, nagyon megörültem, hogy ismét egy jó könyvet tarthatok a kezemben.Az írónő előző könyveit ismerve (A hercegnő Lányai, Fátyol mögött,Eszter gyermeke,) gondoltam ezt a könyvet sem fogom letenni egykönnyen. Nekem nagyon tetszett a történet, valószínűleg azért, mert eleve érdeklődöm a téma iránt, ennek ellenére más típusú volt, mint a "hercegnős sorozat" Lehet, hogy már régen olvastam Sasson-t, de most meg voltam döbbenve, mennyi sok brutalitás történik a kötet oldalain.
A történet valós izgalmakat sejtet, hiszen egy kislány felcseperedésének lehetünk tanúi a kegyetlen, gyakran brutális afgán világban. Már az előző könyveiben mély betekintést nyerhetünk egy olyan kultúrájú ország életébe, ahol a lányoknak nagyon kevés lehetőségük, sőt szinte semmilyen beleszólásuk nem lehet a saját életük folyásába. Ahol a szépség lehet előny, de gyakran átok, mivel a nők nem élhetnek saját szépségük előnyeivel, hanem először az apjuk, később a férjük rendelkezik felettük. Egy nő szépség az édesapa számára előny, mert egy gazdag befolyásos emberhez adhatja feleségül a lányát, így nyerve a család számára jobb lehetőségeket, pénzt, hatalmat. Hogy a lány hozzá szeretne e menni a férjjelölthöz, aki akár lehet öreg, csúnya, gonosz, brutális, vagy akár a sokadik feleségének szeretné a fiatal lányt, nem befolyásol semmit. Ebben a világban az apa és később a férj szavának ellenszegülni nem lehet.
Bár Marjam élete gyermekként védett, szerető családban, tanult, liberális szülők mellett zajlik, akik elfogadják lányuk különcségét, mely szerint önmagát inkább fiúnak tetteti, mégis megismerkedik nagyanya keserűségekkel teli fájdalmas életével. Szembesül nagybátyja kegyetlen törzsi világával, ahol a nőknek nincs szava, nem tanulhatnak és korán férjhez mennek. Ő iskolába is járhatott, sőt szülei elvárták tőle, hogy később egyetemre járjon, és nem siettették a házasságot sem. A nagyszájú lánnyá felnőtt hősnőnknek akkor kezdődik el igazán az élete, mikor a szovjetek megszállják az országot, és ennek hatására Marjam nyíltan hangot ad nemtetszésének. Ezek után az élete fenekestül felfordul, hiszen menekülni kényszerülnek. Végül Amerikában kötnek ki, ahol Marjam nagyon boldog, hiszen az volt a gyermekkori vágya, hogy egy szabad országban élhessen.  Sajnos mégsem teljesülhet maradéktalanul ez az álma, hiszen édesapja ragaszkodik a hagyományokhoz. Ő keres Marjamnak férjet, és nincs sok választása, családi nyomásra teljesíti a "kötelességét" (Amit én nem tettem volna meg. Semmiképpen!!!) Kaisz, Marjam ura pedig él mindazzal a hatalommal, amely az afgán kultúrában természetes. A gyakran brutális, erőszakos ember mellett mégis kitart, hiszen gyermeke születik. Mikor végleg befellegzett a házasságuknak, és Marjam elválik, a Kaisz elszakítja gyermekétől és visszaviszi fiukat Afganisztánba, ahol aztán éveken át keresheti az asszony a kisfiát a viharos tálib uralom kellős közepén.
Én annyira vágytam a könyv végén a happy endre, amit aztán nem kaphattam meg sajnos. Legjobban persze a boldog befejezés hiányát Marjam sínyli meg, aki rájön, mi mindent jelent egy szenvedésekkel teli világban az édesanyja nélkül felnőtt, brutálisan vert kisfiúnak az apja jelenléte...Mi mindennel tele tudja beszélni a gyerek fejét egy kegyetlen felnőtt, és nem számít az sem, mennyire sínyli ezt meg a kicsi lelke...
Ez egy valóban különleges könyv volt, nem bántam meg, hogy elolvastam, és ezzel azt értem el, hogy ismét fellángolt az ilyen típusú könyvek iránti érdeklődésem.
A kötet egyébként a Gabo kiadó gondozásában jelent meg idén, 2012-ben, még elég friss, újdonság, úgyhogy keressétek bátran akár a kiadó újonnan megnyílt (Cicero Könyvstúdióval közös) webáruházában is.