Marion Stroud - Rákbeteg a családban

Niki írt a Halálunk órájáról, ennek kapcsán jutott eszembe ez könyv. Munkakönyvem volt. Először akkor olvastam el, amikor egy érettségi előtt álló diák keresett meg. Anyukájának betegsége (gyomorrák) miatt képtelen volt a tanulásra koncentrálni. Tanulmányai félbehagyta, amikor elveszítette Őt, nem tudta feldolgozni. Végül a mi kapcsolatunk is megszakadt. Kudarcként éltem meg, az első olyan segítő helyzet, ahol be kellett látnom, hogy nem vagyok elég egyedül a segítő kapcsolathoz a segítséget kérő nélkül.

A fülszöveg:

Nagy megnyugvás a kezemben tartani ezt a könyvet és tudni, hogy a közeljövőben sokan olvashatják. A Rákellenes Liga rendezte találkozókon, összejöveteleken mindig szembesülünk a tájékozatlansággal, a szorongással az egészségesek-családtagok részéről, és az őszinteség, a tárgyilagos tájékoztatás elemi igényével a betegeknél. Ehhez pontosan kellene ismerni a kérdező körülményeit, lelkiállapotát, amire csak a legjobb barátok képesek, vagy az orvosok, akik ismerik a beteg helyzetét. Ebben, a könyvben minden ilyesfajta kérdésre van felelet; nem közhelyek, felszínes mondatok, hanem igazi válaszok, melyek megszenvedett kérdésekre a valóságban is elhangzottak. Beteg, családtag, szorongó kívülálló mindenki megkapja a segítő, erőt adó felvilágosítást. Az őszinte mondatok valamelyike biztosan célba talál. Orvosoknak, ápolóknak is szól -pszichológiai tudással, együttérzéssel, baráti szeretettel. Nem a tudás fölényével magyaráz, hanem meghitten beszélget. Mélyen hívő ember írta a könyvet. Ez segít a többé-kevésbé hívőknek, és a végső idők vallomásaival -talán segít a többieknek, hinni. Mindezért köszönet az írónak. Hogy könnyen olvasható, szép magyarsággal szól hozzánk, a fordító, a nyelvi és a szakmai lektorok érdeme. Köszönöm mindazok fáradozását, akik lehetővé tették a könyv megjelenését. Régi hiányt pótol a kötet. Remélem, hogy sok kézbe eljut és sokaknak segít nyugodtabb, tartalmasabb életet élni.

Közérthető nyelven íródott, szakzsargonok nélkül. Számomra ez nagyon fontos. Úgy érzem egy nem hívő ember is magáévá tudja tenni, hogyan lehet segíteni egy hozzánk közelálló embernek, ha az orvosok ki mondják ezt a félelmetes diagnózist: rossz indulatú daganat.

Nem utolsó sorban pedig ajánlom segítő szakembereknek is.

„Azok, akiktôl a segítséget várjuk, legyenek együttérzôek, de nem szentimentálisak, gyakorlatiasak, de nem keményszívűek, adjanak egy kis reménysugarat a nagy feketeségben, odaadóan hallgassanak végig másokat, érezzék meg, mikor kell csendben maradni, és tudják, mikor kérjenek segítséget.

Ez nem könnyű... tapasztalat kell hozzá... vagy azok példája, akik járatosak a betegápolás művészetében."