Kamaszoknak kötelező olvasmány. Legalábbis ajánlott. Legalábbis a mi sulinkban, hetedik osztályban. Felnőtt fejjel nyilván más olvasni, mintha tizenévesen olvastam volna, amikor nekem is hasonló élethelyzetem, bajaim, gondolataim voltak.
Mert mi is lehet a gondja-baja egy majdnem tizennégy éves fiúnak? Pattanások, szerelem, iskola, a szülei és azok veszekedései... vagy akár még ennél több is.
Adrian élete nem egyszerű: a család szétesni látszik, neki is dolgoznia kell suli mellett, ott a kutya, a szomszédok, a nagymama, Pandora, a szerelem és Bert, az idős ember... mondhatni senki sem egy átlag szereplő, mindig történik valami.
A kamaszfiú a körülményekhez képest egész jól kezeli a néha már egyre nehezedő helyzeteket, ennek köszönhetően mindvégig egy fanyar humor jellemzi a könyvet, ám akadnak benne komoly gondolatok is.
A regény a nyolcvanas évek elején játszódik Angliában (ld. utalás erre Károly herceg és Diana esküvője), nagyon jól ábrázolja az adott kort, ugyanakkor a mondanivalója, az életszerűsége ma is, a mai tinédzsereknek is aktuális lehet.
A könyv naplószerű fejezetekben beszéli el Adrian napjait, egyes szám első személyben, hol hosszabban leírva egy-egy eseményt, hol csak szinte egy mondatból áll az adott nap. Adrian sokat olvas (így regény-tippeket is kaphatunk), verseket küld a rádióba, intellektuellnek tartja magát.
December 31. Csütörtök
Az év utolsó napja! Rengeteg minden történt ebben az évben. Szerelmes lettem. Csonkacsalád-gyermek voltam. Intellektuellé váltam. Két levelet kaptam a BBC-től. Nem is rossz menet 14 és ľ évesen! (részlet a regényből)
Könnyen olvasható mű, talán a végefele volt kicsit vontatottabb, de mindvégig fenntartja az olvasó figyelmét. A vége nekem kicsit befejezetlennek tűnt, olvastam volna még egy kicsikét tovább Adrian napjait. Bár tudom, folytatódik, mivel egy sorozat, több része is megjelent magyar fordításban.
Sue Townsend-ról az ekultura oldalán olvashattok hosszabban:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése