2010. szeptember 14., kedd

# szórakoztató irodalom

Lakatos Levente: Barbibébi

"Magyarország legnépszerűbb popsztárja kidobja aktuális barátnőjét. Barbi élete a siker, a pénz, és a csillogás. A szakítás után egyre mélyebbre süllyed, míg egy hétvégi buli után szándékosan elgázolják. A sokktól emlékezetkiesése lesz, szinte mindent elfelejt botrányos múltjából. Siófokra menekül az őrjöngő média elől, ahová legjobb barátja, Krisz is elkíséri. Krisz nem bocsájtotta meg Barbinak, hogy kifecsegte féltve őrzött titkát - hogy a fiúkat szereti. Mégis segít neki, együtt nézik végig Barbi régi videóblogjait, hogy rájöjjenek , ki akarhatta megölni. És hogy szembenézzenek eddigi önmagukkal , és eldöntsék végre , mit is akarnak kezdeni az életükkel - és persze a két siófoki szépfiúval , akiktől könnyebb elolvadni, mint a tűző nap sugaraitól."


Újabb könyv, amivel bajban vagyok. Biztos vagyok abban, hogy nem fogom tudni megfelelően megfogalmazni és visszaadni a gondolataimat a könyvvel kapcsolatban, annyira ide-oda csaponganak.

A Barbibébiről először a molyon hallottam, majd zakkant bejegyzése volt az első, amiben bővebben olvashattam a könyvről. Utána igyekeztem máshol is utána olvasni, olvastam hideget-meleget róla.

Én azok az olvasók közé tartozom, akinek ha felhívta a figyelmét egy könyv, akkor nem elégszik meg más véleményével, saját olvasói élménnyel akar rendelkezni.
Kíváncsi voltam a Barbibébire, fúrta az oldalamat a kíváncsiság. (Rendesen sajnáltam az írót, hogy sehol se olvashattam igazán pozitív véleményt a könyvéről.)

"Az év botránykönyve" olvasható itt- ott- amott. Nyilván mindenkinek mást jelent a botrány, számomra egyáltalán nem volt botrányos a könyv. Ugyanakkor ez nagyon jó reklám. Az olyan kíváncsi emberkéknél, mint az én esetemben, sokat dob a latba. ;o)
De leginkább nem is ez fogott meg elsőre, hanem a borító. Tetszett a fehér háttér, és a férfi tornacipő, ami "bekebelezi" a magassarkút. Szexinek, figyelemfelkeltőnek, és hívogatónak tartottam. Vajon miket tartogat az olvasónak egy ilyen jó kis borítójú könyv?

Barbibébi 17 éves gimnazista. Ervinnek, a 21 éves sztárénekesnek volt a barátnője, amíg félre nem lépett és szakítás nem lett a kapcsolat vége. Barbi, Ervin mellett belekóstolhatott a VIP létbe, magától elröppent plázacica, aki mindenkin átgázol, nagykanállal falja az életet, nagyon sok ember orra alá borsot tört, így jó pár ember tuti szívesen megfojtaná egy kanál vízben.
A kis baráti csapata 5 főből áll. Kriszből, a meleg osztálytársából, Lindából, Ritából és Katából. Ők együtt a macsák. És ott van Gina, akit többször is földig alázott, de a lány a barátnője szeretne lenni.

Aztán egy nap elgázolják, emlékezetkiesése lesz.
Siófokon, Krisszel próbálja előhívni az emlékeit és rájönni, hogy ki lehetett a tettes.

Azt azért ki kell hangsúlyoznom, hogy szerintem nem én vagyok a könyv célközönsége. Nem vagyok tizenéves, nem tudom, hogy a mai tizenévesek hogyan élnek, hogyan szórakoznak, csak elképzeléseim lehetnek. Ugyanakkor édesanya vagyok, aki sikítófrászt kapna, ha a 13-14 éves lánya kezébe kerülne ez a könyv, leginkább a töménytelen mennyiségű szex miatt.

Úgy gondolom, hogy igen, a mai tinik mások, mint amilyen az én korosztályom volt anno. De nagyon remélem (főleg szülőként), hogy amiről az író írt, amolyan "költői túlzás".
Zavart, hogy a 16-17 éves lányok úgy vannak beállítva, mint akikért a FÉRFIAK nyála csorog. Mikor én voltam ennyi idős, szent meggyőződésem volt, hogy NŐ vagyok. Nos, különbség van NŐ és nő között. 16-17 évesen a NŐtől még messze vannak, pusztán csak ráléptek az oda vezető útra.
És amúgy is zavar, hogy a mai lányok korán érnek szexuálisan, minél előbb túl akarnak esni rajta, minél előbb felnőttek akarnak lenni. Holott jobban belegondolva, miért kéne sietni? 13-14 évesen a gyerek legyen gyerek. 15-17 évesen meg tini. Könyörgöm, elég ideje lesz felnőttnek lenni!

Nekem kicsit abszurd volt, hogy 17 éves lányok buliból buliba támolyognak, holt részegre isszák magukat, mindenkivel henteregnek, mellműtét az nem is extra, tök természetes. A ruhamárkákról nem is beszélve. Sose voltam túlságosan képben az ilyen témában, de azt sejtem, hogy olyan rucikban flangáltak a szereplők, amikre apuci meg anyuci keményen költhetett.
Ha pl. Amerikában játszódott volna a történet, jobban el tudtam volna képzelni, de így, hogy itthon játszódott, ... nem tudtam magam elé képzelni, valóságosnak tartani, nekem mű volt.

Izgalomra, lelki fröccsökre számítottam, de nem nagyon kaptam meg. Arról nem is beszélve, hogyha krimis történetet szeretett volna összehozni az író, akkor nagyon gyerekcipőben járó krimi sült ki belőle.

Ami meg a stílust illeti, szerintem ez a történet "megkövetelte". Ez illett hozzá. Még akkor is, ha tényleg elég közönséges volt néhol a szöveg.

Röviden: hol felháborító, hol morbid módon humoros, hol izgisebb, hol pszichikai esettanulmányt olvashattunk, hol múltba kukucskálósat, hol menekülőset. Minden volt benne, néha tán túl sok is.

Igazából nem rossz, de túl hosszúra lett nyújtva és nem elég izgalmas. Na meg ott a többi probléma, de még sem rossz. Ezt most biztos értitek. :o) Próbálom összefoglalni:
A szereplőket nem tudtam magam elé képzelni, egyik se volt szimpatikus, sőt Barbit néha legszívesebben téptem volna. Alapból nem bírom a kényes, elkényeztetett, másokat lenéző plázacicákat.
Az egész sztori Magyarországon műnek tűnik.
A szexről nem is beszélve. Leginkább a "meleg szex" zavart. Semmi bajom a saját nemükhöz vonzódó emberekkel, de mikor olvastam, hogy szegény 17 éves Kriszt szexuális játékszernek használták, meg olyan bombajó éjszakája volt Patrikkal így- és úgy. Na, ezt nehezen viseltem. Akárki akárkit mond, nekem a 16-17 évesek gyerekek. És ne szexeljenek! Nem értem miért sietnek.
És még 1 zavaró dolog. Fiataloknak, tiniknek szól inkább. A fogamzásgátlás még se került sorra. Szex volt bőven, de a fogamzásgátlás valahogy kimaradt.

Viszont, az író jól ír, jól fogalmaz, tán, nincs még kiforrva így könyvek terén. Kíváncsi lennék egy más stílusú könyvére, hátha. Amolyan Guillaume Musso-s stílust el tudnék képzelni. (És belegondolva, hogy fiatalabb nálam. Jaj, rendesen öregnek éreztem a könyv olvasása közben magamat.)


Megjelenés: 2010.

A könyvet köszönöm az Ulpius-ház Könyvkiadónak!

Lakatos Levente 1986-ban született, újságíró.
17 évesen jelent meg első cikke az IM-ben.
Több elektronikus és nyomtatott sajtónál is dolgozott/ dolgozik.

Más még tőle:
Legyél sikeres fiatal!
Cicamica és a 40 kandúr

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Follow Us @soratemplates