Alain Bonnard, egy kis párizsi művészmozi tulajdonosa, javíthatatlan álmodozó. Feltűnik neki, hogy szerdánként az esti vetítésen gyakran ott ül egy csinos, piros kabátos fiatal nő, aki a 17. sornak mindig ugyanarra a helyére vesz jegyet. Alainnek megtetszik a lány, és meghívja vacsorára. Csodálatos estét töltenek el, ám a szépséges idegent ekkor látja utoljára. Hova tűnhetett? Alain mindent elkövet, hogy a nyomára bukkanjon, s közben filmbe illő kalandokban lesz része.
Igazából először az írónőre, Nicolas Barreau-ra figyeltem fel, több embernél is láttam Molyon, hogy olvasnak tőle egy-egy könyvet. Az eddigi regényei közül ez a cím keltette fel leginkább az érdeklődésemet.
A könyv könyvtári példány. Nem régi kiadás, így elég jó állapotban van. A mérete miatt nagy, nagyon jó volt közbe fogni, utazáshoz tökéletes. A borító a címhez hűen franciásan egyszerű, igazán hangulatos lett.
Itt egy nagyon aranyos, romantikus történetről van szó. Az írónő nem is választhatott volna jobb helyszínt a cselekményhez, mint Párizs. Az egész könyvet áthatja ez a könnyed, franciás romantika. Különlegessége a történetnek, hogy az egészet férfi szemszögből követhetjük végig. A főszereplő, Alain Bonnard E./1.-ben meséli el a történetet. A saját művészmozijában találkozik Melanie-val, akivel első alkalommal megtalálják a közös hangot, együtt töltenek egy romantikus estét. Ezután azonban Melanie eltűnik, Alain pedig kétségbeesetten keresni kezdi.
Mondjuk hogy őszinte legyek a sztori nem tartogatott túl nagy meglepetéseket, viszont nagyon kíváncsi voltam honnan fog a lány előkerülni. Izgalmas volt, hogy kerülnek a helyükre a kirakós darabjai.
Emellett persze megismerünk egy rakat mellékszereplőt és az ő különböző, egyedi "útjaikat". Van itt lökött asztrofizikus, rendező, színésznő - akik hétköznapi emberek, mégis mindegyikük külön egyéniség. Sőt, nekem az is kifejezetten tetszett, hogy a regény végén mindenki utóéletébe is kapunk bepillantást.
A művészmozi is "hatásos" kelléke a regénynek, jó volt bepillantani egy ilyen helynek a működésébe. Nagyon sajnálom, hogy ezek már ritkák, mint a fehér holló. Az s nagyon tetszett, hogy rengeteg régi filmet említettek a regényben. Kár, hogy nem ismerem őket jobban. Az óriási pluszpont, hogy a regény végén felsorolják ezeket, lehet fogok belőle csemegézni.
Összességében tetszett a történet, remek kikapcsolódás. Esetleg az a problémám vele, hogy elég kiszámítható történet, és a szereplők egy kicsit túlidealizáltak. Túl szép, hogy igaz legyen. Azonban mindettől függetlenül biztosan fogok még az írónőtől olvasni! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése