Van szerencsém személyesen ismerni az írót, lévén mindketten Újpesthez kötődünk, és munkám során többször találkoztam vele.
Korábban két könyvet olvastam tőle: Az ujpesti személy c. novelláskötetet - tetszett (bájos kis történetek az író gyermekkoráról, családtagjairól és persze Ujpestről); illetve a Ma még csak szerda c. regényt – nem tetszett (akartam róla ide írni, de végül inkább elvetettem az ötletet…).
No de térjünk rá Jolsvai legújabb novelláskötetére, amely nem más, mint a Köröndy vérre megy, és amelyet az Ünnepi Könyvhéten sikerült megszereznem.
Ki az a Köröndy? Hát nem más, mint Köröndy Dénes, egy tipikus pesti figura, aki hol máshol lakhatna, mint a (Kodály) körönd környékén.
(Csak zárójelben jegyzem meg, hogy én is pont ezen a környéken lakom, így külön élvezet volt olvasni a novellákat, ismervén a helyszíneket, Terézváros hangulatát.)
Jolsvai különben nem most ír először Köröndyről – már két korábbi kötetben is felbukkant eme figura (Ld. lent).
Szeretem Jolsvai stílusát, van benne valami rejtett humor, irónia. Köröndy is pont ilyen „jópofa alak”: éli a saját kis életét, megvan a saját kis baráti köre, nem szakadna el Pesttől – vagy csak nagy ritkán – ő egy tipikus hétköznapi hős tehát.
„Köröndy már csak ilyen: járja a maga útját, konokul, lassan, hátra tett kézzel, és nem hagyja befolyásolni magát.”
A kedvenceim eme kötetből pedig: A titokzatos szomszéd, Garázsmenet, Hegyvidéki dallamok, Köröndy doktor úr, Köröndy az utcai harcos… és még sokat tudnék felsorolni.
Ajánlom tehát bátran mindenkinek – nem csak terézvárosiaknak, és nem csak pestieknek!
A szerzőről:
Jolsvai András író, újságíró, jelenleg a 168 óra főszerkesztő-helyettese.
Művei: Mintha könyvből olvasná (1991), Kárpótlom magam (1993), Ami engem illet (1995), Köröndy (1997), Apák és fiók (1999), Köröndy vesztésre áll (2000), Az ujpesti személy (2003, 2005), Az ember játszik (2004), Szépen vagyunk (2006), Ma még csak szerda (2008).
Korábban két könyvet olvastam tőle: Az ujpesti személy c. novelláskötetet - tetszett (bájos kis történetek az író gyermekkoráról, családtagjairól és persze Ujpestről); illetve a Ma még csak szerda c. regényt – nem tetszett (akartam róla ide írni, de végül inkább elvetettem az ötletet…).
No de térjünk rá Jolsvai legújabb novelláskötetére, amely nem más, mint a Köröndy vérre megy, és amelyet az Ünnepi Könyvhéten sikerült megszereznem.
Ki az a Köröndy? Hát nem más, mint Köröndy Dénes, egy tipikus pesti figura, aki hol máshol lakhatna, mint a (Kodály) körönd környékén.
(Csak zárójelben jegyzem meg, hogy én is pont ezen a környéken lakom, így külön élvezet volt olvasni a novellákat, ismervén a helyszíneket, Terézváros hangulatát.)
Jolsvai különben nem most ír először Köröndyről – már két korábbi kötetben is felbukkant eme figura (Ld. lent).
Szeretem Jolsvai stílusát, van benne valami rejtett humor, irónia. Köröndy is pont ilyen „jópofa alak”: éli a saját kis életét, megvan a saját kis baráti köre, nem szakadna el Pesttől – vagy csak nagy ritkán – ő egy tipikus hétköznapi hős tehát.
„Köröndy már csak ilyen: járja a maga útját, konokul, lassan, hátra tett kézzel, és nem hagyja befolyásolni magát.”
A kedvenceim eme kötetből pedig: A titokzatos szomszéd, Garázsmenet, Hegyvidéki dallamok, Köröndy doktor úr, Köröndy az utcai harcos… és még sokat tudnék felsorolni.
Ajánlom tehát bátran mindenkinek – nem csak terézvárosiaknak, és nem csak pestieknek!
A szerzőről:Jolsvai András író, újságíró, jelenleg a 168 óra főszerkesztő-helyettese.
Művei: Mintha könyvből olvasná (1991), Kárpótlom magam (1993), Ami engem illet (1995), Köröndy (1997), Apák és fiók (1999), Köröndy vesztésre áll (2000), Az ujpesti személy (2003, 2005), Az ember játszik (2004), Szépen vagyunk (2006), Ma még csak szerda (2008).
Szinte az összes könyvét olvastam. Nem is egyszer. Szeretem újra és újra leemelni a polcról és beletelepedni abba a világba. Az ember játszik c. könyve tett függővé, onnantól kezdve gyakorlatilag hetente vettem meg a következőt amit a listámra tűztem. Hiányzik a repertoáromból az Apák és fiók c. könyve. Egyszerűen sehol nem tudom felhajtani.
VálaszTörlés