Lisa See: Hóvirág és a titkos legyező

Egy kedvenc született most, nagyon jó történet. Annyira összetett, annyi gondolatot ébreszt az olvasóban, hogy elég nehéz róla nem túl hosszan írni.
Nem sokszor hívtam fel a figyelmet arra, hogy "Ezt tényleg olvassátok el!", tán csak A szél árnyékánál, a Tizenkilenc percnél és A tea színénél, de ezt is tegyétek fel a listára.

"A mi hazánkban az ilyen anyai szeretetet tengajnak nevezzük. A fiam azt mondta, ez a szó férfiírással két írásjegy; az első fájdalmat, a második szeretetet jelent. Ez az anyai szeretet."

Biztos mindannyian hallottatok már arról hogy Kínában hagyomány volt a nők lábának az elkötése.
Olyan 12-13 éves lehettem, amikor először láttam erről egy műsort a TV-ben, és rendesen sokkolt a tudat, hogy tehette ezt a társadalom velük.
Hogy gerjedhet arra egy férfi, hogy esténként láthatja a felesége pici, megnyomorított lábát?
Hogy kényszeríthet egy társadalom arra a női tagjait, hogy megnyomorítsák magukat egy életre?
A könyv részletesen leírja, hogy is történik ez, komolyan mondom, még olvasva is fájt.

Először a lábujjakat hátrahajlítják és odakötözik a talphoz. De persze az sem mindegy, hogy a sarok és az így hátrahajlított ujjak között mekkora a mélyedés, stb. És akkor így álljanak lábra, és járjanak.
Majd pár nap elteltével, szépen eltörnek a lábujjak.
Fájdalom, könnyek, és mindez a férfiakért.

Kihagyni nem tudom, meg kell itt említenem Jean Sasson A fátyol mögött c. regényét, ahol meg a nők nemi megcsonkításáról esik szó, hogy így a férfiaknak szexuálisan nagyobb örömöt tudjanak szerezni, és bebiztosítsák magukat, hogy a fájdalom miatt az asszony nem fog félrelépni. ... Szörnyű. :o(
Vagy ott vannak az afrikai nők (nem tudom Afrika mely részén), akik nyújtják a nyakukat. Az is micsoda fájdalom lehet! És ha a férj úgy gondolja, hogy asszonyka félrelépett, vagy egyszerűen csak megunta, joga van ezeket a nyakpereceket levenni az asszony nyakáról, akinek így összeroppan a nyakcsigolyája.
Ilyenkor hálát adok, hogy ide születtem.

A másik dolog, ami mélyen érint, az a "lányt szülni szégyen, és a lányok semmire se jók" téma. :oS
Ugyebár nem rég olvastam a Tudorokat, ahol szintén ment a "küzdelem", hogy fiú foganjon, és ha ez nem jött össze, akkor csakis a nő lehetett a hibás.
Hiába tudjuk már, hogy a kicsi neme, pont az apától függ, szerintem még a mai napig megvan ez a hülye berögződés.
Na meg miért is szégyen? A lányból, anya lesz, az anya gyermeket szül, fiút is. Hol lennének akkor nélkülünk? Na meg megnézném én, hogy vajon egy férfi is úgy bírná-e a szüléssel járó fájdalmakat, stb.
Teljesen kijött a feminista énem. :o) De ezek tényleg olyan felháborítóak.

A regény a XIX. században játszódik. Két barátnő, Liliom és Hóvirág barátságán keresztül kapunk bepillantást a kínai családok szokásaiba, leginkább ami a nőket illeti.
Merev szabályok, ahol lányt szülni szégyen, ahol nem szerelemből házasodnak a párok, ahol a nő először alá van rendelve a szüleinek, majd a férjének, majd a saját fiának.
Ahol barátnőket is szinte közvetítőkön keresztül keresnek, találnak egymásnak a lányok, nők. (Milyen kellemes lehet.) :oS
Ahol a férfiaknak és a nőknek külön írásuk van.
Ahol minden a hagyományokra épül. ...
Ugyanakkor úgy gondolom, hogy lehet, lenne mit tanulnunk tőlük. Nagyra becsülöm a nők kitartását. Én nem tudom, hogy mindezeket el tudnám-e viselni.

Liliom egy egyszerű családból származó lány, akire köszönhetően a formás, pici lábának, szép jövő vár házasság terén.
Hóvirágnak gazdag szülei vannak, az ő igazi, élete végéig szóló barátnője, a laotoungja.
Teljesen mások, de így egészítik ki egymást. Mind a ketten tanulnak egymástól.
Hóvirág segítségével lesz Liliom igazi hölgy, míg Liliom segítségével lesz Hóvirág olyan feleség, aki ért a háztartáshoz. Itt azért sejteni lehet, hogy nem véletlenül vannak így kialakítva a karakterek.
Gyermekéveik alatt sokszor találkoznak, együtt élik meg a házasság felé vezető rögös utat, együtt várják a gyerekeiket, együtt menekülnek amikor lázadás tör ki az országban.
Barátságuk sok mindent kibír, de aztán jön egy félreértés, évekre eltávolodnak egymástól. De az igaz barátság örök életű, még ha néha szünetel is. ...

Liliom elbeszéléséből áll össze a történet.
A könyv leírja egy kínai nő életét.
- a gyermekkor gondtalanságát (a szívem szorult össze, mikor a nagynéni mondja az anyukának, hagy menjenek a lányok szaladgálni, amíg tudnak. Amíg nincs elkötve, megcsonkítva a lábuk.)
- majd a lábelkötés gyötrelmeit (Liliomnak 7 cm hosszú lett a lába. Belegondolni is szörnyű szerintem. Kisebb, mint a 16 hónapos Gyerkőcömnek.)
- a házasságra való felkészítést (annyira szomorú, hogy közvetítőkön keresztül kerestek párt a fiataloknak, nem pedig szerelemből házasodhattak. Beleképzelve magamat az helyükbe, mikor az esküvő napján látom meg először a férjemet, akinek gyerekeket kell szülnöm, le kell mellette élnem az életemet. Hát, nem valami jó belegondolni.)
- majd a gyermekvárás izgalmait, hogy fiú szülessen.
- végül az öregséget.

"Két élet, két női sors lenyűgöző krónikája a regény s a Kínában életre hívott titkos női civilizációé. Két kislány hat éves korától egymásban találja meg azt az esélyt, amit máskülönben megtagadott volna tőlük az élet. Kapcsolatuk meleg, szívderítő, felkavaró és drámai, szinte erotikus. Az erős kötődés a házasságuk után, az anyaság örömei és tragédiái közepette is megmarad, mígnem közéjük áll egy félreértés. Fájdalmasan gyönyörű történet szeretetről, bánatról, barátságról, egy letűnt, titkos világról."

Megjelenés: 2006/2005
Eredeti címe: Snow Flower and the Secret Fan
A cím magyarázata: Liliom és Hóvirág egy legyezőn "keresztül" leveleztek jó ideig.
Az írónőről: Lisa See 1955-ben született Franciaországban.