Ez érdekes, mert volt egy időszakom, amikor a novellákat jobban szerettem, sőt, szinte csak novellákat olvastam. Ennek az volt az oka, hogy nem volt kedvem/időm belekezdeni egy regénybe. Mondjuk ki: egyszerűen lusta voltam hosszabb történetet olvasni. (Bulizós huszonéves voltam még, na!) A novelláskötetet meg ugye csak kinyitom, olvasok belőle egy-két írást, aztán becsukom, és teljesen mindegy mikor folytatom, folytatom-e egyáltalán, ill. olvasok-e közben mást is.
A helyzet azóta megváltozott. (Megöregedtem, na!) Most már szinte nem is nagyon olvasok novellásköteteket. Regények viszont minden mennyiségben és hosszúságban jöhetnek! Hogy miért szeretem most őket jobban? A várakozás miatt. Nyilván nem egy nap alatt olvasok el egy hosszabb könyvet, így minden este izgatottam várom, hogy gyermekem elaludjon, és folytatni tudjam, amit félbe hagytam, vagyis újból belekerüljek az események sodrásába.
Novelláskötetből egyébként a magyar klasszikus novellákat szeretem a legjobban (Mikszáth, Móricz, Kosztolányi, Karinthy, Örkény, Csáth... stb, hosszú a sor.) Illetve azokat a válogatásokat szeretem, amelyek egy témakörhöz kapcsolódnak, pl. összegyűjtött novellák az anyaságról, a zenéről, a kávéról, a karácsonyról stb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése