Lázár Ervin: Hét szeretőm

Egy szépirodalmi novelláskötetet szeretnék a figyelmetekbe ajánlani. Lázár Ervint elsősorban gyermekeknek szóló írásairól ismerjük (szinte mindenki kapásból sorolná: Négyszögletű kerek erdő, Szegény Dzsoni és Árnika…stb). A Hét szeretőm a felnőtt korosztálynak szól, ám a néha komorabb, néha vidámabb hangulatú történetek mindegyikét átjárja valami „meseszerűség”, egyszóval olyan „lázárervinesek”. Egyik kedvencem például a „Ló a házban”, de a „Csapda” a „Simf, a füst” vagy „A másik Télapó” írások is megfogtak. (Ezek a vidámabb kategóriába tartoznak.)

"Tündéri realizmusnak" nevezte Kosztolányi Dezső azt a nagyon ritka írói képességet, amely a világról való látomást valósággá tudja tenni a papiroson. Lázár Ervin rendelkezik ezzel a varázslatos képességgel, s hogy megőrizte azt, amellyel minden ember eszmélete elkezdődik: a paradicsomi káprázatokkal és ígéretekkel teljes gyermeki világot a nehéz és földszagú pusztai létben, amelyben a mesék csodavilága éppoly természetes állapot, mint az öröm vagy a tragédia. – olvasható a fülszövegben, amely mindent elárul a novelláskötet hangulatáról.

A könyvem érdekessége, hogy 2006-ban az Ünnepi Könyvhéten maga az író dedikálta nekem (aki sajnos már nem lehet közöttünk). Akkor csak bele-bele olvasgattam, de most újból elővettem, és minden nap csemegéztem belőle. Lázár Ervinnel különben volt szerencsém többször is személyesen találkozni, aminek nagyon örülök.