Tankönyvként került a kezemben. A Komplex Pedagógia Pszichológia Szigorlat kötelező irodalmaként. Lenyűgözött az aprólékosság, ahogyan a gyermekek gondolkodásának fejlődését bemutatják a szerzők. Mondhatom, hogy szakszavaktól mentes, ami olvashatóvá, élvezhetővé teszi. Számomra izgalmas volt az újszülöttől (egy kicsit még a anyaméhen belüli időszakra is kitér) egészen a kamaszkorig tartó utazás a fejben. Találkoztam benne önmagam gyermeki világával.
A fülszöveg egy része: "Ez a könyv a gyerekrôl szól. Érzelmeirôl és kötôdéseirôl, gondolatairól és játékairól. Arról a sajátos személeti módról, ahogyan a világot látja: a gyermekirôl. Az indulattelt feszültségnek és a játékos megoldásnak arról a gazdagságáról, amely az átélését jellemzi." "A gyermekinek a megértésével egyben saját történetünkről, személyiségünk fejlődéséről is világosabb képet kapunk..."Amikor az első gyerekemet vártam, akkor elolvastam még egyszer. A kórházban fejeztem be, kijövetelünk napján figyeltem hogyan reagál a megváltozott környezetre, a hangokra és színekre. Ha a babakocsiba tettem lehajtottam mellé néha a fejem, hogy lássam, ahogy ő látja onnan a világot.
Együtt érzékeltem vele a "nagy" világot, hogy megértsem a kicsi világát.
:) Márti, nem fogod elhinni, de pont gondolkodtam, h írjak-e erről a könyvről :) Én is tanultam belőle különben, és most h babám van, újból olvasgatom.
VálaszTörlésÚgy látszik, nekünk nagyon hasonló az ízlésünk :)
:-) Alapirodalom, szülőknek kötelezővé kellene tenni :-) Én is ebből tanultam a gyermeklélektant :-)
VálaszTörlés