Kate Furnivall: Szentpétervár ékköve

Kezdjük azzal, hogy nagyon szép a könyv borítója. Aztán, hogy Kate Furnivall korábbi regényeiről (Az orosz szerető, A vörös sál, Lydia titka) is hallottam-olvastam, hogy milyen népszerűek. Nekem a Szentpétervár ékkövét sikerült megszereznem az írónőtől. Tetszett is, meg nem is.

Maga a történet a következő:

Valentina éppen a családi birtok erdeiben barangol, amikor váratlan és ijesztő események sorozata alapjaiban megváltoztatja az életét. A forradalmárok felrobbantják a nyaralójukat és a húga lebénul.
Az arisztokrata származású Valentina Ivanova II. Miklós cár pénzügyminiszterének lánya, s most szembesülnie kell az omladozó cárizmus minden szörnyű következményével. Úgy érzi, meg kell keresnie útját az életben. Közben folyamatosan harcban áll családjával, mivel nem akar fejet hajtani apja akarata előtt, hogy egy előre elrendezett szeretetlen házasságra lépjen a fiatal és tehetős orosz gróffal.
Az erős akaratú, lázadó Valentina beleszeret Jens Friisbe, az egyenes jellemű és szenvedélyes dán mérnökbe. Mindent elsöprő szerelmük örökre összeköti az életüket.
Mindeközben Szentpétervárott folyamatosak a zavargások.

Mi az, ami nem tetszett benne? Az, hogy nem tudtam beleélni magam az 1910-es évek Oroszországába! Teljesen olyan volt, mintha a mai korban játszódna a történet. Mindez a könyv modern stílusa, egyszerű nyelvezete miatt. (Vagy csupán a fordítás volt rossz?) Mert nem hiszem, hogy akkoriban ilyen kifejezéseket használtak volna, hogy (Kátya mondja pl): - Ez nem fair! 
Szóval idegesített a könyv stílusa.

Mi az, ami tetszett benne?  Nagyon sok az izgalmas rész, kezdve robbantástól, az erdőben bújkálástól, a  csatorna-rendszerbe való bent rekedésen át a  nyomorban élő család sorsáig, tehát mindig van valami, amin izgulni lehet. Na és ott a szerelmi szál, az sem elhanyagolható! Meg ahogy Valenitna küzd az apja akarata ellen, és csakazértis ápolónőnek áll. Szóval vannak benne jó kis események, sajnos nem éppen vidámak. Ami még jó, hogy egy kicsit bepillantást nyerhetünk az akkori történelemi helyzetbe is.

A végére talán sikerült túllépnem a könyv stílusán is, végül is a "szórakoztató irodalom" polcról vettem le a  könyvtárban.

Azt még elárulom, hogy a könyv végén szereplő kisbaba, ill. később kislány, Lydia, az a Lydia, aki Az orosz szeretőben és a Lydia titkában is fő szerepet játszik. Ez a regény tulajdonképpen az ő édesanyjának, Valentinának a fiatalkoráról szól.