Az olvasás 7 hete- 6.

Elérkeztünk Az olvasás 7 hetének utolsó előtti hetéhez. Íme:

"Klasszikusok kontra kortárs irodalom
Magyar kontra külföldi irodalom, avagy miért félünk egy-egy magyar/külföldi író művétől?
Regények kontra novellák: Ön melyiket preferálja? Miért? Olvas-e novellákat?
Az iskolai irodalomórák bátorítanak vagy tántorítanak? Miért olvasnak egyre kevesebbet a fiatalok? Ön mit olvastatna az ifjúsággal?"

Mivel úgy érzem, hogy mindegyik témához nagyon sokat lehetne írni, de hozzám legközelebb mégis az utolsó van, így azt fogom kicsit kifejteni.

Nézzük először az ideális helyzetet. Gyerkőcnek legalább az egyik szülője szeret olvasni és viszonylag rendszeresen forgat is könyvet a kezei között, vagyis a gyerek látja, hogy az apuka/anyuka élvezettel olvas a maga szórakoztatására. Az adott szülő fontosnak tartja, hogy a gyermekének is átadja az olvasás szeretetét, ezért már kicsi kora óta rendszeresen mesél neki. Vagyis a gyerkőc nagy eséllyel úgy megy iskolába, hogy várja, hogy megtanulhasson olvasni, szereti a könyveket, nem idegenkedik az olvasástól. (Persze az is benne van a pakliban, hogy a szülő tehet bármit, a gyereket egyszerűen nem kötik le a mesék és nem érdeklik a könyvek, de ettől most tekintsünk el, csak az ideális szituációt nézzük.)
Ebben az esetben fontosak-e az iskolai irodalomórák? Igen. Hiába van már elültetve az olvasás szeretete a gyerekben, erre az iskolai óra még jobban rá tud segíteni. Egy jó tanár kedvet tud hozni az olvasáshoz, fel tudja kelteni a gyerekek figyelmét egy-egy könyv irányába. Engedi, hogy beszélgetni lehessen róla az órán, mindenki elmondhassa a véleményeit, tapasztalatait, gondolatait. Egy olyan gyerek esetében, aki már eleve szeret olvasni, segíteni tud, hogy a látóköre szélesebb legyen, más könyveket is a kezébe vegyen, a régebbi olvasmányokról pedig eszmét lehessen cserélni, ezzel csak növeli az olvasás kedvét.

És akkor nézzük a másik szituációt. Szülők nem szeretnek olvasni, gyereknek se olvasnak, így lényegében úgy megy iskolába, hogy számára semmit se jelentenek a könyvek, max. csak nyűgöt, mert játszana az olvasás helyett. Vagy pedig bár szeretnek olvasni a szülők és próbálkoznak a gyereknél is, de őt nem érdekli. Ebben az esetben mi a helyzet az iskolai irodalomórákkal? Nagy felelősség hárul a tanárra, a feladata az lenne, hogy meghozza a kedvet az olvasáshoz. Nyilván ez sokkal nehezebb, mint a másik esetben, de úgy érzem tanár függő és nem elérhetetlen álom.
Bármely esetet is nézzük egyértelmű, hogy az iskolának nagy szerepe van a könyv szeretetének kialakulásában, növelésében vagy épp rombolásában. Ugyanis rombolni is tud, ha a tanár elveszi a kedvet az olvasástól, nem engedi kibontakozni a gyerekeket, unalmasan adja elő a történeteket. A cél a figyelem felkeltése, az olvasás népszerűsítése lenne.

Természetesen nem szabad azt mondani, hogy ez csak a tanár felelőssége, mert nem. Ugyanúgy a szülőké is, ez amolyan közös feladat lenne. Otthon a szülőnek, az iskolában a tanárnak kéne mindent megtennie azért, hogy az olvasást ne nyűgnek tartsák a fiatalok.

És miért olvasnak egyre kevesebbet? Csak azt tudom írni, amit tapasztalok. A mai fiatalság a menőségre hajt. Kinek van a legtrendibb cucca, ki a legmenőbb, olvasni pedig nem tartozik a menőségbe. Valahogy kialakult bennük egy olyan kép, hogy aki olvas, az csak amolyan elhízott, zsíros hajú, szemüveges kis kukac lehet, aki be van gyöpösödve, okoskodik állandóan, szóval számukra tiszta gáz. Nem menő olvasni, nem menő tisztában lenni azzal, hogy mi történik a világban, nem menő tanulni. Menő bulizni, plázákban rohangálni, menő cuccokért güriztetni a szülőket, inni, idő előtt szexelni és mindent semmibe venni. ... Sajnos. ... Hogy miért alakult ez így? Jó kérdés. Biztos sok függ a neveléstől, a körtől amiben a gyerek mozog, de a társadalom és a média is sokat tesz rá. (És persze tisztelet a kivételnek, mert hála az égnek vannak kivételek is.)

Mit olvastatnék az ifjúsággal? Nos, én gyerekként és tiniként az iskolai könyvtárba jártam előszeretettel. Akkoriban más könyvek voltak olvasottabbak, mint manapság, de azért vannak örök darabok is.
Gyermekként minden mesekönyvnek nagyon örültem, fiatal tiniként jöttek a régi csíkos és pöttyös, Delfin könyvek és bármi, ami ebbe a műfajba belefért. Gimisként pedig elkezdődtek a bevezetések a klasszikusok világába, így azokat bújtam ha akartam, ha nem. :o)
Olvassunk a gyerekeknek, a későbbiekben lepjük meg egy-egy darabbal őket! Beszélgessünk a könyvekről, esetleg olvassuk el mi is amiket olvastak, legyünk képben. Vannak olyan kiadók, amik kimondottan a gyerekekre, ifjúságra vannak specializálódva, böngészgessünk az oldalaikon. Pl.: Könyvmolyképző Kiadó (bár leginkább a Vörös és Arany pöttyös könyveik az ismertebbek, de vannak gyermek és nem csak pöttyös kategóriájú könyveik), Móra Kiadó, Pagony Könyvek, Manó Könyvek, a Vivandra Könyveknél is jó kis gyerekkönyvek találhatóak többek között. Az ifjúsági irodalom kategóriájában kiemelném a Könyvmolyképző és a Ciceró Könyvstúdió könyveit. De ezeken kívül még sok kiadó gondozásában kapható gyermek-és ifjúsági irodalom.

És hogy mely könyvet ajánlanám erre a hétre? Nehéz ügy. 4-et választottam.
1 gyermekirodalom az ovisoknak.

"Ez egy könyv, csak tedd, amit mond, és láss csodát! Élvezetes könyv vagy játék? A könyv lapjain a sárga-piros-kék pöttyöket megdörzsöljük, nyomogatjuk, rákattintunk, a könyvet rázzuk, fújjuk, jobbra-balra döntjük, és a színes pöttyök engedelmeskednek nekünk. Önfeledt, varázslatos könyv vagy játék?"

1 gyermekirodalom a kisiskolásoknak.

"Az író máig tartó népszerűségét ifjúsági regényeinek köszönheti. A Fecskék és fruskák című kötettel kezdődő 12 kötetes sorozatban két csalad, Walkerék (a "fecskék') és Blackették (a "fruskák') kalandjait írta meg, s e regényekben rendkívül érzékletesen idézte fel ezeknek a kalandoknak a helyszínét, az angol vidéket, a yorkshire-i, norfolki tájat és természetet, az angol tóvidék és tengermellék világát"

1 ifjúsági irodalom a tiniknek.

"Mindenki olyan gyönyörű lesz, mint egy szupermodell. Mi baj lehet ezzel? Tallynek hamarosan itt a tizenhatodik születésnapja, amit már alig vár. Nem a jogosítvány miatt, hanem azért, hogy széppé változhasson. Tally világában a tizenhatodik születésnap egy olyan műtétet jelent, ami az embert taszító csúfból lélegzetelállítóan vonzó széppé változtatja, aki azonnal egy olyan high- tech paradicsomba kerül, ahol nincs más dolga, mint igazán jól szórakozni. Tally új barátnője Shay azonban nem biztos benne, hogy széppé akar válni. Szívesebben tenné kockára az életét odakint. Amikor Shay megszökik, Tally megismeri a szépek világának egy teljesen új oldalát, ami nem valami szép."

És 1 könyv a középiskolás tiniknek.

"Szerelmek és félreértések klasszikus meséje a XVIII. századvégi Angliából. Az öt Bennet nővér élete a férjkeresés jegyében zajlik: anyjuk megszállottan próbálja biztosítani számukra a megnyugtató jövőt valami pénzes és lehetőleg rangos férfiú mellett. Csakhogy a jó eszű és éles nyelvű Elizabeth szélesebb perspektívákban gondolkozik, és ebben apja is támogatja őt. Amikor Mr. Bingley, a módos agglegény beköltözik az egyik szomszédos birtokra, felbolydul a Bennet-ház élete. A férfi előkelő londoni barátai és a vidékre vezényelt nyalka, ifjú katonatisztek közt bizonyára számos udvarlója akad majd a lányoknak. A legidősebb lány, a derűs és gyönyörű Jane úgy tűnik, meghódítja Mr. Bingley szívét. Ami Lizzie-t illeti, ő megismerkedik a jóképű, és látszólag igencsak dölyfös Mr. Darcyval, és máris kezdődik a nemek ádáz csatája. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy Elizabeth nem várt házassági ajánlatot kap a Bennet-vagyont öröklő unokatestvértől, és amikor Mr. Bingely váratlanul Londonba távozik, magára hagyva a kétségbeesett Jane-t, Lizzie Mr. Darcyt teszi felelőssé a szakításért. Ám egy Lydiával kapcsolatos családi válsághelyzet hamarosan ráébreszti hősnőnket arra, hogy mindvégig balul ítélte meg ezt a büszke férfit... Eredeti hangú, máig modern, magával ragadó történet, melyben magunkra ismerhetünk."