Móricz Zsigmond: Árvácska

Móricz nagyszerű író, én személy szerint imádom a regényeit, de ahogy ő is elmondta, nem gyerekeknek szánta őket. Három regényét olvastam eddig: a Légy jó mindhaláligot, a Nem élhetek muszikaszó nélkült és az Árvácskát, melyről most írni szeretnék. Nagyon sokat sírtam az eddig olvasott könyvein, de ilyen szempontból az Árvácska vezet. Nem elrettentésül írom ezt, szerintem a múlt megismerése fontos ahhoz, hogy a jövőnket építsük és ne kövessük el azokat a hibákat, amiket az őseink.
Ez a könyv az ember megszégyenítettségét, megalázottságát mutatja be egyetlen gyermek szenvedésein keresztül. Az ihletadó a kis Csibe, kivel 1936 őszén találkozik az író, majd örökbe fogadja, neveli és taníttatja.
A lányból dől a szó, évekig mesél Móricznak eddigi szörnyű, nyomasztó életéről. A társadalmi állapotok és emberek nyomorúságát látván, már csak a nehéz férfisírás szakadhatott ki belőle.
Ő maga írta ezt regényéről:

Irtóztató könyv, azt hiszem, de a fantáziának egy sora sincs benne. Ilyen könyvet még nem írtam. Ennek a legkisebb mondata is magából a nyers életből szállott fel, mint mocsárból a kénes gőz.

Az Árvácska egyben ítélet és felháborodott látomás a Horthy-rendszer éveiből. A mű a kis Csöre, vagy Pösze-mindenhol máshogy szólítják-szenvedéseit beszéli el hét zsoltárra osztva.
Állami Árvácskát-ez a kislány hivatalos neve- az állam parasztszülőkre bízza, akik keresni akarnak rajta.
Dolgoztatják, éheztetik, ütik-verik, megégetik, mindenért őt hibáztatják, és testvérei kapják meg az államtól neki járó pénzt, valamint ruhát. Rosszabb sora van, mint az állatoknak.

Mikor lassan mentek az úton, azt mondta:
-Kedves bácsika, én is olyan vagyok, mint a Jézus, mert nekem is az Állam ad sebeket a kezeimre és a fenekemre, mer az állam adott oda
Zsabamárinak, hogy verjen.
-Fiam- mondta az öreg ember-, akinek az Állam a dajkája, annak kétszer is meg kell gondolnia, ha meg akar születni. Minek jöttél te a világra
az Állam nyakára, te is, te kis bolond.

A naiv kislány, ki még azt is szereti, aki őt bántalmazta, édesanyja után vágyik. Sokat sír sorsa miatt, hogy ő soha nem mehet "icskolába", és mindenki lekezelően bánik vele. Végül nem kap ajándékot a Jézuskától, de legalább az egyik kívánsága teljesül.  Szomorú, de érdekes történet, megdöbbentő hitelességgel. Ajánlanám azoknak, akik szeretnék megismerni a múltunk sötét oldalát is. És természetesen a nagymamámnak is, a legnagyobb Móricz-rajongónak, akit ismerek.:)