Fülszövege:
Eric Berne, az 1970-ben elhunyt amerikai pszichiáter ezt a könyvét segédkönyvnek szánta szakemberek számára. Ő is és a kiadó is meglepetéssel tapasztalta, hogy a kötet rövid idő alatt laikusok körében is bestsellerré vált, s ma már minden idők egyik legnépszerűbb pszichológiai tárgyú munkája. Hogy mi e páratlan siker titka? Talán az, hogy a szakzsargont nem ismerő olvasó számára is rendkívül frappánsan, lépten-nyomon "aha" élményt kiváltva tárja elénk mindennapjaink (élet, házassági, szexuális stb.) "emberi játszmáit".
A tartalom három részre osztható.
Az első rész nyelvezete az elméleti bevezető funkciójánál fogva nehezebb. Én át is ugrottam először, és a többi rész elolvasása után tértem vissza rá. Első sorba a fogalmak tisztázásáról szól.
Játszmatár a második rész címe. Berne a leggyakrabban előforduló játszmákat mutatja be. A szereplőket felsorolva, a célok bemutatásén keresztül példákkal ismerteti őket. Vázolja a játszmák téziseit, menetét, majd pedig az antitézist, hogyan lehet kivédeni, feloldani egyes játszmát. Vannak jászmák, amelyek annyira rögzültek az egyén életébe, hogy csak szakember segítségével tud megszabadulni tőle, vagy kifejezetten káros ha nem tudja alkalmazni, vagyis nem talál partnert a jászmájához. Berne leírja azt is, milyen társadalmi és pszichológiai paradigmákból állnak az egyes játszmák, menetét lépésekre bontja le, és felsorolja milyen előnyökhöz juthat a "játékos".
A harmadik részben a lehetséges "megoldásokról" olvashatunk, hogyan nyerhetünk autonómiát, ha valaki ránk erőltet egy játszmát. Rávilágít a játszmák jelentőségére, és arra, hogy valójában mindannyian játékosok vagyunk.
Ajánlom mindenkinek, aki szeretné megérteni az embereket. Talán empátia fejlesztőnek is nevezhetem.
:) Ez egy nagyon jó könyv, még főiskolás koromban olvastam, tényleg nagyon érdekes!
VálaszTörlés