2012. április 21., szombat

Márciusi összefoglalónk

Az előző hónap könyvélményeit szeretnénk összefoglalni ebben az új rovatban, kiemelve néhány írásunkat, mindezt egy virtuális beszélgetés keretei között, amivel minden hónap elején fogunk jelentkezni. :o)


Judy: A Marquez bejegyzésed után úgy gondolom Indriya, nem pont neked íródtak a könyvei. De azért próbálkozol még vele majd később, vagy leírtad magadban? Olvastál már tőle mást is?

Mennyire bosszant a nők másodrendűsége, elnyomása a könyvben és az életben?

Indriya: A könyvvel és az íróval semmi baj nem volt, pontosan azt a hatást érték el, amit egy ilyen történet - elnyomókról, és elnyomottakról - el kell, hogy érjenek... telitalálatnak éreztem a könyvet, ahogy telik az idő, egyre inkább. Kíváncsi vagyok Márquez többi kötetére is. A másodrendűséget sosem fogadtam el, legyen az nőkkel, vallási, faji hovatartozással, vagy akár csak munkahellyel, esélyekkel kapcsolatban. Érthetetlen, elfogadhatatlan számomra.

Márti, hitelesnek tartottad Michelle Wild-ot a “tanácsadó” szerepben? Nem érezted visszásnak, hogy egy egykori pornószínésznő a “normális” szexuális élettel kapcsolatban ad tanácsot?


Márti: Nagyon jó kérdés, jól megfogtál, mert ez megér egy misét, nehéz röviden válaszolni rá. Mielőtt elkezdtem olvasni voltak fenntartásaim, de aztán abszolút pozitív csalódás volt. Tulajdonképpen azért is, mert a felvetődött kérdések a “nem normális” szexuális élettel kapcsolatosak :)

Nekem mindig szorul a torkom a Kispipi és Jérce mesénél. Éppen ezért inkább A gomba alatt a kedvencem. Niki, nálatok a többi mese közül melyik a kedvenc?


Niki: Két cicás, vagyis “A három kiscica” és “A kisegér és a ceruza”. Bár nyilván ez abból adódik, hogy Gyerkőcöm pár hónapja kapott egy kiscicát és azóta a cica a favorit az összes állat közül. ;o)

Orsi, te hogyan élted meg két kislány édesanyjaként a “Lányom nélkül soha” c. könyvben olvasott történteket?


Orsi: Nagyon nehéz volt, tulajdonképpen folyton azon gondolkoztam, hogy ha én lennék a helyében, vajon lett volna-e erőm végigcsinálni ezt az egészet. Valószínűleg igen, mert a lányaim minden kockázatot és törődést megérnek- és biztosan mindenki ugyanezt érzi, akinek gyereke van..

Nagyon érdekesnek tűnik, hogy Az órákban különböző időkben élő nők, az ő sztorijaik egy közös történetet alkotnak. Nem volt zavaró az időben oda-vissza ugrálás? Lehetett követni, hogy mikor, kivel, mi történik?


koalány: Én szeretem, amikor egy történet ugrál az időben. Bár valóban, van, amikor zavaró tud lenni, és vissza kell olvasnom, hogy most ki is meséli, hol is vagyunk? Az órák olvasása alatt szerencsére nem volt ilyen, ott egyértelmű volt, éppen ki mesél, melyik korban vagyunk.

Vekerdy Tamás írásait én is mindig elolvastam a Nők Lapjában. Volt olyan konkrét példa Timi, és ha igen, mi, amikor tanácstalan voltál a gyerekneveléssel kapcsolatban, és pont Vekerdy adott egy jó tanácsot, ami be is vált?


Timi: Nem annyira konkrét tanács, de a nagyfiam, most kilencéves, és vannak konfliktusaink, harcaink. Nem értettem az okát, kamasznak még kicsi, dackorszakosnak meg már nagy... Vekerdynél olvastam, hogy a kilencéves kor körüli időszak is egy nehéz szakasz, az úgynevezett metafizikus nyugtalanság kora, amikor a gyerekeket az élet nagy kérdései foglalkoztatják, élet, halál, hogy ki ő, hol a helye az életben, szeretik-e a szülei, valóban az ő gyerekük-e... Sokat segített megérteni a fiam viselkedését.

SzaMárti, nagyon érdekesnek tűnik a Beavatkozás, és nem tipikus Robin Cook könyvnek. Én is épp most készülök tőle olvasni, látom, hogy Te nagy rajongója vagy, melyik kötetét ajánlanád még jó szívvel?


SzaMárti: Lehetőség szerint minden Robin Cook könyvet igyekszem megszerezni és azok tetszenek inkább, amelyekben nem a gyilkolászás a fő téma. Ilyen pl a Halálos kockázat, ahol történelmi visszatekintést kapunk a salemi boszorkány perekre és egy érdekes megközelítést az okokra. Igaz, hogy nem mostanában adták ki, de könyvtárban biztos fellelhető. 2001.ben film is készült belőle.

Sokan tabu témának tekintik a halállal kapcsolatos dolgokat, de Te Ani, olyan könnyedséggel írtál erről a könyvről, hogy bátran merem kérdezni, mi a véleményed a halálról, pontosan a halál utáni “létről”, vagy a reinkarnációról? Van valami szerinted, vagy pedig meghalunk és kész?


Ani: Ez a téma mindig is nagyon érdekelt, így időről időre előkerül egy könyv nálam, ami ezzel foglalkozik. Szeretném tudni, mint sokan mások, mi lehet a halál után... Sajnos fogalmam sincs róla. Abban viszont nagyon hiszek, hogy ez az összetett szervezet, az ember a lelkével együtt, és az élet, aminek olyan nagy jelentőséget tulajdonítunk nem ér véget a halállal...

Cukorfalat, ebben a hónapban csodálatos könyves képeket hoztál nekünk. Azon gondolkodtam a fotókat elnézegetve, hogy vajon Te hol szeretsz a legjobban olvasni? A szoba melegében vagy egy hűs árnyékban a szabadban, egy kellemes kávézóban vagy utazás közben? Szoktál-e magaddal könyvet hordani a mindennapi táskádban, le tudsz-e ülni olvasni, miközben várakozol például?


Cukorfalat: Érdekes ez a dolog, mert őszintén szólva legjobban talán útközben tudok olvasni. Persze itthon is nagyon szeretek, mondjuk ilyenkor tavasszal, a kanapéra kucorodva, a melegítő napsugarakban fürdőzve, vagy például a kádban. Könyv szinte mindig van nálam, sose lehet tudni alapon. :)

Én is nemrég találtam ki, hogy előveszem a klasszikus irodalmat a polcról, jó kezdeményezés! Tudod már Judy, hogy melyik magyar írónk lesz a következő a listádon?

Judy: Még nagy talány, hogy kit fogok olvasni. Sajnos Gárdonyitól nincs több könyvem, amit nagyon sajnálok. Így Hunyadira gondoltam, vagy Móra Ferencre. De majd akihez jobban kedvet kapok. Minden esetre hónapról hónapra legalább egy régi írótól olvasni fogok, és lehetőség szerint egy kortárs írót is soron veszek majd. Remélem más is kedvet kap hozzá.

0 hozzászólás:

Megjegyzés küldése