"Az „Elfújta a nő” egy első – vagy majdnem első szerelem – története: huszonéves főhősünk, akinek élete abból áll, hogy munkát keres és időnként lenéz az uszodába, egyszer csak azon kapja magát, hogy az életébe egy szép napon besétált Marianne, és ott is maradt. A lány komódjával és ruháival lesz tele a lakás. Veszekedések és kibékülések, szeretkezések és elmélkedések követik egymást, majd a pár európai körútra indul, ahonnan azonban külön-külön térnek vissza…
Erlend Loe, mára már a hazai olvasóközönség számára is kultíróvá vált norvég kortárs szerző, első regényében már szinte készen találjuk a szerzőre később is jellemző fanyar humort és rendkívüli intelligenciát, amellyel az élet nagy kérdéseiről kis dolgokon keresztül, megkapó egyszerűséggel, ám annál inkább elgondolkoztatóan tud beszélni.”
Ez volt az első könyv, amit Erlend Leo-tól olvastam.
Egy szerelmi történetet ismerhetünk meg ebben a könyvben. A fiú szemszögéből olvashatjuk el a történteket, akinek neve a könyv végéig nem derül ki.
Fontosnak tartom, hogy 1-2 könyvrészletre utalva mondjam el a gondolataimat, akit ez zavar, kérem, hagyjon ki itt egy bekezdést!
Azt furcsálltam az elején, hogy Marianne hirtelen csak fogta magát és hipp-hopp, be is költözött a sráchoz. Úgy, hogy előtte csak egy párszor találkoztak és meg se beszélte ezt bele. Nekem ez furcsa. Miután összeköltöztek, az első pár hónap normálisan telt, úgy, ahogyan jellemezhető egy friss összeköltözést. A fiú elveszti az állását, majd ezután egy európai körútra szánják rá magukat. (Marianne főiskolára jár.) Az utazás alatt szinte minden apróságon összevesznek. Ennek (is) köszönhetően külön-külön térnek haza. Itt azt éreztem, hogy már nem kellene ezt a kapcsolatot folytatni. Marianne az iskola elvégzése után egy kis szigeten kap állást, amit automatikusan el is vállal, azzal, hogy úgy is találkoznak minden hétvégén. Eleinte a fiú gyakran jár is hozzá, csak miután Marianne nem akar bemenni a városba és folyamatosan mond le mindent hétvégét, hogy a fiú elmenjen, kezd a srácnak is gyanúsnak lenni a dolog…. Egyszer csak előre megbeszélés nélkül elmegy Marianne-hoz és srácot (Tornak hívják) talál a konyhában…. Semmi extra helyzet, de összeáll neki a dolog….. A fiú lassan, de kezdi elfogadni, hogy már nincs többé Marianne…. Mire végleg fel tudja dolgozni, hogy barátnője ilyen csúnyán elhagyta, beállít hozzá a lány. Próbálják újrakezdeni a dolgot, összeköltöznek ismét. Majd az utolsó 2 oldalon kiderül, hogy Marianne terhes Tortól, a szigeti barátjától…. Az nem derült ki pontosan, hogy így végülis együtt maradnak-e, mert a srác úgy vélekedik, hogy ő is lehet olyan jó apa, mint Tor, de az ő életét a világon senki más nem élheti saját magán kívül…
Számomra elég furcsán lett vége a könyvnek. Remélem, nem folytatták és a fiú a sarkár állt a végén. Az egész könyvben olyan nyámnyilának tűnt. Én sem vagyok mindig egy határozott típus, de annyira idegesítő volt a lány viselkedése, és a srácé is, ahogy hagyja magát palira venni… Végig azt vártam, hogy mikor küldi el már végleg Marianne-t.
Az nagy előnye volt a könyvnek, hogy jó olvasható volt, könnyed volt a szövege.
Erlend Loe, mára már a hazai olvasóközönség számára is kultíróvá vált norvég kortárs szerző, első regényében már szinte készen találjuk a szerzőre később is jellemző fanyar humort és rendkívüli intelligenciát, amellyel az élet nagy kérdéseiről kis dolgokon keresztül, megkapó egyszerűséggel, ám annál inkább elgondolkoztatóan tud beszélni.”
Ez volt az első könyv, amit Erlend Leo-tól olvastam.
Egy szerelmi történetet ismerhetünk meg ebben a könyvben. A fiú szemszögéből olvashatjuk el a történteket, akinek neve a könyv végéig nem derül ki.
Fontosnak tartom, hogy 1-2 könyvrészletre utalva mondjam el a gondolataimat, akit ez zavar, kérem, hagyjon ki itt egy bekezdést!
Azt furcsálltam az elején, hogy Marianne hirtelen csak fogta magát és hipp-hopp, be is költözött a sráchoz. Úgy, hogy előtte csak egy párszor találkoztak és meg se beszélte ezt bele. Nekem ez furcsa. Miután összeköltöztek, az első pár hónap normálisan telt, úgy, ahogyan jellemezhető egy friss összeköltözést. A fiú elveszti az állását, majd ezután egy európai körútra szánják rá magukat. (Marianne főiskolára jár.) Az utazás alatt szinte minden apróságon összevesznek. Ennek (is) köszönhetően külön-külön térnek haza. Itt azt éreztem, hogy már nem kellene ezt a kapcsolatot folytatni. Marianne az iskola elvégzése után egy kis szigeten kap állást, amit automatikusan el is vállal, azzal, hogy úgy is találkoznak minden hétvégén. Eleinte a fiú gyakran jár is hozzá, csak miután Marianne nem akar bemenni a városba és folyamatosan mond le mindent hétvégét, hogy a fiú elmenjen, kezd a srácnak is gyanúsnak lenni a dolog…. Egyszer csak előre megbeszélés nélkül elmegy Marianne-hoz és srácot (Tornak hívják) talál a konyhában…. Semmi extra helyzet, de összeáll neki a dolog….. A fiú lassan, de kezdi elfogadni, hogy már nincs többé Marianne…. Mire végleg fel tudja dolgozni, hogy barátnője ilyen csúnyán elhagyta, beállít hozzá a lány. Próbálják újrakezdeni a dolgot, összeköltöznek ismét. Majd az utolsó 2 oldalon kiderül, hogy Marianne terhes Tortól, a szigeti barátjától…. Az nem derült ki pontosan, hogy így végülis együtt maradnak-e, mert a srác úgy vélekedik, hogy ő is lehet olyan jó apa, mint Tor, de az ő életét a világon senki más nem élheti saját magán kívül…
Számomra elég furcsán lett vége a könyvnek. Remélem, nem folytatták és a fiú a sarkár állt a végén. Az egész könyvben olyan nyámnyilának tűnt. Én sem vagyok mindig egy határozott típus, de annyira idegesítő volt a lány viselkedése, és a srácé is, ahogy hagyja magát palira venni… Végig azt vártam, hogy mikor küldi el már végleg Marianne-t.
Az nagy előnye volt a könyvnek, hogy jó olvasható volt, könnyed volt a szövege.
Néhány 
szó az íróról:
Erlend Loe, Norvégia legnépszerűbb kortárs írója 1969-ben született Trondheimben. Irodalom- és filmtudományt tanult az Oslói Egyetemen, elvégezte a Dán Filmművészeti Akadémiát. Dolgozott pszichiátriai intézetben, forgatott rövidfilmeket és videoklipeket, s színészként is kipróbálta magát. A nemzetközi irodalmi áttörést az 1996-ban megjelent Naiv.Szuper. hozta meg számára. Legjelentősebb nemzetközi elismerését a Prix Européen des Jeunes Lecteurs odaítélése jelentette, melyet 2006-ban vehetett át Strasbourgban.
szó az íróról:Erlend Loe, Norvégia legnépszerűbb kortárs írója 1969-ben született Trondheimben. Irodalom- és filmtudományt tanult az Oslói Egyetemen, elvégezte a Dán Filmművészeti Akadémiát. Dolgozott pszichiátriai intézetben, forgatott rövidfilmeket és videoklipeket, s színészként is kipróbálta magát. A nemzetközi irodalmi áttörést az 1996-ban megjelent Naiv.Szuper. hozta meg számára. Legjelentősebb nemzetközi elismerését a Prix Européen des Jeunes Lecteurs odaítélése jelentette, melyet 2006-ban vehetett át Strasbourgban.
A Scolar Kiadónál megjelent művei:
Naiv. Szuper. (2002, 2010)
A nagy fogás (2003)
A pénz bajjal jár (2003)
Kurt híres lesz (2004)
Doppler (2006)
Doppler, az utak királya (2008)
Elfújta a nő (2010)
Erlend Leo: Elfújta a nő
A mű eredeti címe: Tatt av kvinnen
A fordítás alapjául szolgáló kiadás: J. W. Cappelens Forlag A/S, 1993
Fordította: Földényi Júlia
Mgyar kiadó: Scolar Kiadó
Magyar kiadás éve: 2010
ISBN: 978-963-244-221-1
Ár: 2450 Ft
Naiv. Szuper. (2002, 2010)
A nagy fogás (2003)
A pénz bajjal jár (2003)
Kurt híres lesz (2004)
Doppler (2006)
Doppler, az utak királya (2008)
Elfújta a nő (2010)
Erlend Leo: Elfújta a nő
A mű eredeti címe: Tatt av kvinnen
A fordítás alapjául szolgáló kiadás: J. W. Cappelens Forlag A/S, 1993
Fordította: Földényi Júlia
Mgyar kiadó: Scolar Kiadó
Magyar kiadás éve: 2010
ISBN: 978-963-244-221-1
Ár: 2450 Ft
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése