2017. augusztus 6., vasárnap

Nicolas Barreau: Egy este Párizsban

Park, Budapest, 2017. 312. oldal

Alain Bonnard, egy kis párizsi művészmozi tulajdonosa, javíthatatlan álmodozó. Feltűnik neki, hogy szerdánként az esti vetítésen gyakran ott ül egy csinos, piros kabátos fiatal nő, aki a 17. sornak mindig ugyanarra a helyére vesz jegyet. Alainnek megtetszik a lány, és meghívja vacsorára. Csodálatos estét töltenek el, ám a szépséges idegent ekkor látja utoljára. Hova tűnhetett? Alain mindent elkövet, hogy a nyomára bukkanjon, s közben filmbe illő kalandokban lesz része.


Igazából először az írónőre, Nicolas Barreau-ra figyeltem fel, több embernél is láttam Molyon, hogy olvasnak tőle egy-egy könyvet. Az eddigi regényei közül ez a cím keltette fel leginkább az érdeklődésemet.
A könyv könyvtári példány. Nem régi kiadás, így elég jó állapotban van. A mérete miatt nagy, nagyon jó volt közbe fogni, utazáshoz tökéletes. A borító a címhez hűen franciásan egyszerű, igazán hangulatos lett.

Itt egy nagyon aranyos, romantikus történetről van szó. Az írónő nem is választhatott volna  jobb helyszínt a cselekményhez, mint Párizs. Az egész könyvet áthatja ez a könnyed, franciás romantika. Különlegessége a történetnek, hogy  az egészet férfi szemszögből követhetjük végig. A főszereplő, Alain Bonnard E./1.-ben meséli el a történetet. A saját művészmozijában találkozik Melanie-val, akivel első alkalommal megtalálják a közös hangot, együtt töltenek egy romantikus estét. Ezután azonban Melanie eltűnik, Alain pedig kétségbeesetten keresni kezdi. 
Mondjuk hogy őszinte legyek a sztori nem tartogatott túl nagy meglepetéseket, viszont nagyon kíváncsi voltam honnan fog a lány előkerülni. Izgalmas volt, hogy kerülnek a helyükre a kirakós darabjai. 
Emellett persze megismerünk egy rakat mellékszereplőt és az ő különböző, egyedi "útjaikat". Van itt lökött asztrofizikus, rendező, színésznő - akik hétköznapi emberek, mégis mindegyikük külön egyéniség. Sőt, nekem az is kifejezetten tetszett, hogy a regény végén mindenki utóéletébe is kapunk bepillantást.

A művészmozi is "hatásos" kelléke a regénynek, jó volt bepillantani egy ilyen helynek a működésébe. Nagyon sajnálom, hogy ezek már ritkák, mint a fehér holló. Az s nagyon tetszett, hogy rengeteg régi filmet említettek a regényben. Kár, hogy nem ismerem őket jobban. Az óriási pluszpont, hogy a regény végén felsorolják ezeket, lehet fogok belőle csemegézni.

Összességében tetszett a történet, remek kikapcsolódás. Esetleg az a problémám vele, hogy elég kiszámítható történet, és a szereplők egy kicsit túlidealizáltak. Túl szép, hogy igaz legyen. Azonban mindettől függetlenül biztosan fogok még az írónőtől olvasni! :)

0 hozzászólás:

Megjegyzés küldése