Jennifer Donnelly: Északi fény

1906-ban járunk, Mattie 16 éves fiatal lány. Egyedül marad az édesapjával és 3 testvérével Beth-el (5), Lou-val (11) Abby-vel (14), miután mellrákban meghal az édesanyjuk, a legidősebb testvérük pedig elhagyja őket.
Ő vezeti a háztartást, gondozza a testvéreit és segít az édesapjának a farmon. Közben arról álmodozok, hogy egyetemre mehet majd, de erre nagyon kevés esélye van, hiába jó tanuló. Egyrészt nincs rá pénzük, másrészt ígéretet tett az édesanyjának, hogy mindig segíteni fog az édesapjának. Mattie őrlődik, rengeteget olvas és vágyakozik az egyetem után, közben szerelemre is lobban.
A sors úgy hozza, hogy nyáron egy szállodában dolgozhat, ahol az egyik vendég, Grace Brown leveleket bíz rá, hogy égesse el őket, de nem teszi meg. Úgy tervezi, hogy vár egy kicsit, majd visszaadja a nőnek őket, addigra biztos megnyugszik és örülni fog, hogy nem lettek elégetve. Igen ám, de aztán megtalálják Grace holttestét, a nő vőlegénye pedig eltűnik. Mattie beleolvas a levelekbe és egy titok tudója lesz.
Mit fog tenni a lány? Feláldozza az álmait a családjáért? És mit tesz majd a levelekkel?

A történet felépítését tekintve egyszer a jelenben vagyunk- amikor Mattie a szállodában dolgozik és Grace leveleit olvassa-, másszor a múltban-amikor megismerhetjük Matt rokonait, szerelmét, álmait, múltját-.
Mattie nagyon kedves karakter és nagyon sajnáltam, hogy a körülményeik nem voltak adottak ahhoz, hogy az álmaihoz egyenes út vezesse és, hogy ilyen fiatalon át kellett vállalnia az édesanyja szerepét. Rajta keresztül ismerhetjük meg, hogy milyen volt az élet az 1900-as évek elején Amerikában.
A másik szereplő, akit meg kell említeni, az Weaver, a legjobb barátja. Ő mutatja meg nekünk, hogyan viselkedtek az emberek a más bőrszínű emberekkel. Illetve egyfajta szimbólumnak is tekinthető, hogy ne a bőrszín alapján ítélkezzünk, ugyanis Weaver nagyon okos fiú.
A tanárnőjükön keresztül pedig bepillantást kaphatunk a női elnyomásba, hogy mennyire nem voltak egyenrangúak a felek.
Az utolsó szereplő pedig akit megemlítek, Grace Brown. A ő esete megtörtént a valóságban is, ez ihlette Theodor Dreisert is, az Amerikai tragédia megírására. Ő az a fiatal nő, akit házasság előtt teherbe ejtett a gazdag Chester Gillette. A férfi úgy érezte, hogy házasság szóba se jöhet köztük, a gyerek viszont tönkretette volna az életét, ezért balesetnek álcázva, megölte Grace-t.

Annyira biztos voltam abban, olvasva mások véleményét, hogy nekem ez a könyv nagyon-nagyon tetszeni fog, de nem. Arra számítottam, hogy leginkább Grace-ről fog szólni, a levelekről, Mattie nyomozásáról, de nem így lett. Grace története szinte csak "nyúlfarknyi" szerepet kapott.
Tetszett a korrajz, tetszettek a finom, tipikusan lányregényes szálak.
Tetszett, hogy olyan dolgok is bele lettek őszintén szőve, amikről jó, ha elgondolkodnak a fiatal lányok.
Tetszett a kettősség Mattie és Royal között, és kíváncsi voltam mi is fog kisülni a kapcsolatukból.
Aranyos, kedves, olvasmányos, érdekes volt, de a nagy áttörés elmaradt nálam.
Olvastam, de különösebb érzelmeket nem sikerült előcsalnia belőlem. Nem rágtam a körmeimet Mattiért, hogy sikerüljön egyetemre mennie. Igazán nem fogott meg a szerelmi szál sem, bár a végéig még csak nem is sejtettem, hogy fog a lány dönteni. Egyszerűen csak egy könyv maradt, nem sikerül magába szippantania, behúznia a történetbe, amikor én is ott állok a szereplők előtt, onnan figyelem az eseményeket.
Jó volt, aranyos volt, tetszett, de nem annyira, mint számítottam rá.