Sophie Kinsella: Emlékszel rám?

Most egy olyan könyv következik, amelyben kellemesen csalódtam. Nem vártam tőle túl sokat, hisz szinte mindenhol azt olvastam róla, "jó, jó, de valahogy mégsem az igazi". Épp ezért csak "tartalékba" vettem ki a könyvtárból, hogy legyen valami könnyedebb olvasmányom is.

Nos, nekem tetszett.

Már az alapszituáció is érdekes:

A főhős, Lexi ...taxiért tülekedve megcsúszik a vizes lépcsőn és elesik. Másnap kórházi ágyon ébred, és azonnal távozni akar, hisz csak a fejét verte be egy kicsit a lépcsőn. A körülötte foglalatoskodó nővér hívja a kezelőorvost, aki elmondja, hogy öt napja, egy autóbaleset után került a kórházba: sajnos alaposan átlépte a megengedett sebességet. Lexi egyik képtelen furcsaságot a másik után tapasztalja... Főleg, amikor bebizonyítják, hogy 2004 helyett már 2007-et írunk, ő pedig már nem a padlóosztályon dolgozó egyik lány, hanem huszonnyolc éves osztályvezető, gyöngyfogsorral, bombázó alakkal és oldalán egy szívdöglesztő kinézetű, dúsgazdag férjjel. Vajon hogyan került a majdnem szegénységből ilyen mesebeli körülmények közé? - teszi fel a kérdést a könyv borítóján olvasható ajánló.

Bizony, szerencsétlen lány azt sem tudja, mi történt vele az elmúlt három évben, hogyan lett gazdag és bombanő, igazgatói állással, luxus lakással, no és egy szuper pasival, akihez időközben férjhez is ment.

Megjegyzem,  a könyv nekem elsőre a   a Hirtelen 30 c. filmmel mutatott kísérteties hasonlóságot, amelyet kb. 2004-ben láttam moziban. Ott ugye a tizenhárom éves kislány egyik napról a másikra harminc éves énje bőrében találja magát (jó állással, pasival), és fogalma sincs, mi történt vele az elmúlt tizenvalahány évben. De térjünk vissza erre a regényre.

Sok fiatal lány álma a gazdag férj, a luxus körülmények, a sok pénz, a márkás cuccok,  a puccos fogadások, a nyitott Mercedes stb. Lexi ezt élvezi is, ám rájön, új életének elég sok árnyoldala is van. A férje igaz, jóképű és milliomos, de rendmániás és másodpercre megtervezi az életét, a szeretkezéseiket (ld. Házassági útmutatót ír Lexinek). Emellett legjobb barátnői utálják, kiderül, hogy szeretője is van, kiderül, hogy a cég is válságban van, ám ő semmire sem emlékszik!

Szomorú volt olvasni, hogy vannak olyan rosszindulatú emberek, akik mások "fogyatékosságát" (itt: amnézia) kihasználják, ezáltal a maguk malmára hajtják a vizet. Mint ahogyan ezt egy kolléga teszi.

Tanulságos volt, hogy a pénz, a csillogás, a siker nem minden, és Lexi helyében én is vígan dalolva mondtam volna le ezekről a dolgokról (na jó, azért egy-két cuccot én is megtartottam volna), mert az embernek fontosabb, hogy önmaga lehessen, azt csinálja, amit szeret, és hogy igaz barátai legyenek.

Ez a könyv nagy tanulsága tulajdonképpen.

Azért, hogy pici negatívat is írjak: nekem túl nyálas és túl-túl happyendes volt a vége, minden sikerül, sikeres az új cég is, barátnők is visszatérnek, húg is jó útra tér, sőt, a szerelem is rátalál Lexire... csak az emlékezőtehetség nem tér vissza, de ennyi túlságosan sok jó történés mellett az már tényleg túlzás és giccses lett volna.

A szerzőről:
Madeleine Wickham, írói álnevén Sophie Kinsella 1969-ben született Londonban. Legismertebb magyar nyelven megjelent regénye: Egy boltkóros naplója, melynek több része is született (A boltkóros férjhez megy, A boltkóros babát vár stb.) Én még egyiket sem olvastam.




Erről a könyvről már Niki és Nixy is írt ebben a blogban.