Robin Cook: Akár az Isten

Nagy krimirajongónak mondhatom magam, azt hiszem, de orvosi jellegűt most olvastam először. Azt kell, hogy mondjam, hogy alulmúlta a várakozásaimat, A.C. még mindig jobban lázba hoz, de nem teszem félre örökre Cookot, adni fogok még esélyt neki. 

Az Akár az Isten a Bostoni Alapítványi Kórházban játszódik, ahol Cassandra Cassidy és férje, Thomas Kingsley dolgozik. Cassandra patológus rezidens volt, nagyon szerette a szakterületét, de sajnos pályát kellett változtatnia, mert a cukorbetegsége ráment a szemére, és félt, hogy nem fogja tudni elvégezni a munkáját. A pszichiátriát választotta új szakterületének, mert, ahogy mondja, azt vakon is tudja csinálni. 

Férje menő szívsebész, nem csak a kórházban, hanem országszerte elismerik. Cassi a fellegekben járt, amikor megismerkedtek és összeházasodtak, azonban az idő múltával a kapcsolat kicsit megfakult, Thomas ugyanis rengeteget dolgozott, és rászokott a gyógyszerekre is.

Patológus rezidens korában Cassi a kollégájával, Robert Seiberttel egy érdekes kutatásba fogott: a kórházban előforduló HSH-kat, azaz Hirtelen Sebészeti Halál névre keresztelt eseteket kutatták. Ahogy Cassi pályát váltott, kiszállt a kutatásból, azonban nem hivatalosan továbbra is érdeklődött az esetek után, és Robert sokszor konzultált is vele.

Azonban annak, akinek a kórházban ezekhez a titokzatos esetekhez köze volt, érthető módon nem igazán tetszett ez az egész, és megpróbálta elhallgattatni a két fiatal orvost. Tovább nem írom, nem akarom lelőni a poént. :)

Lényeg a lényeg, kb. az első pillanatban volt egy tippem, hogy ki lehet a gyilkos, és bár minden szál ehhez az illetőhöz vezetett, gyanakodtam, hogy talán ez félrevezetés, túl egyszerű lenne így (A.C.-ből kiindulva). Viszont rá kellett jönnöm, hogy mégis igazam volt, az első tippem volt a befutó. Számomra túl egyértelmű volt, nem éreztem azt a hihetetlen feszültséget, amire számítottam... Könyvekből a krimi, filmekből a thriller a kedvenc műfajom, de mindkettőből az igényes, csavaros történeteket szeretem, ahol már azt hiszem, hogy tudom a megoldást, és mindig rá kell jönnöm, van még valami fordulat. Számomra ez nem ilyen volt, de fogok még olvasni orvosi krimit is, Robin Cookot is, mert hátha ez egy ilyen atipikus mű, és a többi meg bejön. :)
Szakmai ártalom, de a fordítás hibái is zavartak kissé, pl. amikor a borderline-szindrómát határesetnek, a drug szót drognak (nem pedig gyógyszernek), a coffee table-t pedig kávézóasztalnak fordították, de ez már legyen az én bajom, miért nem olvasom eredetiben, ugye? :)