A könyv alcíme: Drága diákéveim- Egy diákprostituált igaz története
Számora ez annyira tetsző könyv volt, hogy 4 óra alatt olvastam ki, mialatt a főiskoláról hazaértem vonattal, kétszer szálltam át az utazás alatt... Szóval ezalatt az idő nagyon adta magát a könyv. Ilyen rekord idő alatt nem olvastam még ki egy 320 oldalas könyvet (miközben utaztam, átszálltam, stb.)
A könyv egyes szám első személyben íródott, azaz végig a lány saját "én" szavaival mondja el a történetet.
Én nem ítélem el a könyv főhősét, mindenki úgy keresi a pénzt, ahogy tudja, a lány a végén a lelkiismeretére hallgat és felhagy ezzel a pénzkereseti lehetőséggel.
Nagyon elgondolkodtató a könyv és sajnos, a mai világban megtörténhet. A mai világban már a pénz dominál főleg, másként már nem boldogul az ember (mármint pénz nélkül nehezen).
Mivel én is főiskolás vagyok, így én is át tudom érezni egy egyetemista, főiskolás anyagi helyzetét. Engem a szüleim támogattak/támogatnak, de mivel öten vagyunk testvérek, így nem támaszkodkodhatok rájuk 100%-osan.
Különböző diákmunkákat vállaltam/vállalok (egy iskolaszövetkezet segítségével dolgoztam már pénztárosként, árufeltöltőnél), egy kozmetika cégnél koordinátori tevékenységet végzek, már itt is haladok a ranglétán felfele. Én hamarosan befejezem a tanulményaimat, júniusban államvizsgázok, utána remélem, hogy lesz állásom.
A könyv története sajnos nem egyedi mostanában. Egyre több diáklány kényszerül alkalmi prostitúcióra szerte a világban. Én személy szerint még nem találkoztam ilyennel, de hazánkban is vannak már Laura D.-nek sorstársai. Abban tudok reménykedni, hogy a továbbtanulás nem csak a "felső 10 ezer" kiváltsága lesz, hanem olyanok is megtehetik, akik okosok, csak nincs biztos anyagi hátterük... Tudom, ez egy jó ideig megvalósíthatatlan, csak remélem, hogy évről-évre kevesebb tanulónak kell majd ilyen megoldáshoz fordulni.
bizony, ez egyre gyakoribb...én már sajnos nem tudok elolvasni úgy hsonló témájú könyvet, hogy ne a gyerekeimet képzeljem bele.
VálaszTörlés