John Steinbeck: Érik a gyümölcs

Jó ideje nem olvastam szépirodalmi könyvet, nem mertem nekikezdeni és letehetetlenül olvasni éjjel-nappal, de nagyon hiányzott ez a belefelejtkezős, másvilágban is élek érzés. Az azonosulás. Megkaptam. John Steinbecktől első olvasmányélményem az Édentől keletre, anno ugyanilyen hónapokig tartó hatással, fejemből kiűzhetetlen gondolatokkal, gyönyörűen szavakká alakított igazságokkal ajándékozott meg. Az Érik a gyümölcs már első képében letaglózott, bár nem volt benne "semmi" különös, belevarázsolt a poros, hajthatatlanul kíméletlen, kiszáradt, természeti csapástól sújtott szántóföld szélére. Éreztem az asszony gondolatait, éreztem a bölcsességét, a mindent értését. Értettem mi az ami akár ma is megtörténik, ami ma is igaz, ami - sajnos - örök érvényű. Megértettem, bólogattam, ami ma történik sokakkal, amilyen hatással a hitel lehet egy család életére, amilyen a "köz" hozzáállása az lehet ismétlése, egy régen ugyanúgy megtörténtnek, egy már ismertnek, leírtnak. Nem társadalmi összefüggések, politikai harcok, szociális megoldások jönnek mégsem. Ez egy nagy mű, egy Nobel-díjas író könyve, a család jön, az örök és igazi érték. A család. Egy barátnőm nem is olyan rég mondta, mikor nem lesz meg a nyugdíjunk, mikor kiderül elherdálták a megtakarításainkat, mikor kietlenbe fordul a világ, mikor baj van, mikor minden kilátástalan..akkor rájövünk, nem is tudjuk mink van, ami igazán van. Nem vagyunk a "jóban" tudatában, hogy családban élünk, ahol a nőkbe és férfiakba kódolva van a túlélés, ahol minden túlélhető. Egyetlen egy dolog fontos, a család, az anya, a gyerek, a testvér, aki hoz egy tányér levest, egy darab kenyeret, csak annyit ami elég a túléléshez. A reménytelenség helyett szeretet, jóság, remény, ami a lélek igazi mélyén van. Aztán olyan is van, amikor már egy darab kenyér sincs.. Sokak szerint a világirodalom legszebb jelenete ez. A legborzalmasabb, legmélyebb ponton, ott az éhenhalás előtt egy pillanattal, a legszebb.

"Az asszonyok figyelték a férfiakat; figyelték, vajon megtörtek-e végre. Az asszonyok némán álltak és figyeltek. S ahol egynéhány férfi összeverődött, a félelem eltűnt az arcukról, s helyét elfoglalta a harag. És az asszonyok megkönnyebbülten sóhajtottak fel, mert tudták, hogy rendben van minden; a férfiak még nem törtek meg; nem is törnek meg soha, ameddig a félelem haraggá tud változni."

"Az asszony könnyebben változik,mint a férfi – mondta békéltető hangon anya. – Az asszonynak egész élete két karjában van. A férfi élete a fejében. Egyet se búsulj. Meglehet, bizony, meglehet, hogy jövőre megint lesz házunk.
– Most nincs semmink – mondta apa…
– Nincs vége – mondta mosolyogva anya. Nincs vége, apa. A férfi élete csupa nagy zökkenés; zökkenés, amikor gyerek születik, vagy meghal valaki; zökkenés, amikor földet szerez, vagy elveszti a gazdagságát. Az asszony élete egy darabban folyik, mint a patak , vannak benne kis örvények, vízesések, de az egész csak megy előre. Az asszony így nézi az életet. Nem fogunk kipusztulni. Az emberek tovább élnek, talán változnak egy kicsit, de tovább élnek."

"John Ernst Steinbeck (Salinas Valley 1902.02.17. - New York 1968. 12.20.) amerikai regény-, novella- és színdarabíró.

Steinbeck visszatérő nagy témája a mesterkéltnek érzett civilizációból való kitörés, az egyéni szabadság keresése és a természet vak erőivel hadakozó ember tehetetlensége (Országh László).
Kaliforniában születik. Apai ágon német, anyai ágon pedig ír bevándorlók leszármazottja volt. Értelmiségi családból származott, apja városi hivatalnok, anyja tanítónõ volt. Három lánytestvére volt. Iskoláit Salinasban végezte, majd 1920-ban beiratkozott a Stanford Egyetemre, ahol tengerbiológiát és irodalmat tanult. Közben, hogy meg tudjon élni, különbözõ munkákat vállalt. Volt útépítõ, gyapotszedõ, fedélzeti munkás, gyümölcsszedõ, tanyai napszámos, áruházi eladó, cukorgyári munkás, pénzbeszedõ, ácssegéd stb. Itt tett szert a késõbbi munkásábrázolásait megalapozó élményanyagra. 1925-ben otthagyta ez egyetemet, nem szerzett diplomát. New Yorkba ment, ahol újságíróként dolgozott, de mivel nem volt sikeres, visszatért Kaliforniába, ahol ismét alkalmi munkákból fedezte megélhetését. Két éven át egyedül él a hegyekben, alkalmi munkákból tartva fenn magát. Ekkor alakul ki benne a kétkezi munkások és a természetközeiben élő egyszerű emberek iránti rokonszenv. The Pastures of Heaven (Égimező, 1932) címen jelenteti meg következő könyvét, mely egy kis eldugott kaliforniai völgy lakóiról írt elbeszélések gyűjteménye. Már ebben a korai műben megmutatkozik Steinbecknek a félkegyelműek iránti szimpátiája, akiket „a természet befejezetlen gyermekeinek" nevez; megnyomorított életüket nagy beleérzéssel állítja ellentétbe az őket körülvevő idilli természeti tájjal. A To a Göd Unknown (A mohos szikla, 1933) panteizmustól és miszticizmustól áthatott regény, melynek a János evangéliumából vett címe az ember és a föld közötti megbonthatatlan kötelékre utal. A Kalifornia egy eldugott zugában, a Nuestra Senőra völgy-ben letelepült farmer, Joseph Wayne mágikus közösségben él a földdel, a fákkal, a természet erőivel. A tanyáját beárnyékoló vén tölgyfában néhai apja óvó-védő szellemét tiszteli. Áldozatokat bemutatni jár egy, a hajdani indiánok pogány szertartásai által megszentelt sziklához, s az ókelta druidákéra emlékeztető kezdetleges szertartásokban kíván azonosulni, eggyé válni az őt körülvevő termő és teremtő Természettel. Amikor a beköszöntő aszály tönkreteszi a farmereket, Joseph feláldozza önmagát, a mohos sziklán felvágja ereit, s kiörnlő vérével megengeszteli az immár esőt adó természetet, mellyel halála végre elválaszthatatlanul egyesíti. Igazi közönségsiker a Tortilla Flat (Kedves csirkefogók, 1934), mely néhány kaliforniai jómadár, azaz mexikói-amerikai paisano lazán egymáshoz kapcsolódó története, valamint a Dubious Battle (Késik a szüret, 1936), melynek témája a kaliforniai gyümölcsszedők szervezte sztrájk. A szándékosan „színdarabszerűen" írt Of Mice and Men (Egerek és emberek, 1937) két otthontalan, sodródó vándormunkás, George és az együgyű Lennie tragédiáját mondja el. Lennie kényszeresen szeret selymes, puha dolgokat simogatni, de mivel a férfi nincs tisztában saját erejével, a simogatás leginkább az egerek és a kiskutyák halálával végződik. Végül maga Lennie is kiszolgáltatott, tehetetlen állattá válik, akit egyaránt űz saját kényszeressége és az általa akaratlanul megölt lány haláláért bosszúszomjas külvilág. Mint egyik kritikusa megjegyzi, Steinbeck írói zsenialitása elsősorban az állati létet megközelítő alakok megformálásában mutatkozik meg. A regény színpadi változata 1938-ban elnyerte a New York-i Drámakritikusok Díját.

The Grapes of Wrath (Érik a gyümölcs, 1939) címmel írja nagy sikerű, mára klasszikusnak számító epikus művét, azt a nagy sikerű „társadalmi protesztregényt" (Dániel Aaron), melyben a nagy gazdasági válság áldozatainak állít emléket. Az angol címben szereplő idézet az északiak polgárháborús nemzeti himnuszából származik, s a társadalmi igazságérzet kérdését veti föl. A regény tematikájában és szimbolikájában a New Deal szellemisége fedezhető föl, amennyiben a szerző a gazdaság fellendítését szolgáló közösségi erőfeszítést erkölcsileg magasabb rendűként állítja be, mint az egyén nyereségvágyát (Dániel Aaron). A XX. századi Tamás bátya kunyhójának is nevezett, Pulitzer-díjjal kitüntetett regény az Oklahomából Kaliforniába vándorló Joad család megpróbáltatásait meséli el, s egyesek szerint Upton Sinclairnek A mocsár című regényéhez hasonló erővel szembesíti olvasóit az oklahomai farmokról az aszály és a gazdasági válság elől menekülő emberek kilátástalan életével. Akár egykor a hősi pionírok, a Joad család tagjai is nyugatra tartanak, de őket nem várja korlátlan lehetőség, sőt még szerény álmaik beteljesülése sem. A társadalmi kérdések felvezetésén túl a regény hitet tesz az élet szentsége mellett, amit Tom Joad egyértelműen ki is mond: „Minden szent, ami él." Steinbeck a szimbolizmus szellemében, azaz erősen antropomorfizálva ábrázolja a természetet, s alakjai inkább érzik, mint értik az őket összekapcsoló természeti erőket és társadalmi intézményeket (Dávid Minter). A család mint a legfőbb társadalmi egység jelenik meg: az anya állandó ösztökélésére Joadék azért tartanak össze, mert tudják, hogy a nincstelenségben csak a család maradt meg a számukra. Mai kritikusok dicsérik a regényt az osztály- és a nem szerinti elnyomás összefüggéseinek bemutatásáért, bár hozzáteszik, hogy Steinbeck markáns nőalakjainak erőfeszítései éppen a patriarchátus fenntartását szolgálják (Dávid Minter).

1963-ban Steinbeck egy kulturális csereprogram keretében európai körutat tett, melynek során Budapestre is ellátogatott.
Steinbeck háromszor nõsült, második házasságából két fia született. Steinbeck többször állást foglalt haladó politikai és társadalmi erõk mellett, például az 1960-as években egyetértett a néger polgárjogi mozgalmak célkitûzéseivel. A vietnami háborút is támogatta, aminek következtében hanyatlott a népszerûsége. 1968-ban New Yorkban halt meg szívrohamban. A szülõvárosában, Salinasban temették el, ifjúkori lakóházát pedig múzeumnak rendezték be. Steinbeck életmûve kiterjedt és változatos, ötvözi a realizmust és a romantikát.

Összesen huszonöt könyvet írt: tizenhat regényt, két novelláskötetet, és különböző prózai műveket. The Grapes of Wrath (Érik a gyümölcs, 1939) című regénye, valamint az Of Mice and Men (Egerek és emberek, 1937) színdarabváltozata Pulitzer-díjat nyertek. 1962-ben irodalmi Nobel-díjban részesült.

Művei: Egy marék arany (1929), Égi mezők (1932), A mohos szikla (1933), Kedves csirkefogók (1935), Késik a szüret (1936), Egerek és emberek (1937), A hosszú völgy (1938), Érik a gyümölcs (1939), Cortez tengere (1941), Az elfelejtett falu (1941), Lement a hold (1942), Kék öböl (1945), A gyöngyszem (1947), Szeszélyes autóbusz (1947), Orosz utinapló (1948), Fényes tűz (1950), Édentől keletre (1952), Szerelemcsütörtök (1954), Egy amerikai New Yorkban és Párizsban (1956), IV. Pippin rövid uralkodása (1958), Volt egyszer egy háború (1958), Rosszkedvünk tele (1961), Csatangolások Charley-val Amerika nyomában (1962), Amerika és az amerikaiak (1966), Egy regény naplója (1969)."