2017. július 21., péntek

Kathryn Croft: A lány, akit elvesztettél

Művelt Nép, 2017. 320. oldal

Tizennyolc éve elrabolták a hathónapos lányodat. Ma visszatért?
Simone és a férje, Matt némileg túltette magát a tragédián, ám fölbukkan egy fiatal nő, és közli Simone-nal, hogy hírei vannak az elrabolt gyermekről. De vajon ki ez a Grace? Meg lehet bízni benne?
Amikor Grace-nek is nyoma vész, Simone mindenre elszánt kutatásba kezd a lánya és egy titokzatos asszony után, akinek életbevágóan fontos bizonyítékai lehetnek a rejtély megoldására.
Miközben Simone egyre közelebb kerül az igazsághoz, baljóslatú és végtelenül veszedelmes terepre téved
Hátborzongatóan lebilincselő, fordulatos pszichológiai thriller A lány a vonaton és a Holtodiglan rajongóinak, amely hónapokig állt a bestseller listák élén.
A Művel Nép Kiadó thrillereire már  B. A. Paris: Zárt ajtók mögött című könyve óta szemezek, így nem volt kérdés, hogy ebbe a kötetbe is bele fogok vágni. A könyvet kölcsön kaptam, több olvasást megért, de még mindig bírja a gyűrődést. A borító nekem elég semleges lett, de azért a sárga betűvel elég kontrasztosra sikerült. 
Mostanában a pszichológiai thriller - főleg a nőknek szóló változat - elég népszerű műfaj, rengeteg mű született a témában. Engem is rendesen "bevonzott". Lehet azért van, hogy nekem ez a könyv nagy meglepetéseket nem okozott. Magával az írónő stílusával semmi gond nincsen, fent tudja tartani a feszültséget. Szép sorban bombáz bennünket az eseményekkel, nem igazán van időnk gondolkodni. Viszont már az alaphelyzet is olyan, hogy tucatnyian megírták. A Porter család gyermekét fél éves korában elrabolták, körülbelül 20 év múlva beállít hozzájuk egy fiatal lány, aki azt állítja, hogy ő az eltűnt lányuk. Persze ezután jön a kétkedés, meg miegymás. Nekem ez valahogy nem nyújtott semmi újdonságot, sőt ugyanígy voltam a befejezéssel is. Ennek ellenére élveztem az események sodrát, kicsit talán túl lett gondolva. Szerintem amennyire csavarosnak szánta az írónő, annyira kézenfekvő lett a megoldás.
Főszereplőnk Simone E/1.-ben meséli a történetet. A személyében egy nagyon talpraesett karaktert ismerhetünk meg, még a múlt eseményeire emlékezve is elmarad a szokásos "nyavajgás". A fejezetek között felbukkannak a dőlt betűs, ugyancsak E/1.-ben íródott részek. Ez nyilvánvalóan olyan ember gondolatait tükrözi, akinek köze volt a kibontakozó szörnyű eseményekhez. Természetesen csak a végén derül ki, hogy kicsoda. Szerintem az E/1.-ből kifolyólag is a többi szereplő túlzottan elnagyolt és személytelen lett, pedig megérte volna egy kisit többet rááldozni a kidolgozásukra. Nem lenne annyira "tucatregény", ha jobban "kirajzolódnak" a karakterek.
Összességében szórakoztató könyv volt, nem igazán rágtam tövig a körmömet közben. Egy lendületel érdemes elolvasni, akkor az ember nem tud találgatni! :) 


0 hozzászólás:

Megjegyzés küldése