Lázár Ervinnek ez az egyetlen regénye (1971). Felnőttmese – írják róla.
Valóban meseszerűen indul: Makos Gáborhoz, a főszereplőhöz a kávéházban hozzászegődik egy különös fehér tigris, akitől aztán nem tud megszabadulni. Eleinte félnek tőlük az emberek, veszélyesnek nyilvánítják őket, így a férfi ki sem teheti a lábát a lakásából, még rácsot is szerelnek köréjük. Később aztán vidékre költöztetik őket egy erdészházba… és a képtelen történet újabb és újabb fordulatokkal folytatódik tovább. Természetesen feltűnik a szerelem is Szolga Erzsébet személyében, aki eleinte mindenben kitart férje mellett.
A regény azonban nem csupán egy mese, ennél jóval több a mondanivalója: elgondolkodtat, és erkölcsi húrokat feszeget. Mit kezd az ember a hirtelen ölébe hulló különös adottsággal? Felhasználhatja mások ellen a hatalmát? De mire használja fel? Addig jó, amíg csupán igazságosztásra, mint ahogyan ezt Makos Gábor is tette a gonosz Főnök ellen. Ám mi van ha átbillen a ló túlsó oldalára, és zsarnoki módon, embereket sárba tiporva, erőszak árán próbálja megszerezni, amit szeretne?
Sok kérdést feszeget tehát a regény, amin érdemes elgondolkodni. Mert amilyen képtelenül-vidáman indul, annyira elkomorodik (eldurvul) a végére. A történet nekem összességében tetszett, csak kissé szomorkás lettem utána…
Kedvcsinálóként egy kis részlet az első fejezetből:
„Makos Gábor észrevette, hogy a hangulat ellene fordul, hisztérikus arcok meredtek rá, mintha ő tehetne a tigrisről. Igaz, úgy viselkedett, mintha legalábbis a kutyája lenne. Makos Gábor azonban sohasem látta ezt a tigrist, nem is hallott soha albínó tigrisről. Bár ez a tigris fehér szőrzete ellenére sem látszott albínónak, volt a színében valami élénk és fénylő, ami idegen az albínók matt, egészségtelen fehérségétől.
A tér elnéptelenedett, fegyveres, egyenruhás férfiak tűntek fel az ablakok négyszögeiben - látszott, a tigris híre már a hatóságokhoz is eljutott.
Óvatosan nyílt a szállodát és a kávéházat összekötő, faburkolatba rejtett, tömör ajtó. A résben az üzletvezető jelent meg, egy darabig hátra-hátrafordulva magyarázott valamit, aztán erőteljes, az izgalomtól kicsit reszelős hangon így szólt:
- Kérem, vigye innen a tigrist!
Ez volt a tigris belépése óta az első határozott hang.
Makos Gábor szerencsétlen arccal vonogatta a vállát, két nyitott tenyerét maga elé emelte, jelezvén, hogy a tigrishez semmi köze.
- Önnel jött be - harsogta az üzletvezető, a tehetetlen mozdulatoktól bátorságra kapva.
- Nem az enyém!
A tigris meg sem moccant, a szemét sem nyitotta ki a beszélgetés alatt. Az üzletvezető szélesebbre nyitotta az ajtót, néhány centimétert előrelépett.”
Ajánlom mindenkinek, aki nem csupán a meseírói oldaláról szeretné megismerni Lázár Ervint!
Lázár Ervin szintén felnőtteknek íródott „Hét szeretőm” című novelláskötetéről meg ebben a korábbi bejegyzésemben olvashattok.
Valóban meseszerűen indul: Makos Gáborhoz, a főszereplőhöz a kávéházban hozzászegődik egy különös fehér tigris, akitől aztán nem tud megszabadulni. Eleinte félnek tőlük az emberek, veszélyesnek nyilvánítják őket, így a férfi ki sem teheti a lábát a lakásából, még rácsot is szerelnek köréjük. Később aztán vidékre költöztetik őket egy erdészházba… és a képtelen történet újabb és újabb fordulatokkal folytatódik tovább. Természetesen feltűnik a szerelem is Szolga Erzsébet személyében, aki eleinte mindenben kitart férje mellett.
A regény azonban nem csupán egy mese, ennél jóval több a mondanivalója: elgondolkodtat, és erkölcsi húrokat feszeget. Mit kezd az ember a hirtelen ölébe hulló különös adottsággal? Felhasználhatja mások ellen a hatalmát? De mire használja fel? Addig jó, amíg csupán igazságosztásra, mint ahogyan ezt Makos Gábor is tette a gonosz Főnök ellen. Ám mi van ha átbillen a ló túlsó oldalára, és zsarnoki módon, embereket sárba tiporva, erőszak árán próbálja megszerezni, amit szeretne?
Sok kérdést feszeget tehát a regény, amin érdemes elgondolkodni. Mert amilyen képtelenül-vidáman indul, annyira elkomorodik (eldurvul) a végére. A történet nekem összességében tetszett, csak kissé szomorkás lettem utána…
Kedvcsinálóként egy kis részlet az első fejezetből:
„Makos Gábor észrevette, hogy a hangulat ellene fordul, hisztérikus arcok meredtek rá, mintha ő tehetne a tigrisről. Igaz, úgy viselkedett, mintha legalábbis a kutyája lenne. Makos Gábor azonban sohasem látta ezt a tigrist, nem is hallott soha albínó tigrisről. Bár ez a tigris fehér szőrzete ellenére sem látszott albínónak, volt a színében valami élénk és fénylő, ami idegen az albínók matt, egészségtelen fehérségétől.
A tér elnéptelenedett, fegyveres, egyenruhás férfiak tűntek fel az ablakok négyszögeiben - látszott, a tigris híre már a hatóságokhoz is eljutott.
Óvatosan nyílt a szállodát és a kávéházat összekötő, faburkolatba rejtett, tömör ajtó. A résben az üzletvezető jelent meg, egy darabig hátra-hátrafordulva magyarázott valamit, aztán erőteljes, az izgalomtól kicsit reszelős hangon így szólt:
- Kérem, vigye innen a tigrist!
Ez volt a tigris belépése óta az első határozott hang.
Makos Gábor szerencsétlen arccal vonogatta a vállát, két nyitott tenyerét maga elé emelte, jelezvén, hogy a tigrishez semmi köze.
- Önnel jött be - harsogta az üzletvezető, a tehetetlen mozdulatoktól bátorságra kapva.
- Nem az enyém!
A tigris meg sem moccant, a szemét sem nyitotta ki a beszélgetés alatt. Az üzletvezető szélesebbre nyitotta az ajtót, néhány centimétert előrelépett.”
Ajánlom mindenkinek, aki nem csupán a meseírói oldaláról szeretné megismerni Lázár Ervint!
Lázár Ervin szintén felnőtteknek íródott „Hét szeretőm” című novelláskötetéről meg ebben a korábbi bejegyzésemben olvashattok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése