A cím első ránézésre romantikus regényt sugalmaz, de csak annak, aki nem ismeri az írónőt.
Mary Higgins Clark amerikai írónő hazájában a feszült törénet mesélés koronázatlan királynője,
magyarán bűnügyi történeteket ír többnyire regény formában, de van néhány novellás kötete is. A most 85 éves írónőnek több kötete jelent meg nálunk, az én könyvtáramban 17 darab sorakozik.
Először a Magyar Könyvklubnál találkoztam a nevével .
Sok évvel ezelőtt, amikor valaki klubtag volt , kb kéthavonta kapott postán könyvkatalógust és abból kellett választani legalább 1 könyvet, ha jól emlékszem. Egy alkalommal semmi kedvemre valót nem találtam és ismeretlenül kiválasztottam egyik kötetét, utána pedig rajongójává váltam. A jelenleg kapható Mary Higgins Clark könyvek is többnyire a Magyar Könyvklub gondozásában jelentek meg.
Valamennyi könyve nagyon izgalmas és jó megírt történet, a klasszikus krimi jellemzőivel. Van gyilkosság , több gyanús, lehetséges elkövető, egy kis rejtélyes, misztikus háttér, valaki, aki nem rendőr, de próbál rájönni a rejtély nyitjára és ezáltal lehetséges áldozat.
Ezt a könyvet azért választottam, mert talán nem ez a legjobb az írónőtől, de nekem különleges érzésem volt amíg olvastam. Régebben volt, nem emlékszem már mennyi idő alatt olvastam ki, valószínűleg gyorsan , de nem egy nap az biztos. Ahányszor kezembe vettem egy szívdobogós, gyomor ugrálós izgalom vett rajtam erőt és ez tartott egészen a végéig. Ez azért volt érdekes, mert számtalan krimit olvastam addig is és soha nem volt ilyen érzésem, higgadtan tudtam olvasni valamennyit.
A folyamatos drukk valószínűleg azért volt, mert a könyv első másfél oldalán rögtön a befejezés előtti eseményeket írta le az író, ennek ismeretében kellett a főszereplő Meggie és rég nem látott mostohaanyja kapcsolatán keresztül eljutni a lehetséges bűnösig .
A történet egyébként Newportba az elegáns és patinás Rhode Islanden , a pénz és az arisztokratikus nevek világában játszódik. Nincs semmi lehetetlen a történetben, de van egy pazar nyugdíjasház, ahol meglepően sűrűn halnak meg idős emberek. A főszereplő nyomozni kezd, végül kutakodása miatt nagyon nagy bajba kerül.
Egy nagyon kedves dolgot tapasztaltam az írónő könyveinél. Minden kötetét köszönet nyilvánítással kezdi.
Mindenkit név szerint felsorol, aki segítségére volt a könyv megírásában legyen az szakértő vagy a legjobb barátnő vagy családtag.
Csak egy példa:
" Először is nem találok megfelelő szavakat , hogy kifejezzem hálámat Michael Kordának, hűséges szerkesztőmnek, és barátjának, Chuck Adams főszerkesztőnek. A történet olyan, akár a gyerek, akkor fejlődik legszebben, ha bátorítják, segítik, dicsérik és terelgetik a bölcs, szerető gondoskodás légkörébe...
Szeretlek benneteket fiúk. "
És ez így folytatódik másfél oldalon keresztül, minden bekezdés egy vagy két név.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése