Azzal a szándékkal vettem magamhoz ezt a könyvet, hogy akkor most olvasok egy jó kis bűnügyi regényt, ahogy az az első oldalon a cím alatt írva is vagyon.
Az íróról szinte semmit nem tudok,csak annyit, hogy német és a könyv írásának idején - nálunk 1985-ben adták ki - Kelet-Németországban élt, aztán később áttelepült Nyugat-Németországba és színházi szerzőként dolgozott. A könyv maga tipikus ponyvaregény, puha borítóval, jelenleg több antikváriumban is kapható. Én egy megörökölt könyvtárban akadtam rá.
A történet az 1960-as évek vége felé játszódik Hamburgban, de a szereplők Bécstől Londonig több európai városban megfordulnak. A szálak időben Franciaország 1940-es német megszállásáig vezetnek vissza. Nem akarok túl sok mindent elárulni a tartalomból, csak néhány ártalmatlan mondatot. Yvonne Rosenau-t, aki egy drogelvonó intézetet vezet Bécsben, felkeresi egy nyugdíjas brit titkosügynök és azt közli vele, hogy a tudomása szerint a háború idején meghalt szülei közül az édesapja él Hamburgban és segít vele felvenni a kapcsolatot. Ám mire eljutnak odáig, hogy Hamburgba menjenek, az állítólagos édesapa fejtetőig kötésekkel bebugyolálva, eltört, felhúzott lábbal fekszik egy magánklinikán élet-halál között. Hamarosan kiderül a fiatal hölgy számára a kórházban fekvő ember élettörténetét hallgatva, hogy az nem lehet az édesapja. Az ő szülei Németországból menekültek Párizsba, őt egy nevelőintézetben hagyták 1 évesen, hogy ne keljen a további menekülés viszontagságait elszenvednie és azzal a szándékkal, hogy amikor újra biztonságban lesznek magukhoz veszik őt. A bebugyolált ember életrajza mindenben egyezik a szüleiével, viszont szó sincs gyerekről. Yvonne nem ismerte a szüleit, de abban biztos volt, hogy nem feledkeztek volna meg róla 30 éven keresztül.
Ki akkor ez az ember és miért adja ki magát a gazdag David Rosenau-nak?
Ezt próbálja kideríteni Yvonne és a nyugdíjas volt titkos ügynök Archie Patters.
A könyv végére természetesen minden kiderül. Közben megismerhetjük azoknak a kiszolgáltatott embereknek az életét, akik menekülni próbáltak Németországból a megszállt és a szabad Franciaországot összekötő demarkációs vonalon át.
Alakul egy romantikus kapcsolat is, ami talán boldogságot is rejthet két magányos ember számára.
Azért nem rágtam le a körmöm az izgalomtól, de tetszett a könyv, mert szeretem, ha megtörtént eseményekhez van kötve a cselekmény.
Végül úgy alakult, hogy azért sikerült egy kis hiányérzetet teremteni, mintha valahol, valamikor még folytatódna egy másik regényben a történet, például Dél-Amerikában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése