Kelecsényi László: Aki az életével játszott - Latinovits

80 éves lenne idén Latinovits Zoltán. A szerencsésebbek még láthatták őt színpadon, láthatták a Ványa bácsiban, Cipolla-ként a Mario és a varázslóban, láthatták zseniális játékát a Tótékban, vagy A kutya, akit Bozzi úrnak hívtak című musicalben. Nekem ez nem adatott meg, mégis, rajongva hallgatom, ahogy verset szaval, miatta néztem meg a Szindbádot, az Utazás a koponyám körül és az Isten hozta, őrnagy úr c. filmeket (ez utóbbi egyébként Örkény István: Tóték c. darabjának filmes feldolgozása), és valamiért – azt hiszem, tehetsége, zsenialitása, művészi elhivatottsága miatt – régóta foglalkoztat élete és értelmetlen halála. Vajon hogy alakult volna az élete, ha nem történik meg a tragédia? Milyen szerepeket kapna? Hogy tetszene neki ez a világ? Szeretné-e a mai színházi életet, a filmeket, azok viszontszeretnék őt?

Kelecsényi László irodalom- és filmtörténész nehéz feladatra vállalkozott. Könyve egykori kritikák, rendezők, színészek, írók visszaemlékezései és korabeli interjúk segítségével próbál képet formálni a színészlegendáról és a magánemberről, s talán árnyalni, mélyíteni is tudja azt, amit sejtünk Latinovitsról – azok, akik valóban ismerték, és akiknek „csak” a filmek és a hanganyagok jutottak belőle. Müller Péter, Örkény István, Cserhalmi György, Spiró György, Őze Lajos – csak néhány név azok közül, akik visszaemlékeznek az ő Latinovitsukra, kapcsolatukra, közös történetükre, sikerekre, örömökre és tragédiákra. Emlékezésük természetesen nem tárgyilagos, ezért nemcsak Latinovits Zoltánról, hanem a megszólalókról is szól a könyv, de kordokumentumként is izgalmas olvasmány. A színész több arcát is megismerhetjük: a kezdő színészét, aki nem bízik önmagában, az ismert művészét, aki valódi színházat szeretne, s ezért harcol a maga eszközeivel. A szerelmes férfit, a kitűnő rendezőt, írót, a démonjaival viaskodó embert, sőt, visszaemlékezések során felcsillan humora és depressziója is egyaránt. Egy részt mindenképp ki kell, hogy emeljek: Baló Júliával történt beszélgetését, amely Latinovits utolsó interjúja volt. Érdemes elolvasni, hogy milyen is egy művész és egy művészetet szerető újságíró értékes, tanulságos, mély beszélgetése.

Bevallom, a könyv olvasása alatt volt némi hiányérzetem. Úgy éreztem, nem teljes a történet, valami hiányzik, de nem tudtam megfogalmazni, pontosan mi. Azt hiszem, csupán a titokra nem derült fény. A titokra, ami Latinovitsot nagy színésszé, legendává tette, ami odabilincseli az embert ma is a televízió, vagy a lemezjátszó elé, és azt, ami életét, betegségét, halálát övezi. Ez azonban úgysem megfejthető.

"Nagy Gáspár: Sírfelirat

Te erre járó sírj vagy nevess
zokogó víz
Balatonszemes
fái görcsben a tóra hajolnak
hatalmas nagy fia holtán
ki voltál
LATINOVITS ZOLTÁN
Pünkösdi Lángnyelv
júniusi szélben
lecsap a habokra
hazányi vakokra
boldog vagonokra
Napfogyatkozás
egy
júniusi éjben"

Kelecsényi László: Aki az életével játszott - Latinovits
Kiadó: Noran Libro / Oldalszám: 264 / Ár: 2800 Ft