2019. június 8., szombat

# ifjúsági # kortárs

John Corey Whaley: Nagyon logikátlan barátság

MAXIM, 2016

Három barát története, akik közül az egyik pánikbeteg. Történetük megrázó és felemelő, megmutatja, mit jelent az igaz barátság.

Nem sűrűn szoktam ilyenféle könyveket olvasni, de ennek a könyvnek nagyon megtetszett a borítója, a címe, és még a fülszövege is, ami nálam annyit jelent, hogy helye van a polcomon. Egy ifjúsági regényről van szó, viszont mivel a könyvben az egyik szereplővel kapcsolatban előkerül a ,,másság", így az LMBT műfajba is beletartozik. Kicsit elhúztam a polcról levételét (nem tudom, miért!?), de örülök, hogy végre eljutottam odáig, hogy elolvassam.

Kíváncsi voltam a rövidke fülszöveg alapján, hogy az író miképpen is akarja bemutatni, mi is az igazi barátság. Úgy gondolom, hogy a barátság, az IGAZ barátság, az egyik legfontosabb dolog az életünkben. Főleg fiatalabb korunkban, amikor is megismerkedünk ,,barátokkal" és a Barátokkal. Legtöbb embernek van legalább 1 olyan barátja, akit még a középiskolában ismert meg, vagy méghamarabb. Mert igenis - és ez az a hely - ahol rálelhetsz arra az egy-két emberre, legyen az fiú vagy lány, aki elfogad, mindenben támogat és mindig melletted áll. Persze, néha előfordulnak összetűzések, de ha ezen átestek, akkor az egy örökké szóló barátság is lehet.
Ez a történet is erről is szól. Végigkövethetjük, hogyan nyit végül egy súlyos pánikbetegséggel szenvedő gimnazista meleg srác a teljes elzárkózottságtól újra a világ felé.

,,És ha csupán annyit kell tennie, hogy behunyja a szemét, aztán tesz egy lépést, amitől minden jobb lesz, akkor miért is ne tenné meg?"

Ebben segítségére van egy lány, és annak barátja. A lány először egyéb okok miatt kezd el barátkozni a fiúval, de végül megkedveli és egy nap csatlakozik hozzájuk a lány barátja is, aki szintén a fiú barátjává válik. Mindhárman más-más miatt lesznek fontosak egymás számára. A történet folyamán felmerülnek a szokásos tinis érzelmek, félreértések is, és hogy hogyan bírkóznak meg ezekkel a helyzetekkel és egyben sajátmagukkal is.

,,– De hiszen szeretted őt – mondta erre Solomon. – Miért beszélsz róla mindig ilyen undokul? 
– Eláruljak neked egy titkot? 
– Naná. 
– Mert így könnyebb. Ha úgy teszek, mintha minden lépésével kiborított volna, nem hiányzik annyira."

Nagyon tanulságos kis történet, amiben megmutatkozik az, hogy mennyire fontos az elfogadás, a segítőkészség, a megbocsátás, a bizalom, a szerelem, a szeretet, és főként a barátság, nem csak a tini korszakban, hanem egész életünkben. 
Sokszor találkoztam azzal a kérdéssel, hogy ,,Melyik lenne az a könyv, amit kötelezővé tennél a középiskolában?,,. Mindig arra jutottam, hogy nem tudom. Viszont most már tudom. Ez az a könyv, amit a legtöbb 16-17 éves (sőt, a mai világban akár fiatalabbakkal is) ajánlanék, akár kötelezővé is tenném, mert szerintem tetszene a fiataloknak, fiúknak és lányoknak egyaránt - és nem csak azért, mert van benne szó Star Trek-ről is -, átérezhetik benne más diáktársának a lelki fájdalmát, ezáltal talán emberségesebbé is tudnának válni velük szemben, sokkal elfogadóbbak is lehetnének, és így talán újabb és újabb életre szóló barátságok születhetnének meg. 

,,… bármennyire is szeretnél elbújni a világ elől, az úgy is megtalál téged, és jó okokat ad rá, hogy kijöjj az árnyékból."



Drajkó Beáta

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Follow Us @soratemplates