Chris Cleave: Méhecske

Egy kislány hazát keres

„A menekültek közöttünk élnek, de könyörgésüket nem halljuk, könnyeiket nem töröljük le, a szörnyűségekről, amiket átéltek, nem akarunk tudni – kényelmesen visszahúzódunk mindennapi életünkbe. Andrew és Sarah, a középkorú brit házaspár Nigériába utaznak, hogy megmentsék széteső házasságukat. Itt találkoznak egy bájos kislánnyal, Méhecskével és nővérével, akik az olajban gazdag Niger-delta vidékén élnek. Az ásványi kincsekért folytatott véres konfliktus a küszöbön áll, így Andrew-nak a veszélyes politikai helyzetet mérlegelve döntenie kell: mit hajlandó feláldozni azért, hogy megmenthesse a lányok életét. Két évvel később Méhecske csupán a véletlennek köszönheti, hogy el tud menekülni Angliába. Andrew öngyilkos lesz, a 16 éves lány pedig ott áll Sarah ajtaja előtt: a segítségét kéri, hogy megkaphassa a brit állampolgárságot. A bűntudat, a szeretet, a félelem és a megbocsátás szövi újra kettejük kapcsolatának kusza hálóját. A Somerset Maugham-díjas író, Chris Cleave megrázó regényében Méhecske és Sarah szemszögéből meséli el a hátborzongató titkot, amely örökre összeköti a két nő életét.”

Nem tudom, hány olyan regény jelenik magyarul, ami a menekültek sorsával foglalkozik, de biztos, hogy kevesebb, mint amennyit a téma megérdemel. Éppen ezért, egyszerűen csak örülök annak, hogy van ez a könyv és megfogalmazza a befogadó országok és menekültek kérdés egyik legnagyobb problémáját: nem foglalkozunk a menekültekkel, mert nekünk is megvannak a saját magunk baja és akár mondhatjuk azt is, hogy az ő sorsuk nem érinti a mi személyes életünket.

A történet egyből a fogdában kezdődik, ahol éppen Méhecske tartózkodik, mert átszökött Nigériából Londonba. A cellatársának sikerül elérnie az egyik őrnél, hogy őt és még három lányt szabadon engedjék, igaz papírokat nem kapnak. Éppen ezért menekülniük kell és folyamatosan rejtőzniük. A regény másik hőse Sarah, egy sikeres szerkesztő, aki látszólag boldog családban él. De ez igen csak a látszat, ugyanis négyéves fia folyamatosan Batmannek képzeli magát, Sarah szeretőt tart, a férje pedig öngyilkos lesz. Ekkor jelenik meg Méhecske az otthonukban: máshova nem tudott menni, csak őket ismeri az országban. Hamarosan az olvasó előtt feltárul Méhecske és Sarah közös múltja. A múlt, amelynek köszönhetően a londoni nő elvesztette egyik ujját és a múlt, amiért Andrew eldobta saját életét.

Chris Cleave második, magyarul is megjelenő könyve már a borítójával felhívta a figyelmemet. Ráadásul egy menekült kislány a főhőse, és ilyen témájú regényt még nem olvastam.

A borító és a fülszöveg alapján én teljesen másra számítottam. Végig azt hittem, hogy a könyvben Méhecske kalandjait ovashatok: hogyan hagyta el Nigériát, hogyan menekült hosszasan a rendőrök elől, hogy teltek a napjai a bujkálás alatt. Ennek ellenére a menekültekről és a helyzetükről nem sok képet kaptam, inkább hasonlított az egész egy "lightos" regényre, mint valós történetre.

Engem zavart, hogy az időben és térben össze-vissza ugráltunk, így a cselekmény is nagyon lassan haladt előre, mert a könyv kétharmadában csak visszaemlékezéseket láthatunk, valamint a szerző sokszor ismételte magát, ami megint csak lassította a történet folyását.

A történetet Méhecske és Sarah felváltva meséli el.

Maga a regény nem rossz, a múltban sok minden történt, amire fokozatosan derül fény. Azért akadt jó pár meglepetés is, köszönhető annak, hogy mindenki titkolta az igazságot mindenki előtt.

Számomra a könyv hagyott pár nyitott kérdést, mivel a szerző a két főhősre koncentrált, így a mellékszereplőket érintő ügyekben nem zárt el minden szálat.

Mindennek ellenére a könyv felhívja a figyelmünket a menekültekre (bár nálunk valószínűleg jóval kevesebben vannak, mint Londonban), és talán épp ezért jó, hogy az Athenaeum megjelentette Cleave regényét, hiszen Magyarországon nem sok ehhez hasonló tematikájú kötet lát napvilágot.

Megemlítenék néhány idézetet a könyvből:

„Elterveztem, hogyan végeznék magammal a Churchill-érában (kiállnék bombázáskor), a viktoriánus korban (ló alá vetném magam), vagy VIII. Henrik idejében (feleségül mennék hozzá).” (66. oldal)

„A béke az, amikor az emberek megmondhatják egymásnak az igazi nevüket.” (316. oldal)

"Nálunk otthon üldözi az embert a halál. Maguknál addig sugdos az ember fülébe, amíg az tönkre nem teszi magát.. Tudom, mert nekem is suttogott a fülembe a fogdában. A halál – az halál, mindannyian félünk tőle.” (229. odal)

„– Ez fehér ember, Bogárka! – pislogott.
– Tudom.
– Jó, jó, csak kérdem. Nem tudtam hirtelen, hülye vagy-e vagy csak vak.” (89. oldal)

Chris Cleave: Méhecske

A fordítás alapjául szolgáló mű: Chris Cleave: The Other Hand

Fordította: Cseicsner Otília (2008)

Kiadta: Athenaeum Kiadó 2011-ben

Oldalszám: 317

Ár: 3490 Ft