2010. február 26., péntek

Cecelia Ahern: Ahol a szivárvány véget ér

Nem akarok több "romantikus" könyvet olvasni! Ismét bedőltem, pedig nem az én világom...ez sem. :-) Gondoltam, nem is írok róla, úgyis van egy pozitív bejegyzés Nikitől, aki szereti a romantikát gyorsan kattintson oda, és hagyjon itt lógva! :-)

Bizonyára én vagyok gyártási hibás, de én a happy endet nem tartom a romantika netovábbjának.
Még könnyű nyári olvasmányként sem tudtam élvezni, egyszerűen nem volt jó olvasni.
Egyedül a levelezős ötlet tetszett, iskolás korban még jól is állt a szereplőknek, gondoltam jó kis könyv ez valóban. Csak elfelejtettek jellemfejlődni, és a mellékszereplők mind ugyanazt a szerepet kapták, semmit.
Vártam a barátság témát is, de ez a nem mondom ki a tutit amikor kell, de elmegyek tanunak, és mással vesézem ki az ügyet, hááát ez érdekes egy barátság, főleg a szókimondó levelezések után. Na nem mintha magukkal sűrűn beszélgettek volna, mit is éreznek, gondolnak. Amikor viszont végre történt valami, akkor nem avattak be a miértekbe, miért ép most változott meg a hozzáállásuk, talán mert magukkal nem leveleztek, chateltek, az énblog még nem volt divat. :-)
Nem jött be.
Tanulság persze van.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Follow Us @soratemplates