John Fowles: A lepkegyűjtő

"Én csak egy példány vagyok a sorozatban. Ha megpróbálok kilibbenni a sorból, olyankor gyűlöl. Nekem azt a sorsot szánta, hogy mindig szép legyek, mindig ugyanaz, gombostűre tűzve, holtan."

Elsőként annyit írnék, hogy A lepkegyűjtő nem egy mai regény. 1963-ban jelent meg először. De témáját illetően akár mai is lehetne. Nem egy vidám regény, sőt mi több, elég lehangoló.

Maga a lepkegyűjtő egy férfi, Ferdinand, aki amellett, hogy gyűjteményét szebbnél szebb példányokkal gyarapítja, felfigyel egy gyönyörű lányra, akibe betegesen szerelmes lesz. Ő Miranda, a festőnövendék, akit Ferdinand elrabol és pincéjében fogva tart, hogy benne is gyönyörködhessen, akár csak a lepkegyűjteményében.

Nem egy szokványos fogva tartós regény, bár a szokásos játszmák megvannak benne. Itt nincs megerőszakolás, szexre kényszerítés, inkább a lelki dolgokat és érzelmeket helyezi előtérbe; a fogva tartó és a fogva tartott kapcsolatára, pszichológiájára kiélezve.

A történetet Ferdinánd meséli el, ez teszi ki  nagyjából a regény felét, majd Miranda szemszögét és lelkiállapotát ismerhetjük meg titkos naplójából. A lány valóban minden ilyenkor szokásos utat megpróbált, hogy szabaduljon (betegség megjátszása, túlzott kedvesség - ld. Stockholm szindróma), ám a "beteg" férfi agyafúrtságát nehéz kijátszani.

A vége sajnos valóban elég lehangoló, először Ferdinándot illetően sem lehet tudni, hogyan végződik vagy folytatódik az ő sorsa. De akárhogyan is alakul, itt nincs happy end, se a "bűnös megkapja megérdemelt büntetését" klisé sem.

A regényből film is készült - ahogyan a könyvajánló végén olvashatjuk:

Kettőjük több hónapos, tragédiába torkolló együttlétének története - az első, ma már klasszikusnak számító modern pszicho-thriller - a filmvásznon is világsikert aratott.