Mostanában nem igazán vagyok Könyvfaló. Ha épp úgy alakul a nap, hogy egy meleg vizes fürdőkádban ülhetek egy könyvvel a kezemben, akkor luxus-feelingem van.
Az életemet mostanában a fiúk teszik ki. Van két kicsi és egy nagy pasim. Az anyaságé a főszerep, de egyéb mellékszerepeket is betöltök, mint társ, barát, szakács, takarítónő, kislány és unoka.
A szakmám szociálpedagógus, mostanában az Ember mesterkedem-ben bontakoztatom ki néha-néha, középpontban a két csodánkkal.
Írtam már a könyvek szerepéről az életemben. Az elmúlt évek során azt mondhatom, hogy inkább lélektani, orvosi könyvek kerülnek a kezembe. A szórakoztató irodalomhoz nem merek hozzá nyúlni, akkor a gyerekek anyátlanokká válnak az tuti... Emlékeim szerint egy Robin Cook egy napot jelentett számomra, nem tudtam letenni. Többnyire nehezen teszek le egy könyvet, amíg el nem olvasom. Ugyanígy vagyok egy-egy magazinnal is ha veszek (pl.: Kismama, Nők lapja). Anno ennek köszönhettem a törétnelem féléves elégtelenemet a gimiben, mert a töri könyv (meg minden más könyv) alatt ott volt a zugkönyvem:D
Egyelőre maradnak is a lélektani könyvek, mert azokat fejezetekre bontva szükséges olvasnom, hogy időt szánjak az "emésztésre" is..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése