Andy Weir: A marsi

Egy könyv, ami nem csupán egy sci-fi. Jóval több annál.

Izgalmas, emberi határokat feszegető kalandregény és túlélőkalauz is egyben, amely valóban letehetetlen.
Az ember rövidke élete során sosem kerül olyan szituációba, hogy egy másik bolygón ragad, de a túlélőösztön, az "én mit tennék a helyében" gondolatsorok mindenkiben ott motoszkálnak egy ilyen, fantáziára épített, de annál realisztikusabb regény olvasása közben is.

Néhány szóban maga a történet:

Hat nappal ezelőtt Mark Watney az elsők között érkezett a Marsra. Most úgy fest, hogy ő lesz az első ember, aki ott is hal meg.

Miután csaknem végez vele egy porvihar, ami evakuációra kényszeríti az őt halottnak gondoló társait, Mark teljesen egyedül a Marson ragad. Még arra is képtelen, hogy üzenetet küldjön a Földre, és tudassa a világgal, hogy életben van – de még ha üzenhetne is, a készletei elfogynának, mielőtt egy mentőakció a segítségére siethetne.

Mark személyében egy példaértékű embert ismerhettem meg. Hihetetlen volt a kitartása, akaratereje, gondolkodása, ahogyan nem hagyta elveszni a hitét, mindig előbbre vitte egy újabb feladat, egy újabb akadály, amelyben mindig a megoldást kereste.

Persze azért tegyük hozzá, a túlélőösztön, a hit és akarat édeskevés egy ilyen "földön túli" szituációban: igenis számít a fizika-kémia-biológia tudás is! Mark végzettsége botanikus, de az űrhajózásra is profin ki van képezve, így ért egyhez s máshol, pl. krumplit termeszt egy olyan helyen ahol se víz, se táptalaj, ő mégis mindkettőt megalkotja (erről jut szembe, milyen jó lenne, ha az iskolákban is gyakorlatiasabbak lennének a fizika és kémiaórák...), mindent megtervez, kiszámol,  mérnöki precízséggel, mert itt aztán nem lehet hibázni. Szóval a tudomány is kellett ahhoz, hogy túléljen. És egy nagy adag szerencse. Néha valóban pillanatokon múlt az élete.

Egyszer fent, egyszer lent - így jellemezném napjait. Érdekfeszítő volt belelátni az agyába, ahogyan rájön bizonyos dolgokra, összefüggésekre, kalkulál, kiszámol, aztán rádöbben, hogy mégsem jó, baj van, elszámította magát.

Irtó hosszú idő másfél év még a Földön is a hétköznapokban, nemhogy a Marson. Ráadásul egyedül.

Naplóbejegyzésekből épül fel a regény, de nem csak Mark jegyzeteit olvashatjuk, hanem a NASA központba is bepillantást nyerhetünk, és annak az űrhajónak a személyzetét is megismerhetjük, akik "ott hagyták" őt a bolygón. 

A vége is nagyon izgalmas. Az utolsó pillanatokig is - habár reménykedik az olvasó - nem lehet biztosra tudni, hogy megmenekül-e a főhős vagy sem.

 Egy biztos, soha nem lettem volna asztronauta. Nemcsak a veszély miatt. Lelkileg sem bírnám.

A könyvből film is készült Mentőexpedíció címmel - én igazándiból innen szereztem róla tudomást, hogy létezik ez a regény. A filmet, amelyről itt olvashattok, nemrégiben mutattak be a mozikban. Ami érdekesség, hogy egy részét itt nálunk, Magyarországon forgatták. Aki szemfüles, annak feltűnhetnek ismerős budapesti helyszínek is.

A könyvet köszönjük a Bookandwalk-nak! Ezen a linken ti is megvásárolhatjátok.