Júliusi összefoglaló

A júliusi könyvélményekről kérdeztük egymást.

Ani: SzaMárti, ebben a hónapban Graham Greene egyik regényéről írtál és nagyon tetszett a beszámolód, mely amellett, hogy terjedelme nem veszi el az ember kedvét az olvasástól, elég részletes, több magyarázatot és plusz infót is tartalmaz a könyvvel kapcsolatban. Erről jutott eszembe, hogy vajon, ha olvasol egy könyvet, utána szoktál-e nézni az író életrajzának, a könyv kiadásainak, a történet hátterének, a helyszínnek, a szereplőknek vagy bármi másnak?
SzaMárti: Nagyon örülök a kérdésednek és a válaszom igen. Persze, nem mondom azt, hogy minden olvasmányomnál utána nézek valaminek, de legtöbbször  “leellenőrzöm” az írót. Ha valós történelmi háttér felfedezhető annak feltétlenül utána nézek, a helyeket kikeresem a térképen. Ezt régebben is csináltam, amikor még csak lexikonok és atlaszok álltak rendelkezésre. Mostanra az internettel már igazi élvezetté fejlődött az olvasás élmény  mellett.
Egyébként is szeretem hinni, - hiába írják az írók előszóba, hogy nincs egyezés valós eseményekkel, helyekkel, személyekkel - hogy amiről írnak, valóban megtörtént.



Orsi,ebben a hónapban két népszerű szerző művéről írtál. De hogy vagy azokkal az írókkal, akiknek még soha nem hallottad a nevét, szívesen adsz esélyt  számodra ismeretlen szerzőknek, vagy a téma és a műfaj dönt?
Orsi: Sokszor valóban ismert szerzőktől választok, de szívesen olvasok számomra új emberektől is. Egy-egy biztatóan hangzó fülszöveg kedvet tud csinálni az olvasáshoz. Ilyen volt nem is olyan régen Orosz Dénes Polygamy-ja, Vass Virág Franciadrazséja, vagy épp Dorit Rabinjantól a Lakodalmaink. Olyanok ezek az olvasmány-élmények nekem, mint amikor elutazom, és egy kicsit szétnézek a világban: szeretek utazni, világot látni, de utána mindig jó hazatérni, és a bevált, megkedvelt írókhoz fordulni. :)

Niki, a fantasy, steampunk és kortárs irodalom mellett milyen műfajokat kedvelsz még? Szereted például a szellemtörténeteket?

Niki: Ha azt kérdezted volna, hogy melyik a kedvenc műfajom, akkor a válaszom az lett volna, hogy a szórakoztató irodalom. De nagyon szeretem a romantikus, a történelmi regényeket és a szépirodalom se áll tőlem messze, bár tény és való, hogy mostanában inkább szórakoztató irodalmat olvasok. A fantasy is az egyik szívem csücske, főleg a mostanság menő ifjúsági regényeknél, de szeretem az erotikusabb történeteket is.

A szellemtörténetek? Igazán ez a “műfaj” nem tartozik a kedvenceim közé, de azért elolvasom.

Törpilla, szerinted minek köszönhető, mint ahogy te is írtad az Oljánál, hogy az utóbbi időben egyre több hasonló témájú könyv jelenik meg?

Törpilla: Sajnos (vagy nem sajnos - kinek hogy), a prostitúció létezése évezredekkel ezelőttre tehető, mindig is létezett, csak nem került ennyire szem elé, mint manapság, mert szégyen volt erről beszélni. Igaz, ma is van még egy kis megilletődés az egyszerű emberekben, ha ez a téma felkerül, de már nem szégyen róla beszélni és a média is egyre többet foglalkozik ezzel.

Sajnos, a mai lányok, akik ebbe a világba csöppentek, nem mindig a saját akaratuk miatt. Ez a világ is már a maffia kezében van és nem igazán tudnak ez ellen mit tenni. Azt gondolom, hogy az erről a témáról megjelenő könyvek segítenek egy kicsit a fiatalabb lányoknak, egy kis tényfeltárást olvashatunk, hogy hiába kecsegtető a sok pénz, milyen nagy veszélyek leselkednek ránk.

Remélem, az ilyen témájú könyvek eljutnak a megfelelő emberekhez. 

Judy, ebben a hónapban 2 fantasy könyvről írtál. (A babó és Az amerikai istenek). Mennyire áll közel hozzád ez a műfaj? A nem fantasy könyvek szeretőkkel hogyan lehetne szerinted megkedveltetni ezt a műfajt?
Judy: Kedvenc műfajom a fantasy. De sajnos nagyon sok rossz könyv van és ki kell fogni a jó könyveket. Megkedveltetni valakivel ezt a műfajt nem lehet, ha nem szereti a meséket, ha nem tud kikapcsolni és a mesék felé fordulni. Egy fantasyt nem szabad komolyan venni. Fel kell készülni bármire és csak élvezni kell a történetet, sodortatni kell magad az árral.Csakis akkor tudja megkedvelni valaki, ha igazán jó történettel kezd neki ennek a világnak.

Loretta, Charlotte Brontë-t hoztál most nekünk. Ő a kedvenc a három Brontë nővér közül? Olvastál már mindhármuktól könyvet?
Mit ajánlanál még Jane Eyre-n kívül?

Loretta: Sajnos még csak Charlotte-tól olvastam, így nem tudok egy testvért kiemelni. De nem hiszem, hogy a Jane Eyre-t bármi überelni tudná. Persze, miután elolvastam a könyvet, szétwikiztem magam, mindent elolvastam a Brontë nővérekről. Természetesen tervben van Emilytől az Üvöltő szelek is, és van itthon még egy Charlotte Brontë, Az angoltanár, arra is kíváncsi vagyok. Valamint Anne fő műve, az Agnes Grey is érdekel. Ezeket ajánlom az olvasóknak is.

GyéBén, az írásod alapján a könyv számomra kissé zűrzavarosnak és nyakatekertnek tűnik. Mi az, ami téged megfogott benne? Tudnál ettől a szerzőtől másik könyvet is ajánlani?

Az fogott meg, hogy ugyan nagyrészt kitaláció a történet, mégsem rugaszkodik el túlságosan a valóságtól. A második kérdést inkább passzolom, bár a Hogyan lettem médiasztár?-on kívül csak egy regényt írt, a kisebb korosztálynak szánt Az ellopott zsiráf-ot.

Márti, az írásodban kiemelted, hogy “ifjú lánykaként” Erzsébet királyné rajongó lettél. Kifejtenéd kicsit részletesebben, hogy miért is kedvelted meg ennyire?

Márti: Először a jósága, hogy mindenki jót és jól akart tenni. Majd az igazságért való kiállása, ahogy mindent megtett a gyermekeiért, és azokért akiket szeretett. Az is szimpatikus volt, ahogyan viselte sorsának nehézségeit; beletörődött, de mégis szembenézett vele, vállalva a következményeket.

Régen én is nagyon sok krimit olvastam, de egy ideje már túl soknak érzem az ezzel járó izgulást. Bár kíváncsivá tettél a “S lőn sötétség”-gel, mégis inkább kihagyom, viszont az nagyon bökdösi az oldalam, hogy milyen napló az, ami Téged a legjobban izgatott ebben a krimiben, koalány. Elárulod vagyis elárulható? :)

Koalány: Annyit elárulhatok, hogy a lánynak van egy titkos naplója, amit valahol elrejtett. Ebből a naplóból sok minden kiderülhet, ami a gyilkosság megoldásához vezethet. A napló azonban egy titkos helyre van elrejtve (erre a lány egy rejtélyes üzenetében utal, amit még a halála előtt írt). Végül sikerül megtalálnia a naplót a nyomozónak.

Timi, júliusban az egyik olvasott könyved Székely Éva olimpiai bajnok úszóról szól. Mivel írtad, Te is úsztál, szerinted milyen érzés lehet egy versenyszerűen úszónak, ha abbahagyja az intenzív úszást pl. gyereknevelés miatt? Nem túl nagy a váltás, nem hiányoznak a versenyek?

Timi: Szerintem ez az úszó(nő) egyéniségétől függ, illetve attól is, mennyire adta át magát az élsportnak, amíg űzte. Ha csak arról szólt az élete, utána viszont teljesen abbahagyja, biztosan nagy a váltás, valakiről olvastam is, hogy légüres térbe került, nem találta a helyét. Ha viszont már nagyon vágyik családra, és úgy érzi, hogy életének az úszásról szóló fejezete lezárult, minden megvolt, amit elérhetett azon a téren, akkor lehet ez egy természetes folyamat. Az első esetben jó, ha a szponzorok vagy az egyesület a sportoló “hóna alá” nyúl, támogatja a leválásban is. Érdekes azonban, hogy a legtöbb sportoló a közelben marad: edző lesz, vagy a sportdiplomáciában, szervezésben találja meg a helyét.



Félcsi, nagyon megfogott az afgán lányról szóló könyv, amit ebben a hónapban olvastál. A sok brutalitás miatt tartanék az elolvasásától, illetve a lázadozó igazságérzetem is visszatartana... Érdekes volt a zárójeles közbevetés az írásodban, amikor a lányt férjhez adják: te nem tetted volna meg, semmiképpen. Hallottam olyan elborzasztó történeteket, amelyekben a kényszerítés szélsőséges módjai szerepeltek, akár a halálig... Lett volna reális esélye Marjamnak, hogy a szülői akarattal dacolva mégse menjen férjhez?


Félcsi: Kedves Timi! Jó a kérdésed, és meg is van a jó válaszom hozzá. Azt hiszem. :-) Mindenesetre én úgy gondolom, hogy ismerve a regényt, Marjamnak mindenképpen lett volna esélye menekülni a házasság “rabigájából”, de ő ezt nem tette meg, nem akart csalódást okozni, s nagy volt a nyomás. Azonban nála nem volt szó azért olyan jellegű nyomásról, ami miatt megfordulhatott volna a fejében az, hogy esetleg halál lesz a dacolás vége, vagy akármilyen más kemény büntetés. Nem fenyegették meg igazán, és végül úgy döntött, hogy házasodik. Azzal, akit kinéztek neki, s ezzel mindenkinek örömet szerzett. Az elején talán azt hitte, hogy önmagának is. Később jött rá arra, hogy rosszul cselekedett. Az volt számomra a legmegdöbbentőbb, hogy a családja a végsőkig hitt a férjének, és azt gondolták, hogy Marjam rossz feleség... Azt hiszen, nekem nagyon jó, hogy nem olyan kultúrában születtem, ahol ezek a “kényszerítések” mindennaposak. Nehéz dolguk lenne velem...Bár neveléssel minden elérhető.

Kedves Ani! Láttam, hogy júliusban történelmi témájú köteteket olvastál. Legalábbis a blogon ezeket osztottad meg velünk. Szereted a témát, vagy pedig valami más miatt vetted a kezedbe épp a Skarlát betűt és a Lady Jane-t? Bár összehasonlítani nem lehet igazán a kettőt, mégis megkérdezném, hogy melyik tetszett jobban, és miért? Melyik időben és helyen éltél volna szívesebben? Lady Jane vagy Hester Prynne idején?
Ani: Nagyon szeretem a történelmi regényeket, mindenféle korokból és időkből szoktam válogatni. Nagyon különbözik ez a két könyv, de mindkettő tetszett, ha választani kellene, akkor nem is tudnék... A Skarlát betű néha “sok” volt, a puritán, szentfazék népség nagyon dühített, de ez a valóság, ők ilyenek voltak, a regény hű képet ad a közösségről. A Lady Jane olvastatta magát, de meg tudtam volna pofozni Jane szüleit, hogy térjenek már észre, mit csinálnak a gyerekükkel (valahol ez is dühített), dehát ez sem kitalált történet, az ő életét pont így tették tönkre... Ettől jók a történelmi regények... És hogy melyik korban élnék szívesebben? Hester Prynne közösségében biztos kiakadnék, a képmutatást nem bírom... Lady Jane kora pedig elég veszélyes időszak volt. Valahogy mégis őt választanám (ha muszáj lenne választanom és maradhatnék ott, ahol vagyok :)).