Szólóhangra

"Milyen furcsa, hogy bizonyos dolgokat csak öregségünkre értünk meg; jobb volna hamarabb megértenünk az ilyesmit, de csak akkor értjük meg, amikor már késő, amikor már semmire se megyünk vele, csak a szánk jár, mint itt most nekem is, ni. Ha az idősek jobban szót értenének a fiatalokkal, és ha a fiatalok odafigyelnének rájuk, talán változna valami... de az is lehet, hogy semmi sem változna. Minden élet tragédia, s mindegyik az elejével kezdődik. Hiába a jó tanácsok, mindenki hibázik, aztán öregkorában rájön, és akkor megbánja, hogy hibázott. Semmit sem ér a mások tapasztalata, mindenki mindent elölről kezd."

Susanna Tamaro: Szólóhangra

Első kötetem Suzanna Tamarotól, mely igazából egy rövidke novellagyűjtemény. 5 történetet tartalmaz, ami közös bennük, az az ártatlan gyermekek kiszolgáltatottsága, reménytelensége. Igazán szívhez szóló, nagyon is hétköznapi sorsok ezek.

"Sokszor eljátszottam a gondolattal, mi lenne, ha nagy politikus, államfő vagy valami hasonló lennék. Tudod, mit tennék, ha az lennék? Nehogy azt hidd, hogy komoly törvényeket, forradalmi változtatásokat vezetnék be, dehogy, csak annyit csinálnék, hogy mindenki számára kötelezővé tennék egy pihenőnapot. Nem szabadnapot, az már van, hanem igazi pihenőnapot. Biztos vagyok benne, hogy kis idő múltán mindenki jobban érezné magát."

A novelláskötet elbeszélései (Megint hétfő, Love, Egy gyermekkor, Hó alatt, Szólóhangra) között megjelenik kukába kitett kisgyermek, aki örökbefogadó szülei mentenek meg a legrosszabbtól, egy kislány, akit szülei eladnak, majd felnőtt férfiak prédájává válik, egy kisfiú, akinek sorsán keresztül azt láthatjuk, hogy szeretet nélkül szó szerint meg lehet őrülni, majd két idős asszony, akik visszaemlékeznek gyermek- és fiatalkori éveikre, egyikük eldobott fia miatt bánkódik a halálos ágyán, másikuk saját küzdelmes gyermekkorát éli át ismét néhol meg-megkönnyezve.

Legjobban az utolsó két novella tetszett, de mindegyiket szívesen olvastam. Nagyon finom lélekrezdülések, aprólékosan kidolgozott jellemek és sorsok.

Suzanna Tamaro olasz novellista, távoli ősei alapján anyai ágon magyar származású. Világnézetét tekintve a katolikus egyházzal szimpatizál, abortusz-, eutanázia-ellenes és ellenzi az embrionális kutatásokat/kísérleteket is.

"Azt mondod, a gyerek a szerelem gyümölcse? Na persze, szép gondolat, de hidd el, sok szülő ezt nem így látja. Tudod, mi a gyerek inkább? Zsák, amelybe beledobsz mindent. Beledobod a vágyaidat, az álmaidat, a félelmeidet: mindazt, amitől meg akarsz szabadulni. Nevelheted bárhogy, mindig hibázni fogsz. Azt hiszed, segít, ha felismered a hibákat? Nem, nem segít. Én szinte a kezdet kezdetétől felismertem őket, mégsem segített. Mert ahogy csak dobálsz és dobálsz, megfeledkezel róla, hogy a zsák is a világon van, hogy már neki is megvan a saját története."

10/10