Claudia Gray: Stargazer- Nézz az égre!

"Soha ne érd be kevesebbel, mint amit valójában akarsz! Soha ne légy senkivel, akit nem szeretsz igazán!"

Megmondjam mi a sorozatok titka? Akármilyen gázos is volt az adott rész, de ha a legizgisebb pár percnél írják ki a képernyőre, hogy "folytatjuk jövő héten", tuti, hogy a néző elfelejti az unalmas 30 percet, és meg fogja nézni a következő részt is. Már csak a kíváncsisága miatt is.
Így voltam az Evernight széria első részével, és ezzel is.

Túlságosan nem nyerte el a könyv a tetszésemet most sem.
Nekem valahogy túl hideg, túl semmilyen. Olvastam benne az érzelmeket, de valahogy nem lehetett érezni.
És, mint az első részben, most is az utolsó pár oldalnál gyorsultak fel az események, lett minden izgis. Bár, ha nem így fejeződik be, szerintem a harmadik kötetet már el se akarnám olvasni.

Szóval hideg. Nem jönnek át az érzelmek.
Bianca és Lucas kapcsolata meg enyhén szólva is fura. A szerelmet nem így kéne ábrázolni egy ifjúsági regényben. Persze nem azt mondom, hogy a szereplők vágjanak a sűrűjébe a dolgoknak, de valami hiányzik nekem ebből a kapcsolatból. Már megint az a hidegség, amit egész végig éreztem a könyvben.
Ami meg zavart még az az, hogy miért keverte bele a történetbe az írónő a lidérceket? OK, ő a történet írója, úgy csavarja a történetet, ahogy akarja, hisz az ő képzeletének a szülötte, de azért pl. vérfarkasokat jobban el tudtam volna képzelni egy vámpíros könyvben, mint lidérceket/szellemeket.
Mindenesetre az utolsó 13 oldal (a 294-ből) izgisre sikeredett, jó lezárása, most tűkön ülök, mi is lesz ezután. ;o)

Az első részben, az Evernight-ban, Bianca megkezdi a tanulmányait a vámpíriskolában. Ami már alapból fura iskola, lévén, hogy emberek is tanulnak ott, akik semmit se tudnak arról, hogy vámpírokkal vannak összezárva. (Nem, nincs vérengzés, embervadászat, a vámpíroknak tilos bántaniuk az embereket. És akkor hogy jutnak vérhez? Hááát, egyrészt vannak a vérbankok, "tejesüvegekben" tárolják a hűtőben a vért, majd mikroban melegítik meg, másrészt meg ugyebár rohangálnak mókusok az erdőben, egerek a padláson, stb. Képzelje el mindenki.)
Bianca is "különleges", naná, amúgy unalmas lenne a történet.
Természetesen van szerelem, Lucas személyében, akiről később kiderül, hogy a vámpírok ellensége, egy vámpírvadász. (Na meg ott van egy vámpírfiú, aki szintén szereti a lányt, tán, még jobban össze is illenének, na de hát gondolhatjátok mi a sorsuk.) Mikor ez kiderül, menekülnie kell. A fiataloknak el kell válniuk egymástól.
Második rész kicsit unalmasan indul, hébe-hóba találkoznak titokban, feltűnnek az iskolában a lidércek, Bianca nyomozni kezd, hogy miért vesznek fel embereket is az iskolába, na meg ez a lidérces dolog sem tiszta neki.
Színre lép egy új szereplő, van egy kis megjátszás, titkok leleplezése, aztán, mint írtam, az utolsó pár oldalon meg felgyorsulnak az események. ...

"Visszafojtott lélegzettel figyeltem, ahogy a fagy felkúszik a szoba ablakára és elhomályosítja az éjszakai égboltot odakint, kizárja a holdfényt, de valahogy mégis láttam. A fagy az ablakon minden irányban terjedni kezdett, de nem véletlenszerűen. Egy kísérteties alakzat kezdett kirajzolódni a jégvirágokból. Egy arc. Sötét, dühös szeme mintha engem nézett volna. A legrészletesebb kép volt, amit valaha láttam. Aztán szíven döfött a felismerés: a fagyember pillantása egyenesen a szemembe fúródott. Volt idő, hogy nem hittem a kísértetekben." Az Evernight időtlen falai között mindenkinek van rejtegetnivalója. Különösen alakul Bianca és Lucas titkos viszonya. A lány furcsa alkut köt Balthazarral, akit a múltja kísért. De minden veszni látszik, amikor az akadémiára gonosz erők támadnak. Mindennek legmélyén pedig egy borzongató rejtély lappang: Bianca születésének titka. Ha mindenütt titkokba ütközöl... Ha már senkiben sem bízhatsz... Ha a csillagok az egyedüli barátaid... Ha félsz, hogy elvéted az utad... NÉZZ AZ ÉGRE! Olvass ki múltat és jövőt!