Még soha nem olvastam japán irodalmat, most próbálkoztam vele először. Kíváncsivá tett a sok pozitív kritika a könyvről.
És nem csalódtam.
Érdekes olvasmány, a lélek bugyraiba ad bepillantást.
Nagyon jól megírt krimi,olyan, mintha filmet néznél a TV-ben. Ugyanakkor elgondolkodtató is.
Hol van az a határ, amikor egy két gyermekes anya eljut arra a pontra, hogy megöli a férjét?
Miért segítenek a barátnői eltüntetni a holttestet?
Van olyan szituáció, van annyi pénz, amiért erre hajlandó valaki?
Továbbá nagyon jól felvázolja a párkapcsolatokat, megmutatja, hogy a nők mennyire alárendeltek a férfiakkal szemben, mennyivel "kevesebbet érnek". Szinte végig dübörgött a fejemben, hogy MIÉRT?
"Kirino többszörös díjnyertes regénye egy csendes tokiói kertvárosban elkövetett gyilkossággal kezdődik. Jamamoto, a kisgyermekes anya, aki éjszakai műszakban dolgozik egy gyárban, megfojtja erőszakoskodó férjét, majd kolléganőitől kér segítséget, hogy megszabaduljon a holttesttől, és eltüntesse a gyilkosság nyomait. Az intelligens és hidegvérű Maszako veszi a kezébe az irányítást, de hamar rájön, hogy ez a gyilkosság csupán a kezdete egy félelmetes útnak, amely a japán társadalom legsötétebb bugyraiba vezet...
Kirino regénye egyszerre irodalmi remekmű, mely megindítóan idézi fel a japán társadalomban alávetett szerepre kárhoztatott nőket és a velük szemben támasztott elvárásokat, ugyanakkor oly sötét, oly kegyetlen és oly nyomasztó, hogy szédelegve tesszük le a könyvet. Nincs az a véres amerikai nagyvárosi erőszaktörténet, amely fölvehetné a versenyt a Kín iszonyatával."
Natsuo Kirino 1951-ben született, krimiíró.
Regényei messze túlmutatnak a szokványos bűnügyi regényeken.
1998-ban a Kínnal elnyerte a Japán Bűnügyiregény-írók Nagydíját.
1999-ban pedig az ország legrangosabb irodalmi kitüntetését, a Naoki-díjat is megkapta a Hamvas arc c. regényével.
2010. január 18., hétfő
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése