Rácz Zsuzsa: Nesze neked Terézanyu

Ismét egy könyv nagy várakozásokkal. Ilyenkor félek, mint első nap a suliban, vagy egy randi előtt . Komolyan összeszorul a gyomrom milyen lesz olvasni, és csalódás, vagy sem, halogassam mint jó falatot, vagy faljam, mint biztos élményt. Kerülgettem a boltokban. Majd szokássommá vált tallózni az olvasmány élményekben, és koalány bejegyzése meggyőzött. Kosárba vele!

Az első kötetet anno kölcsön kaptam (nem szeretem a kölcsönkönyveket, mert olyan mintha elveszíteném egy darabomat, a könyvtári még csak-csak, de ha valakié, akkor már úgy sem kérem vissza újra, és így elveszítés élményem van) és az maradt meg bennem pár mozzanaton túl, piszkosul jó volt. Nagyon szórakoztató, nagyon jó látószögből, a világ egy részére, nagyon jó hangulattal. Én is vidéki vagyok, én is akkortájt születtem, én is ezt az utat járom..
Éreztem ugyan, hogy nehéz éppen abban a pillanatban egészen azonosulnom, mert engem olyan nagyon más fából faragtak, mint Katát. Ép mézeséveink töltöttük a férjemmel, túl voltam ezen, bár nem túl régen, így élénkek voltak vicces emlékképeim, sztorizni való történeteim nekem is.
Most meg itt a "folytatás", és az emlék a "jó olvasmányról". .

A Nesze neked Terézanyut egy délután-féléjszaka alatt letoltam a torkomon :-) még a két csöppség mellett is, igaz közreműködőek voltak ép.
A fázis hasonlóan elcsúszott, túl vagyok ezen az élethelyzeten, más foglalkoztat. Most nem is olyan közeli az elköteleződés élménye, mint anno volt a "pasivadászati". Ismét megállapítottam engem nem ilyen fából faragtak, merőben máshogy reagálok, más szituációkkal küzdöm, másba keveredem. Más a szüleim és köztem lévő kapcsolat. Az apai minta, ami nálam szó szerinti mintát jelent. Magas léc, nagyon magas, de máshogy, létezik olyan férfi aki annyit tesz a családjáért, a gyerekeiért, a lányáért, amennyit még akár ma is értem(ünk) apám?
Átéltem vele a mást, de persze elképzelni sem tudom máshogy, csak beleérezni a helyzetébe.
Közben olyan barátnőkre gondoltam, akik ezen az ösvényszakaszon araszolnak. Akik ezzel küzdenek, és ki tudja meddig jutnak, és mi mitől függ. Különben ennek a pontnak a kifejtése nagy hiányérzettel tölt el azóta is. Javasolja a könyvet nekik? De mi van benne, ami átbillentené őket?

Nem tudtam máshogy olvasni ezt a könyvet, csak ha összevetem a dolgaimmal, és mellé fektetem a saját élményeim, tapasztalataim, már ahol vannak hasonlóak. Én ezt így nagyon szeretem.

Örülök, hogy végül megszületett ez a könyv, megírta és olvashattam. Mindig is nagy rajongással olvasom a lélek rejtelmeiről, főleg a női lélek rejtelmeiről, reakcióiról, emberi gondolatokról, érzésekről szóló könyveket.

Kéki Kata kicsit a szomszéd lány marad, még híresen, befutott írónővé válva is. Úgy küzd ezzel, ahogy minden ember, mindig küzd a saját egyedi helyzeteivel. Max. nem mindenki írja meg, de a küzdelem nem kérdés. :-)
Akár jó, akár rossz. Mindenben van jó és rossz, és minden változáshoz, újhoz, be nem gyakorlotthoz hozzá kell szokni, meg kell tanulni kezelni. Bármilyen irányba is történik a változás.

Gyakorlatilag meglepett engem a végkifejlettel, ami tett rá egy szép koronát. Így kerek. Jó lett volna más döntés is - ez így vicces hogy tudjuk a saját életéről van szó, és nem egy tőle távoli figura élete szálát szövi a fantáziájával - mert megérthető (mégis?) egy ellentétes döntés. Azért annak aki reggel két gyereket dajkál, és ez a családosdi kitölti ép az életét, annak megbocsátható egy halovány mosoly, hogy bár tudnád milyen jó is az elköteleződés, milyenek is ezek a gyümölcsök, amik az elköteleződés fán teremnek. Igen, a cikkcakk max a varrógép futását jelentheti, az élet szinusz-görbére fekszik.

"Azok a csajok jönnek be általában a férjnek való férfiaknak, akik halk szavúak, finomak, mint egy csésze a nagymama porcelánkészletéből, valamilyen szelíd hangszeren játszanak (ami pedig a lábuk között van, mondjuk hárfán), és sose használnak csúnya szavakat. "

"Nem mintha nem tudnék főzni. A nagy vasárnapi klasszikusok receptjét az anyatejjel szívtam magamba. Fasírt, rántott csirke, töltött káposzta, húsleves- de hát kinek van kedve egyszemélyes húslevest főzni? És aztán egyedül megenni?
Az nem is húsleves. Hanem beismerése annak, hogy az életem kész csődtömeg."